A Pausa nevű étterem tipikus példa. Még sosem hallottunk róla, lehet, hogy évek óta itt áll, de az is lehet, hogy csak idén nyártól. Mondani sem kell: véletlenül ültünk a teraszára.
De miután megtalál egy szimpatikus fiatalember, az "itt dolgozó" felszolgáló az étlappal, a választékot látva már cseppet sem bánjuk, hogy éppen ide vetődtünk. A többféle ízesítésű limonádé (750 Ft) közül dinnyéset választunk, "édes-frissessége" jól ellensúlyozza a mexikói csirkeraguleves (790 Ft) kegyetlen - de éppen ettől izgalmas - fűszerezését. Ezt követően penne arrabiatával (1350 Ft) folytatódik a "csipkelődés", ami viszont már örömteli meglepetést is okoz. Végre találtunk egy helyet, ahol a mérges (olaszul: arrabiata, vagyis szó sincs arabokról) tésztát úgy tűnik, nem Erős Pistával bolondítják meg, így aztán az íze is teljesen más, mint általában idehaza. Ha "zsinórmértéket" használunk, talán a "selymes szögesdrót" illene rá, a megszokott "paprikás cukorspárga" helyett.
Az omlós báránycomb (2790 Ft) viszont zavarba hoz. Lehet, hogy tévedünk, de a tányéron lévő inkább száraz, mint omlós hússzeletek az édeskés szósszal egyáltalán nem emlékeztetnek se combra, se bárányra. És ha még hozzátesszük az egyébként kifogástalan burgonyafánkot (390 Ft), már az is világos, milyen étel van a tányéron. Szerintünk ezt hívják vadasnak. Persze mi is tévedhetünk. Bárány volt az, csak bőgött.
