Trafik

A világ különböző konyhái nálunk nincsenek annyira autentikusan és olyan mértékben jelen, mint más nagyvárosokban, egyre azonban nem panaszkodhatunk: a földkerekség egyik legkiválóbbja, a török igazán felülreprezentált a többihez képest. Annak persze elsősorban a gyors, büfészerű változata terjedt el, és csak reménykedünk, hogy egyszer felbukkan egy igazi étterem is, olyan, ahol az ismert fogásokon túl izgalmas török regionális ételeket vagy kifinomult, régi recepteket is felvonultatnak majd. A következő fogás a török konyha egyik klasszikusa.

Az előző részben ígéretet tettünk, hogy ismertetjük Arthur Schopenhauer nézeteit, hányféle-fajta író létezik e világban. Nos hát: "Legelső rendben olyanok, akik a dolog végett, és olyanok, akik az írás miatt írnak.

Ismét Mexikóba indulunk, ezúttal a IX. kerületbe érvényes útlevéllel.

kulthírek

Mivel egy pályatársainál némiképp intelligensebb és műveltebb tévébemondó a minap vette a bátorságot, hogy a német Zeusz nevét könyve elejére tűzze, a Zenegyűlölő - azért mindennek van határa! felkiáltással - úgy döntött, hogy e röpke muzikális kalauzokban darab időre búcsút vesz a Wilhelm Meister Mesterétől. De nem megyünk messzire, csak a filozófus Arthur Schopenhauerig, aki egész életét Goethe bűvöletében töltötte.

Édes és ragad. Sokunknak mindössze ez jut eszébe az arab világ legjellemzőbb csemegéjéről, a datolyáról.

Vazul és a vazulfiak - köztük a kis rettenetes Zulfikár - a dágványelosztó (Közületi és Magassági Dágvány Rehabilitációs Iroda - KÕMADÁR) körül látszottak csoportosulni, bár szürkület volt. Pali bácsi, az újságos hozta a hírt, de nem hittünk neki (egyszer például azt mesélte, hogy az ötvenes években, amikor rikkancsként volt pályakezdő, azt üvöltve árulta a Ludas Matyit, hogy: "Ludas a Matyi!" - akkor sem hittünk neki, pedig csippentett is a szemével).

A Karinthy Frigyes úton, ott, ahol a hatos megáll, évtizedekig Verpeléti bisztró néven működött egy többfunkciós létesítmény. Eleinte önkiszolgáló és hagyományos étteremként, de az önkiből érdeklődés hiányában előbb presszó, majd kocsma lett, végül az egész egy nagy-nagy italbolttá változott.

kulthírek

Ma már talán gasztronómiai közhely, hogy a frissen őrölt bors pótolhatatlan. Aki főz, pontosan tudja, hogy az illatos morzsák micsoda aromával gazdagítják az ételt.

Reginald, a komornyik bevitte Kajtár elvtársnak a könyvtárszobába a teát meg a pirítóst viszonylag baj nélkül, de utána már nem emlékezett semmire. A szobalány valami majmokról vagy bajnokról beszélt.

Nemcsak manapság rondítják tele barmok a művészeti élet kikupálódott deszkáit, kamráit, hanem már Beethoven idejében is ugyanez volt a helyzet, amikor is stupid zenei herélők arra kényszerítették, hogy op. 130-as B-dúr vonósnégyesének zárótételét vonja vissza és Nagy Fúga néven külön publikálja, mivelhogy - így érveltek, akik még a Mesternél is süketebbek voltak - az lejátszhatatlan, továbbá képtelen dolog, hogy egy amúgy sem rövid darab végén még egy majdnem húszperces iszonyfúga álljon.

Úgy vonulunk a Ráday utcában, mint egy május elsejei szakszervezeti delegáció valamelyik baráti országból: felemelt fejjel, élményre éhesen, az idegen pálya miatt kissé zavartan. De ne higgye senki, hogy ezt a vendéglátók orrára kötnénk! Léptünk határozott, tekintetünk a jövőt kémleli, legfeljebb a gyomor korog, a kellemetlen hangot viszont elnyomja a hangszórókból bömbölő hamis lelkesedés.

kulthírek