csontzene - Úgynevezett posztmodernek

  • .
  • 2007. november 1.

Trafik

Az előző részben ígéretet tettünk, hogy ismertetjük Arthur Schopenhauer nézeteit, hányféle-fajta író létezik e világban. Nos hát: "Legelső rendben olyanok, akik a dolog végett, és olyanok, akik az írás miatt írnak.
Előbbiek olyan gondolatokkal vagy tapasztalatokkal rendelkeznek, melyek számukra közlésre méltónak tűnnek; míg utóbbiaknak pénzre van szükségük, és ezért is írnak, pénzért." De aztán Arthurunk észbe kap, és rájön, hogy voltaképpen háromféle író létezik: "Először is azok, akik írnak, anélkül, hogy gondolkodnának. Emlékezetből írnak, reminiszcenciákból vagy közvetlenül mások könyveiből. Ez a legszámosabb fajta. Másodjára azok, akik írás közben gondolkodnak. Gondolkodnak, hogy írjanak. Meglehetősen gyakori típus. Harmadiknak jönnek, akik gondolkodnak, mielőtt íráshoz fognak. Igen ritkák. Ama kisszámú író közt, akik valóban, komolyan és megfontoltan gondolkodnak, rettentő csekély azok száma, akik magáról a dologról gondolkodnak; a többiek pusztán könyvekről töprengenek; olyasmin kotlanak, amelyet mások már korábban kimondtak. Csakis az előbbiek közt lelhetjük fel azokat, akik megmaradnak, és halhatatlanok lesznek." Hogy Schopenhauer itt legkivált önmagára (no meg Goethére), és nem az édes jó anyucikájára, vagyis a Johanna Schopenhauer (képünkön) néven publikáló, a híres Brockhaus kiadónál még életében tizenkét kötetes összkiadást elérő szerzőnőre gondolt, azt nem fogjuk okadatolni. Miként azt sem, hogy mindez miért jutott eszünkbe az úgynevezett vendégszövegeket előnyben részesítő posztmodern korban.

És hogy állunk az úgynevezett posztmodern zeneszerzőkkel? Szeressük Mauricio Kagelt, aki - igaz, szerfölött leleményesen - szinte teljes életművét mások alkotásaiból kompilálta össze? Vagy legyünk Szilvesztrov-rajongók? Sciarrino-őrültek? Dobjuk oda értük, teszem azt, Giuseppe Verdit, akinek kolosszális Requiemjét (Zeneakadémia, november 2-án, 19.30) hallgathatjuk e héten? Ha így tennénk, vajon nem a "végzetes óvatlanság" nevű helyzetben találnánk magunkat, mely a 17-es számra hallgat Gozzi listáján? És vajh hány fröccsel enyhíthetnénk aztán bűntudatunkat?!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.