MaNcs 35. évf. 06. sz. (2023-02-08)
Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.
„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.
Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.
Egy pohárral. Egy bürökpohárral. One glass. Philip Glass. Miért ne lehetne, kellene olyan zenéről is írni, amelyet nem szeretek?
„Bizony, beszivárgott ide is” (Magyar Narancs, 2023. január 19.) – Barotányi Zoltán cikkére válaszol Dr. Kató Ferenc.
Az igazságügyi tárca megküldte véleményezésre a bíróságok átalakításáról szóló törvényjavaslatát, amely azonban nemcsak kedvező módosításokat tartalmaz. Az Országos Bírói Tanács bízik benne, hogy a végső szöveg elfogadható lesz. Vasvári Csaba büntetőbíró, az OBT szóvivője egyelőre optimista.
Mérföldkő a magyar távközlés történetében a Vodafone állami rásegítéssel és résztulajdonnal végrehajtott felvásárlása. A fő vevőként fellépő 4iG jókora adósságba verte magát – de messze nem ez az egyetlen gond.
Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyarországra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.
A Magyar Labdarúgó Szövetség kitiltaná az itthoni válogatott meccsekről a Nagy-Magyarországra utaló jelképeket és az árpádsávot, miközben az előbbi épp mostanában nőtt az ország fődrukkerének a szívéhez. Az MLSZ az UEFA-ra hivatkozik, és próbálja elejét venni a válogatottat fenyegető újabb büntetéseknek. Hogyan áll a lelátói szélsőjobb elleni küzdelem?
A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.
Minden A hetedik pecséttel kezdődött. Margarethe von Trotta addig talán nem bízott annyira a filmek politikai és művészi hatásában, de épp Párizsban volt a korai hatvanas években; jókor, jó helyen. Francia diáktársai viszik magukkal a Bergman-film vetítésére; őket már megérintette az újhullám. Mire a film véget ér, Von Trotta tudja, hogy a filmmel akar kezdeni valamit.
Marion Barbeau, a párizsi Opera prímabalerinája, és Hofesh Shechter izraeli koreográfus a társulatával önmagát hozza a Tánc az élet című – nyolc César-díjra jelölt – filmben. A rendezővel a hazai bemutató alkalmából szakmai, érzelmi újjászületésről, az új utak kereséséről, könnyű és súlyos történetekről beszélgettünk.
Amikor Sztupa és Troché elhagyták az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házát, velük tartott Abernathy lelkész és maroknyi csapata is, kíséret, követségi mamelukok, tolmács.
Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.
A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egyaránt kiemelt jelentőségű.
A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmadéles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly.
Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti mainstream színházak stúdióiban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.
A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.
A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták.
Különös karrier ért véget Tom Verlaine halálával: egy nagyszerű gitáros-énekes távozott, aki eredetileg nem akart gitárt venni a kezébe.
Tizenegy évad után 2020-ban ért véget a Modern család, e kritikuskedvenc, kedves és nem utolsósorban vicces sitcom, amely a szórakoztatás mellett tanítani is igyekezett.
Utcalánynak lenni is csak egy foglalkozás. Szolgáltatás, amiért a kuncsaft fizet. Ha elégedett, visszajár.
Robert Siegel (Pam & Tommy) sorozatában minden adott a sikerhez, vér, pénz és meztelen férfiak.
„Tisztelgés a meggyilkolt géniusz előtt” – olvassuk a lemezborítón, és ez rögtön magyarázatot kíván.
A birminghami születésű Lawrence a nyolcvanas években a Felt nevű kultikus indie-zenekar frontembere volt, majd a következő évtizedben a glamrock és az elektropop között egyensúlyozó Denim projektjével próbált betörni a slágerlistákra – sikertelenül.
A tizenhat éve futó versenyen két jelentős újítást vezettek be: végre nem a hangulatos, de kényelmetlen Zászlótérben és nem is egy akusztikailag megművelhetetlen előtérben tartják a tehetségek szemléjét, hanem a Fesztivál Színházban.
Vigyázó füleit Írországra érdemes vetnie annak, aki jó posztpunkot akar hallgatni mostanában.
A novellák főhőse és elbeszélője falun nőtt föl, filozófiát, történelmet tanult, majd a fővárosba költözve jártassá vált a harcművészetben, és újságírásból élt.
Románként született, magyarrá vált, amerikaiként halt meg. Az 1848/49-es szabadságharcban százados, az amerikai polgárháború végén dandártábornok, Alaszka megvásárlásában szentpétervári főkonzulként működött közre. Elfeledve, szegényen halt meg, aztán hadihajót neveztek el róla, Gyulán ma szobra van.
Az elektromos járművek elterjedése korántsem jelent tökéletes orvosságot a közúti közlekedés okozta környezeti problémákra és a globális klímaválságra. Az akkumulátorok gyártásának, felhasználásának és újrahasznosításának súlyos társadalmi és környezeti költségei vannak – ezeket vesszük most számba.
A szerző a százötven éves Nagykörútról írt könyvet, más fénytörésbe helyezve a kerékpárosok és autósok háborúját is. A körút születéséről, fénykoráról és a mai állapotáról beszélgettünk vele.
1941-ben avatták fel a HÉV-pálya mellett álló parkban, Békásmegyer közvetlen szomszédságában.
