étel, hordó - ROSÉ

  • .
  • 2008. szeptember 18.

Trafik

Meggyőződésünk, hogy egy-két jó kis kertész les kinéz még az idén, de a múlt héten épp esőre korgott a gyomrunk, hiába akadtak verőfényes napjaink. A helyszín az Akácfa utca, amit méltán neveznek egyesek a kutyaszar Mekkájának, mások a BKV-pótdíj-ugratás terepének.
Van azonban harmadik nevezetessége is, az egymásba érő vendéglátóhelyek. Kutyasétáltatás, bérletvásárlás közben jön meg az étvágy, mondhatnánk, de nekünk amúgy jött meg - se kutyánk, se bérletünk -, legújabb kalandunkat inkább a véletlenre bíztuk.

"Neonreklám hívogat, a Tivoliból hallatszik a zene..." - dúdoljuk a régi Hungária-slágert, mert az embert egyebek mellett az emelte ki az állatvilágból, hogy slágereket dúdolgat. Ha nem lenne ebédidő, a BKV pótdíjbefizető tanyája melletti Rosé nemesgázaurája aktuálissá tenné a dalt, de hát ilyenkor általában a vaksi neonfelirat az aktuális - azért ez mégsem Las Vegas.

Méreteit illetően a Rosé átlagosnak mondható, a két végében elhelyezett hatalmas tükröknek köszönhetően azonban megsokszorozódik a tér, szinte levegőssé válik az ízlésesen, bár nem igazán emlékezetesen berendezett terem. Arról viszont örömmel emlékezünk meg, hogy szó sincs rádiózásról. A háttérben a Beatles duruzsol, de annyira diszkréten, hogy Lennonékat páros lábbal rúgták volna ki Hamburgból 1961-ben, ha ezzel a hangerővel próbálkoznak.

Majdnem telt ház fogad, vélhetően a napi menünek köszönhetően - paradicsomleves (240 Ft), csirkemell sajtmártással, steak burgonyával (650 Ft). A jókedvűnek látszó felszolgáló harsány "Sziasztok, mit kértek?" megszólítással perdül asztalunkhoz. "A Cimborákat, dupla lemezes változatban, extrákkal."

Persze nem sértődünk meg, már csak azért se, mert az igényesen kivitelezett étlapon szereplő - kevés, ámde izgalmas - fogás szó szerint amolyan "bizsergést" idéz elő. Itt van mindjárt a kakukkfüves gombaleves parmezánpelyhekkel (650 Ft)... Papíron lélegzetelállító, de csészében sem okoz csalódást. Kár, hogy a pelyhek labdává álltak össze a mélyben - ezért a lavina elmarad. Ellenben a szűzérmék füstölt sonkás kéksajt-mártásban, házi burgonyafánkkal (2390 Ft) fergetegesnek bizonyul. A hús nehézatlétikáját (a szűz és a légies nem mindig rokon értelmű) a burgonyafánk remekül ellensúlyozza: köretünk sokkal inkább pehelynek mondható, mint a leveshez mért sajt. Kár, hogy a rigatoni puttanescával (1590 Ft), vagyis a szardellapasztás, olíva- és kapribogyós specialitással nincs ekkora szerencsénk. Igaz, hogy a tésztát tökéletesre főzték, a "rátét" arányai viszont alakulhattak volna másképp. Másutt általában az okoz problémát, hogy bizonyos alkotóelemeket nagyítóval kell keresni, itt épp fordítva van: annyi kapribogyó hullott a rigatonira, hogy megkeseredik a szánkban. Ki látott már ilyet?

De golyós kiszerelésű (konkrétan: profiterol fazonú) tiramisuval (790 Ft) sem találkozhatunk oly gyakran. Erre viszont nem lehet rossz szavunk, úgy üldözi a bogyós mellékízt a szánkból, ahogy Harry Klein a Ford Capri-s csibészeket: határozottan, de körültekintően.

Figyelmébe ajánljuk