Dolly, a klónbárány csak a kezdet volt. Az orvosi és fiziológiai Nobel-díj idei kitüntetettjei túlzás nélkül forradalmasították az őssejtkutatást – no meg az ezen alapuló regeneratív medicinát, az új szervek és szövetek tervezését célzó kutatásokat is.
Világunk egyik vákuumállapotból a másikba vált, s mi eltűnünk, mintha lehúztak volna egy kozmikus vécén. Vagy zombirészecskékkel találkozunk, s így megyünk pocsékba. Két lehetőség a világvégére - a sokból.
A nyugati világ hajlamos a demokrácia varázsfegyvereként tekinteni a web 2.0-ra, de a helyzet nem ennyire egyértelmű. A diktatúrák ugyanis, ha éppen nem az internetszolgáltatás teljes beszüntetésével vagy a káros tartalom szűrésével vannak elfoglalva, baráti viszonyt ápolnak a világhálóval.
Hetedik alkalommal rendezték meg a Kutatók éjszakáját – az érdeklődés szinte tömegesnek mondható. A tudomány továbbra is vonzó, de legalábbis egzotikus elfoglaltság.
Elképzelhetetlen mennyiségű adat keletkezik óráról órára, nap mint nap az interneten. Egyre többen, cégek és kutatók próbálják értelmezni és újrahasznosítani ezt az áradatot. A szörfölők által hátrahagyott nyomok megfejtése ugyanis felbecsülhetetlen üzleti kincs lehet.
Talán sejtettük, talán nem, de a ruhánkon keletkező ocsmány folytonossági hibákért és a dunsztosüvegben is beszálasodó, csomósodó, férgesedő müzliért, grízért egyaránt molyok (sokszor ugyanaz a lepkecsalád) a felelősek.
23 halott, úgy háromtucatnyi válságos állapotban lévő mérgezett – ez a csehországi metil-alkohol-mérgezés eddigi mérlege, s könnyen lehet, hogy a lengyelországi és szlovákiai esetek sem függetlenek ettől.
Vasárnapig látható a Budapesti Történeti Múzeumban az a régészeti válogatás, amit az elmúlt tizenöt év autópálya-építéseit és egyéb nagyberuházásait megelőző ásatások során előkerült leletekből állítottak össze. Vajon tizenöt év múlva is rendezhetnek hasonlót?
A The Trousers nevű indie-zenekar klinikai szakpszichológus frontembere Kreativitás és személyiség címmel megjelent könyvében az alkotási folyamat pszichológiai hátterét vizsgálja.
Évezredek óta osztjuk meg velük hajlékunkat - és mégsem tudtuk megszeretni őket.
A csótányok különös és kivételes helyzetet foglalnak el az állatvilágban - már ami a hozzánk, emberekhez való viszonyukat illeti. Az egyoldalú, viszonzatlan szerelem tipikus példája ez: e kedves rovarok ugyanis valósággal csüggnek rajtunk, míg mi leginkább szabadulnánk - még jelenlétük tudatától is.