A szakácsművészetben tulajdonképpen szerényen jelenik meg: süteményekben; kecske- vagy juhsajttal töltve, hajszálvékony császárszalonnába, sonkába tekerve koktélfalatként; esetleg fűszeres, húsos raguk, tagine-ok alkotóelemeként. A számos fajta közül az ínyenckonyhába valójában csak egy küzdötte be magát: a méretesebb, vastag húsú, krémes Medjool-datolya; a datolyák Rolls-Royce-a Marokkóban őshonos. Az 1920-as években betegség támadta meg az ültetvényeket, veszélybe került a termés. Hogy megmentsék a teljes kipusztulástól, Marokkó tizenegy pálmafát ajándékozott az Egyesült Államoknak, ahol máig nagy népszerűségnek örvend az ínyencek körében. Sajnos, ha az ember megkóstolja, nehezen áll vissza a nálunk beszerezhető változatokra. A vörösborral készülő finomság biztosan nem Marokkóból származik, inkább Amanda Hesser, a New York Times szakírójának receptje ihlette, viszont olyan finom, hogy fapados datolyával is nagy sikerre számíthat.
Fűszeres, vörösboros datolya
Hozzávalók (4 személyre)
12 db datolya (ha nagyobb méretű, akkor csak 8)
6 fél gerezd dió
3 dl könnyű, száraz vörösbor
3 ek. méz
1 babérlevél
3 szegfűszeg
4-5 szem egész bors
1 darab egész fahéj
2 db narancshéj
Előkészítjük a datolyát: hosszában bevágjuk, magját óvatosan kivesszük. A vörösborhoz adjuk a fűszereket, narancshéjat, mézet. Forráspontig melegítjük, majd amikor gyöngyözik, beletesszük a datolyákat. 5 percig főzzük. Ekkor kiemeljük a borból, és a héját eltávolítjuk. (Ha ezt kihagyjuk, akkor a héja darabokban leválik, és a borban úszkál, ami látványra is, érzésre is zavaró.) A bort leszűrjük, a fűszereket kidobjuk, visszaöntjük az edénybe. Erős lángon felére forraljuk. Közben a datolyák magja helyére egy-egy negyed diógerezdet helyezünk, összenyomkodjuk. A felére csökkent borba tesszük, majd fedő alatt ismét 4-5 percig főzzük. Langyosra hűtjük. A fűszeres sziruppal meglocsolva, vaníliafagylalttal, tejszínhabbal vagy kevés narancshéjjal és vaníliával kikevert mascarponéval kínáljuk.
A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com
