Küldetés

- legát -
1997. január 30.

Tranzit

Hiába minden, a vega-vendéglátást rántott sajttal, rántott gombafejekkel vagy fagyasztott kukoricával és zöldborsóval feldíszített pszeudopizzákkal azonosítja a legtöbb hazai étterem személyzete, úgyhogy ma is szenzációnak számít egy valóban vegetariánus étterem megnyitása. A legújabb ilyen jellegű fővárosi intézmény, a Gandhi ráadásul nemcsak testi, lelki táplálékkal is szolgál, ha valakinek ilyesfajta igénye lenne, mondjuk ebédidőben.

Bp. V., Vigyázó Ferenc u. 4.

Nyitva: mindennap 12-22 óráig

A belvárosi Vigyázó Ferenc utca a Roosevelt teret és a Nádor utcát köti össze. A rövidke közterület igazán híressé a hatvanas évek elején-közepén vált, itt működött a Földgép Vállalat KISZ-klubja, és ez a hely volt az egyik legfontosabb objektum a magát nagynak tartó generáció számára. Állítólag ebben a klubban robbant ki a magyar rock and roll-forradalom, miután a hihetetlenül fiatal Komár László Scampolo nevű zenekarával előadta a Blue Suede Shoest halandzsa-angolul. Később a környék olyan unalmassá vált, hogy depressziósokat küldtek ide a mániás periódust csillapítandó, a kilencvenes évek elején pedig csak néhány Zalakerámia-részvényre beindult bróker látványa jelentett némi változatosságot, ha nem vesszük figyelembe, hogy a lánchídi oroszlánok az utca északi torkolatához jártak konyakozni, míg rájuk nem bukkant egy reklámügynökség.

December óta azonban ismét történik valami szabadidős vonalon a Vigyázó Ferenc utcában. Néhány lelkes, elkötelezett, fanatikus (a megfelelő aláhúzandó) fiatal megnyitotta a Gandhi éttermet, egy

minden ízében

vegetariánus

intézményt. Az elnevezés indiai asszociációkat ébreszt, mégsem valamiféle gyarmatáru-bunkerről van szó; a névadás apropója Gandhi híres kijelentése, "én hindu, muzulmán, keresztény, zsidó és buddhista vagyok", amit az itt dolgozók már-már ars poeticának tekintenek. Ezzel magyarázható, hogy nemcsak a gyomornak akarnak örömet szerezni, hanem valamiféle szellemi táplálékkal is szolgálnak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Gandhiban egy szekta működik, akik először jól megetetnek, hogy később aztán beszervezhessenek: a "szellemi menüt" leginkább az öt világvallás jelenti, de a szent könyveken kívül Rudolf Steiner, sőt még Darnel Christian munkái is megtalálhatók az étterem könyvespolcán. A tolerancia hiányáról nem beszélhetünk, bár mindez a vendégek számára nem jelent valami sokat. Mégis nagyon fontos lehetett az ilyesfajta arculat kialakítása az alapítóknak, ugyanis a megnyitás előtt a dalai láma áldását kérték a helyre (megkapták), a megnyitón pedig az iszlám kivételével minden világvallás képviselője tiszteletét tette az étteremben, szintén áldásosztás céljából. A szellemi táplálék kategóriájába számíthatjuk azt is, hogy mindennap más-más "üzenetet" írnak a falra tanulságképpen. Amikor ott jártunk, például azt, hogy "szülessen bár ezerszer Krisztus Betlehemben, ha benned nem: maradsz örökre elveszetten".

Ezt az idézetet akkor értékelhetjük igazán, ha körbenézünk. A hely tulajdonképpen

a pesti szenespince

archetípusa volt,

vendéglátóipari karrierje azzal indult, hogy borozót nyitottak itt, ami a lépcsőn való lejutás miatt vált igencsak szerencsétlen megoldássá. A vendégek elég gyorsan áttették törzshelyüket a baleseti klinika társalgójába, majd kevésbé meredek szórakozási lehetőségek után néztek. A borozót magyaros étterem váltotta fel, persze az is befuccsolt, úgyhogy a Gandhi alapítói már-már megkövesedett zsírgőzben készíthették elő az újjászületést, bízva abban, hogy az eddigi átok még a környéket is nagy ívben elkerüli. Abból a szempontból persze könnyű dolguk volt, hogy nem elsősorban üzleti célból dolgozták meg a pincét, sokkal inkább missziónak tekintik működésüket.

A választékot tekintve nem kell gyorsolvasó-tanfolyamot elvégezni ahhoz, hogy az étlapot bárki fejből megjegyezze: kétféle leves, A és B menü (ezek négyfajta ételt tartalmaznak), kétféle sütemény - ennyi. A titok nyitja, hogy mindennap mást és mást készítenek, így aztán az egyoldalú táplálkozás veszélye a nullával egyenlő. A megnyitó óta a konyhát még nem hagyta el két egyforma étel, ottjártunkkor éppen köményes kölesből, babos-sajtos lepényből, gabonapelyhes fasírtból és csípős egresszószból állt a választék egyik fele, ami kisadag léte ellenére is igen tartalmasnak és persze finomnak bizonyult, ugyanúgy, mint a fahéjas laddu elnevezésű sütemény.

A hatást persze fokozta, hogy az étterem vezetőjétől megtudtuk, a konyhán minden általuk készített ételt megáldanak, pí-vízzel főznek, nem használnak fehér cukrot és fehér lisztet, szóval egy elfogult guru sem találhatna sok kifogást tevékenységükben. Legfontosabb céljuk, hogy bebizonyítsák, lehet "normális" ételeket készíteni úgy is, ha közben minden érző lény boldog és szabad marad.

- legát -