Pomutz György/Gheorghe Pomuţ/George Pomutz: a tábornok kalandos élete

A bolygó katona

Tudomány

Románként született, magyarrá vált, amerikaiként halt meg. Az 1848/49-es szabadságharcban százados, az amerikai polgárháború végén dandártábornok, Alaszka megvásárlásában szentpétervári főkonzulként működött közre. Elfeledve, szegényen halt meg, aztán hadihajót neveztek el róla, Gyulán ma szobra van.

A gyulai Wenckheim-uradalomban dolgozott patkolókovácsként a román származású Pomucz János (Ioann Pomuţ). Nem tudni hogyan, de sikerült elérnie, hogy gyermekeit, Konstantint és az 1818-ban született Györgyöt a grófi család házi tanítója oktassa. Amikor a kovács meghalt, a család vagyonát értékesítették, és az összes pénzt a két fiú taníttatására fordították. Okos döntés volt: Pest-Budára mentek, és a három évvel idősebb báty orvosi, míg György jogi egyetemet végzett. Mint azt Berényi Mária, a magyarországi románsággal foglalkozó kutató megírta, Konstantin Bécsben szakorvosi, majd pszichiátriai képesítést szerzett, a pesti orvosegyetemen az ő nevéhez fűződik a pszichiátriai tanszék megalapítása. Öccse, György a jogi egyetem után királyi ügyész lett, ám hamar megvált a hivatalától, és Szigetvárra ment ügyvédnek. 1848 tavaszán szülővárosában, Gyulán a helyi és a kétegyházi románok százait sikerült meggyőznie, hogy álljanak a magyar szabadság ügye mellé – a legtöbbjük be is vonult a honvédseregbe.

Pomucz György – aki a nevét Pomutz formában használta – is így tett. 1849. június elsejétől Somogy vármegye rendőrbiztosa lett, a szabadságharc utolsó hónapjaiban Noszlopy Gáspár őrnagy seregében szolgált, augusztus közepén a komáromi várőrséghez került. A vár feladása előtt Klapka tábornok honvéd századossá nevezte ki. A bevehetetlennek tartott komáromi vár védői csak 1849 szeptemberében adták meg magukat, cserébe szabad elvonulást, a tisztek út- és menlevelet, valamint egyhavi pénzt kaptak.

New York, New Buda, Kossuth

A részleteket nem tudni, de Pomutz és társai nyugat-európai útjuk során érintették Párizst, s valószínűleg egy angliai kikötőből indultak az Egyesült Államokba. Nem világos, hogy több hónapos útjukat miből fedezték, és miből futotta hajójegyre. Ami tudható, hogy a komáromi vár egykori polgári kormánybiztosával, Újházy Lászlóval és néhány bajtársával 1850 februárjában érkeztek New Yorkba, majd áprilisban indultak tovább nyugatra. Május végén Iowa államban, az Újházy által kiválasztott területen voltak, csaknem 200 kilométerre egy nagyobbacska várostól, Burlingtontól. Jánossy Dénes 1940-ben megjelent A Kossuth-emigráció Amerikában és Angliában – 1851–1852 című könyve szerint volt elegendő forrásuk, hogy Iowában Újházy és családja 10 ezer hold, míg Pomutz és egykori komáromi tiszttársai közvetlenül mellette 800 holdnyi földet foglaljanak el – olcsón jutottak a szinte korlátlanul rendelkezésre álló, ám esetükben nem jó minőségű földekhez. Helyi bérmunkásokat fogadtak, s velük együtt kezdték meg a mezőgazdasági termelést – kevés sikerrel. Egyrészt, mert nem értettek a földműveléshez, másrészt a körülmények is igen mostohák voltak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.