A hozzánk hasonló régi csibészek azonban kerülik a feltűnést, így örömünkre szolgál, hogy a Mezcalban (mármint az étteremben) a berendezők sokkal inkább az eleganciára helyezték a hangsúlyt, s nem a Speedy Gonzales ihlette brahi papagájkodásra. A csupasz téglafalon előfordul ugyan némi lószerszám, sombrero, s más mexikói ruhanemű, a legalább tízféle tequilát és mezcalt is tartalmazó étlapot tanulmányozva mégis egyértelművé válik, hogy itt elsősorban a konyhában terül el Mexikó.
Az előlegbe kapott chips and salsa (650 Ft) nagyméretű kosárban érkezik, bőséggel jut mindenkinek a kukoricás rágcsából. Nagy meglepetést nem okoz, néhány mozi büféjében is mérnek hasonlót, de a szószok rászolgálnak a megelőlegezett bizalomra. A csípős és az édes salsa is egészen kiváló, akár a levesek: a méregfogú babpüré, a tarasca (690 Ft) éppúgy, mint a sokkal kevésbé szigorú, csirkemelles, zöldséges tortilla (790 Ft), amelyben a névadót már-már főtt tészta formában köszönthetjük. A bőség zavarában a kétszemélyes Mezcal-tállal (4290 Ft) igyekszünk a csúcsra, amely a szokásos töltött lepényfélék (quesadilla, burrito) mellett bab-, rizs- és burgonyaköretet is rejteget. Nem találjuk a leggyengébb láncszemet, külön-külön is megállnák a helyüket, ha mégis ki kell valamit emelnünk, az mindenképpen a remekül ízesített, szinte krémes bélszín.
Nem tudnánk rosszat mondani a desszertekről sem: a vaníliafagylaltos brownie (890 Ft) töményebb a tequilánál, a flant (690 Ft) megízlelve a tejbegríz és a vaníliapuding nászát élvezhetjük. Tényleg csak a napfény hiányzik.
