Tangerine Dream: Gépmandarin

  • Gerényi Gábor
  • 1997. január 23.

Tranzit

Tavaly év végén, négy év fellépésektől mentes időszak után koncertet adott egy harmincéves zenekar, amelyet a nemzetközi popmédia már elfelejtett, a szakma évről évre Grammy-díjakra jelöl, David Bowie néhány héttel ezelőtt interjújában legfontosabb inspirációi közé sorolt, a fiatalabb techno-rave-nemzedék prominensebb képviselői pedig szinte kivétel nélkül azt mondják: rajtuk, zenéjükön nőttek fel. A Tangerine Dream londoni buliján szerzőnk súlyos szinti- és mandarinfüggősége okán kénytelen volt személyes látogatást tenni.
Tavaly év végén, négy év fellépésektől mentes időszak után koncertet adott egy harmincéves zenekar, amelyet a nemzetközi popmédia már elfelejtett, a szakma évről évre Grammy-díjakra jelöl, David Bowie néhány héttel ezelőtt interjújában legfontosabb inspirációi közé sorolt, a fiatalabb techno-rave-nemzedék prominensebb képviselői pedig szinte kivétel nélkül azt mondják: rajtuk, zenéjükön nőttek fel. A Tangerine Dream londoni buliján szerzőnk súlyos szinti- és mandarinfüggősége okán kénytelen volt személyes látogatást tenni.

A Tangerine Dream alapítása egy ifjú festőművész-palánta, a berlini Edgar Froese műve. Froese az angolszáz rock and roll lelkes híveként addigra már túl volt néhány rockbandán, meglehetős kevés sikerrel övezve; később beismerte, az a periódus ifjúkori tévedés volt, az ő jellegzetes germán groove-jával nem szabad hagyományos rockzenét játszani. Mindegy, a dolog arra jó volt, hogy a vége felé egy alkalommal játszhattak Salvador Dalí egyik összejövetelén, ami alapvető fordulatot hozott Edgar zenei hozzáállásában. Rövidesen felhagyott a kész formák másolásával, és 1967-ben új zenekart alapított, amely kezdetben féktelen, őrült, többórás, szünet nélküli instrumentális improvizációval vált ismertté berlini művészkörökben. Akkori zenéjük jelentős részben különleges hangeffektusokon alapult, első lemezük felvétele során a hanghatás kedvéért például több tonna üveget összetörtek. Szerencsére rövidesen lehetőség adódott a kísérletezőkedv veszélytelenebb kiélésére; megjelent az elektronika, és a kísérletező kedvű Froese figyelmét egy csapásra magára vonta. Néhány évi kemény munka után

az áttörés

akkor következett be, amikor egy picike, indulófélben lévő angol kiadó, a Virgin elhatározta, hogy az első lemezes Mike Oldfield Tubular Bellse mellett egy másik lemezt is piacra dob: ez a Tangerine Dream Phaedra című albuma volt. A Virgin története innentől ismert, mind a Tubular Bells, mind a Phaedra bombasiker, hónapokig bérelt helyek a Top Tenen; sikersztorijuk a mai napig tart, igaz, ma már az EMI leányvállalataként.

A Phaedra sikere nyomán bekerült a köztudatba a tisztán elektronikus zene fogalma, kiváltva a ma már mosolyogtató vitákat, tudniillik hogy zene-e ez egyáltalán. Ezek az emberek nem tettek kevesebbet, mint megtanították a világot a szintetizátorok, a samplerek, a számítógépek, vagyis a technika csinálta zene megkreálására, valamint el- és befogadására. A TD mindenesetre dolgozott tovább, lebonyolították például botrányos katedrális-turnéjukat, melynek során több híres európai templom katasztrófa sújtotta területté vált, az aktuális pápának újra kellett szentelnie több koncerthelyszínt. 1976-ban az Egyesült Államokat, későbbi legnagyobb piacukat is beveszik egy telt házas turné erejéig; a rocktörténet feljegyzi, hogy először ezen a turnén jelent meg élő koncerten a lézer mint vizuális eszköz.

