A kockavető nyugalmával

Sorra érkeznek a baljós hírek a koronavírus legújabb változatainak halálos hatékonyságáról. Mi folyik itt, és miben reménykedhetünk?

Március 16-án az egyik legtekintélyesebb orvosi szaklapban, a New England Journal of Medicine-ben megjelent egy, az AstraZeneca vakcinájának hatásosságára irányuló klinikai vizsgálat leírása (Efficacy of the ChAdOx1 nCoV-19 Covid-19 Vaccine against the B.1.351 Variant). A vizsgálatot a Dél-afrikai Köztársaságban végezték, és arra a következtetésre jutottak, hogy a vakcina nem véd meg a vírus ún. dél-afrikai mutációjától, azzal szemben ugyanis csak a beoltottak 10 százalékának biztosított védettséget. A kutatók abból a feltételezésből indultak ki, hogy a vakcina legalább 60 százalékos védelmet fog nyújtani, aminek azért van jelentősége, mert a statisztika szabályai szerint ennek a feltételezésével határozták meg az esetszámot. Így fordulhatott elő, hogy a kutatás azt nem tudta megválaszolni, hogy a vakcina milyen védelmet nyújt a súlyos fertőzéssel szemben, hanem csak azt, hogy az enyhe vagy közepesen súlyos fertőzéssel szemben ilyen mértékű a védelem. (A vizsgálatba nem vontak be annyi beteget, hogy minden kiderülhessen.)

Márpedig a „dél-afrikai” vírus jelenlétét már Romániában is kimutatták – a veszélyes mutáns tehát már itt van a szomszédban.

De mit is jelent a mutáció a SARS-COV-2-s vírus – a későbbiekben csak „Vírus”, nagy „V”-vel – esetében?

Véletlenszerű adaptálódás

Ahhoz, hogy szaporodni tudjon, a Vírusnak meg kell dupláznia a saját örökítőanyagát, amihez mind a gazdaszervezet, mind a saját enzimjeit felhasználja. A folyamatban részt vesz egy polimeráznak nevezett enzim, amely lemásolja a Vírus saját örökítőanyagának a láncát. Ha ez a polimeráz tökéletesen működne, akkor az új Vírus pontosan ugyanazt a láncot kapná, mint amiről a másolás történt – de nem működik tökéletesen, hanem rengeteg hibát vét. Ez azt jelenti, hogy az új lánc el fog térni a régitől, és ezt az eltérést nevezzük mutációnak.

Az RNS-vírusok, amelyek közé a Vírus is tartozik, körülbelül milliószor gyakrabban szoktak hibát véteni a másolás során, mint például a humán gazdasejtek, vagy­is a Vírusban a mutációk előfordulásának valószínűsége nagyon nagy.

A jelenlegi járvány fantasztikus mértékű kollaborációt hozott el a tudós társadalomban, ami egyebek közt azzal is jár, hogy a tudományos eredmények szinte naprakészen hozzáférhetők. Hogy a Vírusban a mutációk mennyire gyakoriak, jól mutatja az a website, amely a különböző országokban található „mutáns” Vírusokat tartalmazza. (cbrc.kaust.edu.sa/covmt/) Az Egyesült Államokban például 229 621 esetben végezték el a Vírus genetikai láncának vizsgálatát – ez az ún. szekvenálás –, és azt találták, hogy 192 318 esetben a Vírusok eltértek egymástól, vagyis az egyes Vírusok génállományának 83 százaléka valamiben különbözik. Ha megnézzük más országok mutatóit, nagyjából hasonló eredmények látszanak mindenhol. A magyar adatok még ennél is nagyobb variabilitást mutatnak, 435 szekvenálásból 423 különböző Vírust detektáltak.

Fontos tudnunk azt is, hogy a mutációk nem tudatosan jönnek létre, hanem véletlenszerűen. A vírusok nem képesek gondolkodni és tudatosan cselekedni. A véletlenszerűséget jól bizonyítja az is, hogy a mutációk száma a Vírus különböző génszakaszaiban arányos azok hosszával, vagyis minél hosszabb a gén, annál nagyobb a mutációk száma. A magas mutációs ráta a Vírus számára evolúciós előnyt jelent, mert mindaddig, amíg nem talál magának egy olyan befogadó szervezetet, amelyben „békésen” eléldegélhet anélkül, hogy a befogadó sejtet elpusztítaná, ez az egy mechanizmus áll a rendelkezésére, hogy adaptálódjon. A Vírusunk esetében úgy tűnik, hogy számára a denevér lehet az a befogadó szervezet, amelyben ezt a célt elérte: a humán környezet idegen a számára, itt állandó támadások érik, a túlélése nem biztosított mindaddig, míg ki nem „mutál” magából egy olyan variánst, amely nem pusztít, és békén is hagyják a környezeti elemek.