tévésmaci - A ravasz fóka

Amikor Sztupa és Troché a május 1-jei felvonuláson menetelt a többiekkel, a Telefongyárban volt a találkozó. Az udvaron irodista nők dús karéja tette-vette a rissz-rossz formáját, a sörcsap mellett a szakszervezeti bizalmi és a függetlenített párttitkár kedélyeskedett, még tíz perc volt az indulásig.

Az útiterv szerint a Hungárián - szigorúan a járdán haladva - kiballagtak volna a már lezárt Thököly útra, és hopp, oda is érnek a Május 1. útra. Tudod, a mai (meg a régebbi) Herminára - évtizedek múlva, amikor "mafa úr Sztupa és Troché visszaemlékezéseit rendezi sajtó alá, kezébe akad egy cetli, afféle sajtcédula, amin az áll rosszul kihegyezett, vastagon és tompán fogó ceruzával felfirkantva, hogy "Miért Május 1.? A kivonulás miatt?". Tehát, hogy a komcsik azért keresztelték volna a Herminát így át, mert onnan startolt a menet. Hm, a komcsik tényleg furcsa népek voltak, gondolja "mafa úr, de nem sokat hederít rájuk, hisz ő már tudja, hogy az útitervet mindenki - de legfőként Sztupa és Troché meg a telefongyári dolgozók - a hajára kenhette, nem lett belőle semmi. Mert pont négy és fél perccel az indulás előtt, amikor a párttitkár még elszaladt gyorsan brunyálni egyet, nos, megszólalt a telefon. A telefongyár közepén, egy hatalmas vitrinben állt egy óriási - régi típusú - telefonkészülék. Nem is annyira régi típusú, olyan kicsit szögletes fajta, ami az ötvenes években számított modernnek. Ott állt az üveg alatt, marha nagy volt, és most szabályos időközönként iszonyú hangosan felcsengett. Ez meglepett mindenkit, senki nem hitte, hogy tud csengetni: sokan szobornak tartották, kevesebben kisplasztikának (bár annak elég nagy volt). Cseng, fel kéne venni - néztek egymásra a sörhab bajszú dolgozók.

Mi meg nézzünk a tévére, a héten totál ősleletek lesznek csak benne!

Pénteken (29-én) délután három előtt pár perccel kezdődik a Filmmúzeumon a Boldog karácsonyt kívánnak a polipok. Önök nyilván nem tudják, noha tényálladék, hogy nevezett műalkotás (a jópofa Pavel Zednícekkel és a később first ladyvé és így Havlovává előlépő Dagmar Veskrnovával a főszerepben) folytatása a Polipok a II. emeletről című (tévésorozatból eszkábált) filmnek, melyet a Tau bácsi omnipotens alkotója (Jindrich Polák) jegyez.

Szombaton valami hideg üveghez nyomom a homlokom.

Vasárnap, mert pénteken a Filmmúzeumon felejtettem a tévét, háromszor kimaradok a dobásból, és este tízkor megnézem a Nikita amerikai remake-jét Bridget Fondával. Bírnám én, ha tényleg Bridget Fondával nézném? Meg esetleg egy pizzával.

Hétfőn végre áthasítunk a közismert RTL Klubra, ahol 13.35-kor kezdik zúzni William Wyler ugyancsak antik darabját arról, hogy Hogyan kell egymilliót lopni - Audrey Hepburn és Peter O'Toole mellett döntő szerepben Eli Wallachhal. Hatkor a Cinemaxon Takeshi barátocskánk, a Kitano Akhilleusz és a teknős című sajátságos vidámkodása - állítólag sokan szeretik az ilyet.

Kedden önök is éneklik velem, hogy If I were a rich man, Ya ha deedle deedle, bubba bubba deedle deedle dum. All day long I'd biddy biddy bum. If I were a wealthy man. I wouldn't have to work hard. Ya ha deedle deedle, bubba bubba deedle deedle dum. If I were a biddy biddy rich, Yidle-diddle-didle-didle man. S közben (17.30-tól) együtt nézzük az MGM-et és Topolt. Jutalmul este kilenckor visszamehetnek a Filmmúzeumra, ahol valami Hitchcock nevű Frédi várja rajongóit a Félelem a reflektorfényben c. röpdolgozatával (Rémület a színpadon) és Marlene Dietrichhel. A médiaegyensúly jegyében egy kis tv2: éjjel fél három előtt Szép napok, Mundruczó ígéretes korszakából.

Szerdán még egy Eli Wallach, a Kallódó emberek, dettó MGM, dettó kilenc (múlt öt perccel).

Csütörtökön (november 4-én) Kolorádó Kid az egyesen 21.35-kor. Az e rovatban is sokat emlegetett (például mint Takeshi barátocskánk őszinte híve) Vágvölgyi B. András filmje valamiféle látkép az elmúlt ötven évünkről, benne például kultúrafogyasztási szokásainkról - sokan persze csak az ötvenhatos sztorit látják benne. Nézzék inkább moziban: semmi tévé!