Munkájuk során a TD tagjai személyes ismeretségeket és barátságokat kötöttek a szintetizátortechnika legjelentősebb fejlesztőivel, a legnagyobb megrendelővé és a legkeményebb tesztelővé váltak; számtalan apróbb-nagyobb ötletük vált későbbi termékek részeivé, de származtak tőlük nagyobb jelentőségű gondolatok is. 1980 körül, mintegy mellékesen, feltalálták a sampler alapelvét, és felkeresték vele Tom Oberheim barátjukat, aki Bob Moog után a második legnagyobb alaknak számított a szintetizátortervezésben és -gyártásban, ám nem látott fantáziát a dologban.

Mit ad isten,

mindössze néhány hónap múlva egy kis ausztrál cég, a Fairlight bemutatta CMI nevű samplermodelljét, és ezzel fellőtte magát a világ tetejére, Oberheim pedig a 80-as évek végére még saját nevét is elvesztette egy perben: ma az Oberheim márkanév a gitárjairól ismert Gibson tulajdona.

De vissza a TD-hez, amelynél a 80-as évek eleje jelentős stílusbeli változást hozott; egy tagcserét követően, illetve a technika, a szekvenszerek fejlődése következtében lehetőség adódott rá, hogy az improvizáció helyébe a koncerteken is nagyobb lélegzetű, előre megírt darabok kerüljenek. A zene ettől még továbbra is osztályozhatatlan maradt, new age, e-music, kortárs jazz és még sok más hasonló kitalációval illették a kritikusok és a lemezboltok alkalmazottai, ám a zenekar visszautasított mindenféle skatulyázást. Politikai okokból több előadást szerveztek a kommunista térfél közönségének, az első nyugati zenekarként léptek fel az NDK-ban, majd következett Magyarország, Lengyelország és a Szovjetunió, mindenhol őrületes sikerekkel.

1987-től ismét stílusváltás, ismét tagcserével, és ismét egy technológiai korszakfordulón. Az analóg szintetizátorokat addigra szinte teljesen felváltották a digitális hangszerek, samplerek és sample-playback szintik, a szekvenszerek memóriakapacitása a végtelenségig megnőtt, több helyet hagyva ezzel a strukturáltabb komponálásnak. Az új TD friss, ritmikájában energikus, harmonikusan gazdag zenéje egyfelől minden eddiginél nagyobb anyagi sikert jelentett (főleg Amerikában), ám a globális poppiacon szerepének jelentősége egyre csökkent. Beérett viszont a következő generáció (Edgar Froese saját fia, Jerome is felnőttkorba került, amit apja a zenekarba való felvétellel honorált), amely a TD mellett a Kraftwerk és Klaus Schulze zenéjén nevelkedett, és létrehozta, majd mozgalommá terebélyesítette a techno-house-dance-trance-hiphop-rave-stb. irányzatokat, amelyeknek közös jellemzőjük, hogy a hetvenes években, elsősorban a TD által kikísérletezett analóg szintihangzások uralják hangulatukat; igaz, kissé gyorsabb tempókkal.

Írjunk végül

a londoni buliról is,

de ne sokat; a dolognak nagyobb jelentőséget csak az tud tulajdonítani, aki benne volt az előbb vázolt történetben. Ennek megfelelően az esemény szinte zártkörű volt, a műsorújságok nem írtak róla, hirdetés, plakátozás nulla, még a helyszínen sem írták ki, mi lesz aznap este, a kétezer fős színházterem mégis zsúfolásig megtelt. A műsor alatt a három ember leült sok, ma már nem annyira ijesztőnek ható gépezet mögé, és három órán keresztül zenélt velük. Látványtechnika a minimumon, avatatlan kívülálló számára biztos bukás, a TD publikuma azonban a koncert végén igazi standing ovationt produkált, ami, ha szentimentálisan fogjuk föl, valójában harminc évnek szólt. Az előadást képben-hangban közvetítette volna az egyik webes tévétársaság, ám a buli első öt percében mintegy hetvenötezer ember szeretett volna bekapcsolódni a műsorba, ami a szerver gyors kimúlását eredményezte. Nem csak Horn Gyula népszerű az Interneten.

Gerényi Gábor

(gg [at] pirx [dot] idg [dot] hu)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.