csontzene - Úgynevezett posztmodernek

  • .
  • 2007. november 1.

Trafik

Az előző részben ígéretet tettünk, hogy ismertetjük Arthur Schopenhauer nézeteit, hányféle-fajta író létezik e világban. Nos hát: "Legelső rendben olyanok, akik a dolog végett, és olyanok, akik az írás miatt írnak.
Előbbiek olyan gondolatokkal vagy tapasztalatokkal rendelkeznek, melyek számukra közlésre méltónak tűnnek; míg utóbbiaknak pénzre van szükségük, és ezért is írnak, pénzért." De aztán Arthurunk észbe kap, és rájön, hogy voltaképpen háromféle író létezik: "Először is azok, akik írnak, anélkül, hogy gondolkodnának. Emlékezetből írnak, reminiszcenciákból vagy közvetlenül mások könyveiből. Ez a legszámosabb fajta. Másodjára azok, akik írás közben gondolkodnak. Gondolkodnak, hogy írjanak. Meglehetősen gyakori típus. Harmadiknak jönnek, akik gondolkodnak, mielőtt íráshoz fognak. Igen ritkák. Ama kisszámú író közt, akik valóban, komolyan és megfontoltan gondolkodnak, rettentő csekély azok száma, akik magáról a dologról gondolkodnak; a többiek pusztán könyvekről töprengenek; olyasmin kotlanak, amelyet mások már korábban kimondtak. Csakis az előbbiek közt lelhetjük fel azokat, akik megmaradnak, és halhatatlanok lesznek." Hogy Schopenhauer itt legkivált önmagára (no meg Goethére), és nem az édes jó anyucikájára, vagyis a Johanna Schopenhauer (képünkön) néven publikáló, a híres Brockhaus kiadónál még életében tizenkét kötetes összkiadást elérő szerzőnőre gondolt, azt nem fogjuk okadatolni. Miként azt sem, hogy mindez miért jutott eszünkbe az úgynevezett vendégszövegeket előnyben részesítő posztmodern korban.

És hogy állunk az úgynevezett posztmodern zeneszerzőkkel? Szeressük Mauricio Kagelt, aki - igaz, szerfölött leleményesen - szinte teljes életművét mások alkotásaiból kompilálta össze? Vagy legyünk Szilvesztrov-rajongók? Sciarrino-őrültek? Dobjuk oda értük, teszem azt, Giuseppe Verdit, akinek kolosszális Requiemjét (Zeneakadémia, november 2-án, 19.30) hallgathatjuk e héten? Ha így tennénk, vajon nem a "végzetes óvatlanság" nevű helyzetben találnánk magunkat, mely a 17-es számra hallgat Gozzi listáján? És vajh hány fröccsel enyhíthetnénk aztán bűntudatunkat?!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.