A Múzeum Cukrászdát centrális fekvése és szünetmentes nyitva tartása egyaránt predesztinálja e rovat hasábjaira. Amióta sorkatonaként - a Kisváros című tévésorozatban elém tárt honvédségi idill ellenére - az adyligeti határőrlaktanya feltehetően golyóértett kiképzőtisztjeit látatlanban az ELTE TTK Számítógép-hálózati Központjában hexadecimális kódokat mantrázó szupersztráda-karbantartókra cseréltem, gépben, narancsban megfáradt tekintetemet gyakran hordozom körül a falait borító tükrökön. Az apró belső tér kifelé is terjeszkedik, a kerthelyiség ugyanis a kiskörút aszfaltján kapott helyet, a neolux-fehér és dögnehéz öntöttvas székek és asztalok az eszelős napsütésben mediterrán hangulatot árasztanak, amit a szomszédban nemrég megnyílt görög trafik még tovább fokoz. Jólesik ilyenkor leülni egy vaníliafagylalttal és tejszínhabbal dúsított jegeskávé (149 Ft) mellé, kárörvendően figyelni a parkolóhelyet kereső autósok elkeseredett próbálkozásait és hallgatni a rendszergizda haver végeérhetetlen búvártörténeteit, és szomorú beszámolóját kiújuló keszonbetegségéről. Mikor már fejből tudom a merülési táblázatot, visszahúzódunk a gépterem légkondicionált hűvösébe. Ballag a katona. Elhúzódó kamaszkorom során sokáig kommandós akartam lenni, de be kell vallanom, hogy a polgári szolgálatnak is megvan a maga varázsa, olyan alternatív.
Aki olcsón akar inni, válassza inkább a TTK háta mögött a Puskin utcai Erdős Cafét. A hallgatói önkormányzat alagsori kocsmájában mostanában vizsgaidőszak alatt-után nagyon lelassult az élet, megszűntek az élőzenés bulik és a csocsóbajnokság is véget ért. Itt kint viszont a kora esti órákban megélénkül a forgalom, lehet inni Innstadt söröket, a mostanában olyan divatos szűretlen búzát karika citrommal (180 Ft), csupa vitamin. Az édességek közül a marcipán dominál, a pulton a teljes állatpark reprezentálva van, tortát is rendelhetünk a kis figurák alá. A fagylalt olasz, és az utca felé is mérnek, a múzeumlátogatásból megtérő általános iskolások közül itt kapja meg a jutalomadagot, aki nem piszkálta a Szent Koronát. Süteményfronton a standard felhozatal, márkás kelta és azték töményekből (4 cl 250-390 Ft) viszont jóval a fővárosi átlag fölött teljesít a hely, kávéban pedig még a kapucíner és a capuccino közötti finom különbségtétel is módunkban áll. Tokaji és Nagyrédei borok, éheseknek saláták (69 Ft/10 dkg), pogácsa és szalámis szendvics, fóliában és gyakran már szárazon, de minket ne tévesszen meg a cukrászda felirat, senki nem enni jár ide. Inkább afféle kávéház, találkozó és búcsúzkodóhely, éjfél után is társadalmi élet színtere, alfa holdbázis a Bermuda-sokszögből jövet-menet. A felszolgálás tűrhető és barátkozós, az ülőhelyekre viszont néha várni kell, főleg ha az aluljáróban muzsikáló dél-amerikai törzs fehér lányok, tüzes víz és kedves hangszerei társaságában itt piheni ki fáradalmait.
Nőben egyébként őrület van az idén, a szomszéd asztalnál egymásra simuló combokon időről időre gellert kapnak a tekintetek. A jó idő beköszöntével különlegesen erős a felhozatal, hosszú lábú, szép szemű démonok lepték el a várost rövid ruhácskákban és csípőnél csonkolt farmernadrágokban, bár lehet, hogy csak én érzem úgy a hosszú tél után, hogy az utcákon tiszta Kalifornia úgy időjárásilag, mint öltözködésileg. Kínos szituációk sorozata, én a nőket bámulom, a nők meg a jegygyűrűmet. Klasszikus patthelyzetek, venni fogok egy búvárszemüveget.
