Budapest IV., István út-Deák utca-sarok
Nyitva: reggeltől kb. éjfélig
Az épület a nyolcvanas években sugárutasított Bajcsy-Zsilinszky (most István) útnak azon a végén áll, ahol már kimerültek a szocializmust aszfaltba álmodók forrásai, aminek következtében egy háztömb lebontására már nem maradt pénz, és így a bitumenfolyam közvetlenül a Hörpintő nevű talponállóba torkollik.
A másik oldalon egy üveges boltja helyén néhány éve elegáns, drága férfiruhaüzlet nyílt. Ez még ma is a város azon kevés pontjai közé tartozik, ahol kapható olyan ing, amelyiken tompaszögűek a gallér csücskei - bár a próbababák egy ideje kezdenek egyre ízléstelenebbül öltözni, amennyiben például behódoltak a háromgombos zakón két gombot begombolás efemer nemtudoménmijének.
A tárgytól csak látszólag tértünk el, mert a bolt és a kávéház egyaránt ugyanannak a lokálpatriótának a tulajdona, akit pályafutása hajnalán mint az Újpesti Dózsa futballkapusát ismerhettek meg a labdarúgás szerelmesei. Éjjelente mindkét érdekeltséget, valamint a rezidenciát egy piros Wartburgból tartja szemmel az, akit ezért fizetnek, ami annál is indokoltabbnak látszik, mivel a Külvárosi Kávéháztól egyutcányira már vér is szokott folyni.
Aki előtt ezek után valamilyen presszószerűség képe jelenne meg, az mégis súlyosan téved, mert a hely amolyan oázis a környéken: kávéház, a külvárosban. A gazdagon és elegánsan renovált félkör alakú homlokzat összhangban van a belső tér kialakításával, ami angol klubok hangulatát idézi. Ugyanez nem mondható el a közönségről. Odabent gyakran mackóban múlatták az időt a vendégek, full-ex-BMW-iket a szemközti gyöpre csapva ki. A hely fényének emelése érdekében ezért aztán az igazgatóság kiszövegszerkesztette az ajtóra, hogy "Kérjük kedves vendégeinket, hogy kávéházunkban a sportruházat viselését mellőzni szíveskedjenek." A nevelő szándék dicséretes, de a megvalósítás láttán joggal támadnak kétségeink. Élhetünk ugyanis a gyanúperrel, hogy a példaképül választott Angliában nem faliújságon üzengetnek a vendégeknek, hanem a pincér adja tudtul, hogy mondjuk "a táncparketten sötét ruha kötelező, flanelöltönyös urak a galérián szíveskedjenek helyet foglalni" (Wodehouse).
A hely különben még most, egy-két évvel a megnyitás után is keresi az önazonosságát. Szemlátomást meghitt fészke akar lenni a bankóbunkó mazdagazdák helyi társaságának, de egyszersmind afféle irodalmi szalonként is szeretne nevet szerezni. Egy kávéház azonban nem attól lesz irodalmi, hogy kiteszi a falra Kellér Dezsőt karikatúrában, hanem hogy mondjuk Berda József is szívesen járna oda. (Ha már Újpest.)
De nem ez az egyetlen aránytévesztés. A sherryt például a likőrök közt számon tartani több mint hiba. (Csak nem a cherry brandyre gondoltak?) Azt meg már meg sem merjük kérdezni, hogy portói például miért nincs. Egy ilyen helyen. És akkor a madeiráról már végképp egy szót se szóltunk.
A kávéházhoz étterem, illetve nyáron kerthelyiség is csatlakozik. A tulajdonos jó szemmel választotta ki a szép házat, amellyel a külső és a belső építésze egyaránt csodát művelt. Talán csak arra kellett volna még vigyázni, hogy a konyha ablakai ne az utcára nyíljanak, mert így nem sokáig maradhat titok, hogy a krumplipürét Maggi-porból csinálják. Mindazonáltal, ha minden olyan jól fog működni, mint az épület vagy mint az olasz kávéfőző gép - és lesz hidegkonyha -, akkor bízvást állíthatjuk, hogy még nagy dolgoknak lehet szemtanúja, aki kimetrózik hozzájuk.
Kőrizs Imre
