Calypso kisvendéglő

  • - pki -
  • 1999. január 21.

Tranzit

Miskolc belvárosában mostanában minden bizonnyal ez a legismertebb vendéglő, és még jó ideig ez lesz, hiszen nem másnak, mint Tornyi Barnabásnak a törzshelye. A vendéglő egyébként full extrás berendezéssel és kínálattal várja a betévedőket, bár ez utóbbi jelző csak amolyan verbálmaszat, mert ide nem nagyon tévednek be az emberek, sokkal inkább tudatosan és határozottan jönnek, hogy megegyék szombati bélszínjüket (1650 Ft) vagy csirkéjüket (minden formában 640 Ft).

Miskolc, Városház tér 7.

nyitva: 8-23-ig

hétvégén: 9-23-ig

Miskolc belvárosában mostanában minden bizonnyal ez a legismertebb vendéglő, és még jó ideig ez lesz, hiszen nem másnak, mint Tornyi Barnabásnak a törzshelye. A vendéglő egyébként full extrás berendezéssel és kínálattal várja a betévedőket, bár ez utóbbi jelző csak amolyan verbálmaszat, mert ide nem nagyon tévednek be az emberek, sokkal inkább tudatosan és határozottan jönnek, hogy megegyék szombati bélszínjüket (1650 Ft) vagy csirkéjüket (minden formában 640 Ft).

A hangulat - talán az éppen zajló Diósgyőr-tüntetés miatt - forró, nyüzsögnek a médiasnecik, a törzsközönség pedig megbocsátó közönnyel nézi a nagy felfordulást.

A Calypso kisvendéglő inkább elegáns, mint barátságos hely, bár a híres különterembe, ahol a sorsdöntö DFC-sajtótájékoztató zajlott, nem néztem be, de ha elképzelem, hogy az üzemegység elé nyáron kikerül pár asztal, és onnan lehet gyönyörködni a szlovák villamosok suhanásában, hát még az én ínyenc számban is összefut a nyál.

Az italválaszték maximális, az árak megütik a Nagykörúton belül elvárhatót, már itt is megy ez a lehetetlen négycentezés, de sebaj, egészen biztos vagyok benne, hogy a városban azok is találnak helyet, akik kifejezetten utasellátós pohárból akarják felhörpinteni a fél deci cseresznyét, mert ez bizony nem az a hely, ide érdemes felvenni az ünneplő szabadidőruhát, nyakán az Adidas emblémával, és élre vasalt piros-fehér sálban ülni az asztalhoz.

- pki -

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.