Az 1997-es Jelentés a közoktatásról (Országos Közoktatási Intézet) kifejti, hogy "az 1985. évi oktatási törvénynek az a rendelkezése, amely az intézményeknek lehetõséget adott arra, hogy eltérjenek a központi tantervektõl, kedvezett az informatika iskolai elterjedésének is. Sok pedagógus szinte tanítványaival együtt tanulta meg a számítógépek használatát. A helyi programokat a számítástechnika tantárgy vagy szakkörök keretében tanított programozás uralta, a legtöbb esetben BASIC nyelven."
A kilencvenes évek elején az emlékezetes XT és AT típusú gépek kezdtek pestisként terjedni, az árak hihetetlen mértékben zuhantak, a teljesítmények viszont ezzel fordítottan arányosan nõttek. A középiskolák ekkor kezdtek el nagyobb számban számítógépeket, illetve szoftvereket vásárolni, amit a Soros Alapítvány, a Világbank és a PHARE-program is jelentõs összegekkel támogatott.
1997 tavaszán a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium pályázatot írt ki az iskolák számítógépes hálózatba kapcsolásának támogatásához. Az ehhez kapcsolódó májusi helyzetfelmérés megállapította, hogy a 901 középiskolában 4975 egyedi független és 12 420 hálózatba kapcsolódott számítógép mûködött, internetezésre ezek közül 1609 volt használható. Ma ez már leginkább a viccesen elképzelhetetlen adatok körébe sorolható.
A minisztérium informatikai fejlesztési programja a fentiek miatt elsõsorban az eszközállomány kiépítésére koncentrált, elsõ körben a középiskolák, késõbb az általánosok hálóra kapcsolása volt a törekvés.
Mindamellett a Sulinet program keretében már 1997 második felében döntöttek az informatika oktatási célú felhasználásáról. Az 1997-es Jelentés még a jövõ komoly kérdései közt említi azt, hogy vajon mennyire sikerül a pedagógustársadalommal és az iskolafönntartókkal felismertetni az informatika jelentõségét. Az elismertséggel talán nincs túl nagy baj, manapság a csapból is az "információs társadalom", a "tudásalapú gazdaság" folyik: "Éppúgy, mint az ipari forradalom, amely írni-olvasni és számolni tudást követelt meg mindenkitõl, a mai társadalomban az elektronikus forradalom a digitális mûveltséget teszi nélkülözhetetlenné."
Egy 2003-as felmérés szerint a magyar diákok 86 százaléka internetezik az iskolában, mindemellett némi aggodalomra ad okot, hogy a többség csak levelezésre és chatelésre használja a számítógépeket. "A Sulinet nélkülözhetetlen projekt, ami mindenképpen meg fog térülni az elkövetkezõ években" - mondta kérdésünkre Bényei Judit informatikai szakértõ. Úgy gondolja azonban, hogy a program túlságosan függ a politikai hangulatváltozásoktól, és a kormányváltások miatt nincsenek hosszú távú tervek, csak kampányszerû a fejlesztés.
Szerinte például nagy gond, hogy az Orbán-kormány jegelte a Sulinetet, hiszen a négy év alatt elavultak a hardverek, ráadásul az iskolák megfelelõ digitális tanagyag híján a számítógépeket nem is tudják használni oktatási célokra. Magyar Bálint egy sajtótájékoztatón közölte: az oktatási kormányzat egy radikális számítógép-ellátási programot szeretne beindítani az iskolákban, oly módon, hogy a számítógépek árát szolgáltatásként, három évre elnyújtottan lehessen kifizetni, és az iskolafenntartók a központi kormányzattal közösen állnák a cechet. A miniszter szerint így elérhetõ lenne, hogy legkésõbb jövõre 50-100 ezer vadiúj számítógép kerüljön az oktatási intézményekbe.
A géppark felújításán túl szeptemberben megjelenik az ún. SDT, vagyis a Sulinet Digitális Tudásbázis elsõ része.
"A Medgyessy-kormány elkezdte a tananyag digitalizálását, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy megfelelõ tartalmak nélkül a számítógépeket nem lehet felhasználni az órákon" - kommentálja a szakértõ. Az õsszel debütáló tudásbázis összesen 102 évfolyam digitális tananyagát foglalja majd magában, ezenkívül közel 70 olyan kiegészítõ oktatási segédanyagot, adatbázist és gyûjteményt, amelyeket idáig csak CD-n vagy könyvekben lehetett megtalálni.
