chili&vanília - Paradicsom, lekvár

  • .
  • 2011. augusztus 25.

Trafik

Valójában érthetetlen, hogy nálunk nem terjedt el a szárított paradicsom műfaja, holott a nyári klímánk - főleg az utóbbi években - simán adott hozzá. Elteszszük ugyan paradicsomlének, sűrítménynek, azonban az olasz gasztronómiai kultúra alapkellékének mondható szárított változat ritkán lesz belőle, használata nem jellemző a magyar konyhában, pedig akár az lehetne.
Elkészítése nagyon egyszerű, és már néhány darabbal feldobható egy-egy étel. Mivel bolti ára igen borsos, megéri nekiesni, rászánni néhány szabad órát, és minimális erőfeszítéssel előállítani. Ezt kétféle módon tehetjük: vagy az eredeti, autentikus, ősi, vidéki olasz módszerrel: a félbevágott paradicsomokat kitesszük a háztetőre, és két hétig napon szárítjuk (ebben az esetben ne feledjük minden este bevinni). Amennyiben a háztető megközelítése logisztikai akadályokba ütközne, városlakók vagyunk, tartunk tőle, hogy az első napon ellopják az összes paradicsomunkat - és/vagy egyszerűen nem Olaszországban élünk, praktikusabb lehet a másik, urbánus változat: a sütőt előmelegítjük 100 fokra, és a félbevágott, kimagozott paradicsomokat 4-6 órán át aszaljuk. Arra az esetre, ha netán nem óhajtjuk még a sütőt sem bekapcsolni, ajánlok egy másik tartósítási formát: paradicsomlekvár. Mindössze két probléma merülhet fel vele: 1. igen nagy mennyiségű paradicsomot kell fedolgozni, hogy néhány üvegnyi lekvár szülessen belőle. 2. Ha már néhány üveg született belőle, az egészen biztosan nem elég, mert villámgyorsan fogy. 3. Annyira jó, hogy az ember napokon keresztül csak erre vágyik, a körítés valójában csak ürügy lesz, hogy ismét elővehessük. Például akár egy banális sajtos pirítós mellé is.

Fűszeres paradicsomlekvár

Hozzávalók (egy 4 dl-es üveghez)

1 kg érett paradicsom meghámozva, kimagozva

15 dkg zselésítőcukor

fél citrom leve

fél kávéskanálőrölt fahéj

negyed kávéskanálőrölt kardamom

csipetnyi cayenne-i bors (vagy csilipor)

A paradicsomokat meghámozzuk: gömbölyűfelükön keresztet vágunk a héjukon, majd néhány másodpercre forró vízbe tesszük, a héja így könnyen lehúzható. A csumájukat, a magokat és a levét kiskanállal eltávolítjuk (ne dobjuk ki, ha lecsepegtetjük vagy leszűrjük, az ízgazdag lé remekül használható pl. salátaöntethez vagy paradicsomlevesbe). A paradicsomhúst felkockázzuk, lábasba tesszük, és 20-30 percig főzzük, amíg teljesen szétfő. Ekkor botmixerrel simára pürésítjük, hozzáadjuk a zselésítő cukrot, a citromlevet és a fűszereket, majd további 30-40 percig főzzük, amíg teljesen besűrűsödik. Sterilizált üvegbe töltjük, és szobahőmérsékleten kihűtjük. Sültekhez, füstölt húsokhoz, markáns sajtokhoz nagyon jól illik. Kiváló pl. sajtos melegszendvics mellé is, amihez egy-egy szelet kenyérre erős ízűsajtszeletet helyezünk (pl. camembert, taleggio, fontina), majd grillben megolvasztjuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.