Az SDT célja egy komplett, a mûveltségi területeket minden közoktatási évfolyamon felölelõ, a NAT-tal kompatibilis elektronikus tananyag-adatbázis és az azt kezelõ, dinamikusan testre szabható keretrendszer létrehozása. Az elemekre bontott tananyag több száz ezer kis elembõl áll majd (képek, szövegrészletek, hangok, zenék, animációk); a tanárok választhatnak kész programokat, vagy akár egyéni igényeikhez szabva rakhatják össze saját programjaikat. A tananyagelemek mellett tematikus tartalmi egységek alkotják a tudásbázist, "az építõkockákból (tananyagelemekbõl) összeállított tananyagokat reprezentálják, a legmagasabb szintû mûveltségi területtõl, tantárgytól, témakörtõl a legkisebb foglalkozás- vagy témaegységekig. Ezekhez szorosan kapcsolódóan érhetõk el a tanárok számára fontos módszertani ajánlások vagy a tananyag feldolgozására vonatkozó közvetlen információk." A program felelõsei úgy vélik: az adatbázis létrehozása során döntõ fontosságú, hogy megbízható, hiteles tananyagokat fejlesszenek, a pedagógusszakma aktív részvételével.
Ha kezdeti formában is, de az SDT tekinthetõ a távtanulásra való áttérés elsõ lépcsõfokának (errõl azért még nincs szó). Pintér Róbert, az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ munkatársa egy tanulmányában kifejti: a távtanulás elterjedésével nem biztos, hogy a régi értékek a szemétbe kerülnek, meglehet, hogy csupán annyi történik, hogy az iskola helyett a családi szféra kerül újfent elõtérbe, a közösségiség más keretekbe helyezõdik át. A trendkutatók szerint ez azonban még nem a közeljövõ. A mai huszonévesek jobb, ha felkészülnek a háromnegyed hatos kelésre, az iskolatáska ellenõrzésére és a tízórai elkészítésére - a gyerek feltehetõleg még ismerni fogja az iskolaépület fogalmát.
R. A. O.
SchoolNet
A Világbank 1999-es jelentése szerint egyes OECD-államokban a bruttó hazai össztermék felét a "tudás létrehozása és terjesztése" adja. A fejlett országokban olyan szinergia áll fenn, ami az elmaradottabbaknál hiányzik. Ez erõsen gátolja a nemzetközi munkamegosztás "igazságosabbá válását", nehézkéssé teszi a lemaradás feldolgozását.
A különbözõ programok az egyes országok versenyképességének növekedését (vagy megtartását), valamint a társadalmon belüli esélyegyenlõség növekedését célozzák. Utóbbira Nagy-Britannia esetét hozhatnánk fel példaként, ahol néhány éve információs és kommunikációs technológiákkal felszerelt tanulási központok országos hálózatát állították fel azoknak, akik nem engedhetik meg maguknak a saját számítógép vagy az internetes hozzáférés költségeit.
A Sulinethez hasonló programot mára már szinte mindenhol találhatunk Kanadától Litvánián át Ugandáig, bár a prioritások - az ország gazdasági helyzetétõl függõen - különböznek. A szegényebb országokban az iskolák hardverekkel való felszerelése, az informatikai alapok elsajátítása zajlik, a gazdagabbak már a tartalomfejlesztéssel, esetleg a géppark fejlesztésével foglalatoskodnak.
Az országok közötti együttmûködés sem példa nélküli. Az INFINIT hírlevele szerint Délkelet-Ázsiában az UNESCO támogatásával nemrégiben olyan projekt indult, melynek fõ célja, hogy az ASEAN jobb helyzetben lévõ országai egy közös regionális együttmûködés keretei között megosszák információs erõforrásaikat a szövetség információszegényebb államaival.
Az egyes országok "sulinet" programjai is komoly különbségeket mutathatnak. A legegyszerûbbek csupán egy adott iskola tanárai és diákjai számára biztosítják a legminimálisabb szintû, e-mailes kommunikációt. "Az összetettebb programoknak már az iskolákat, tanárokat, szülõket és az informatikai erõforrásokat összekapcsoló országos vagy nemzetközi hálózatok is a részét képezik. A diákok itt már valós felfedezõutakon vehetnek részt, és nem csak passzív információbefogadók lehetnek. A tanárok pedig adminisztratív és értékelési célokra is felhasználhatják az információs és kommunikációs technológiákat" - áll a hírlevélben.
Expressz-történet
Az Oktatási Minisztérium 2003 júliusában indította el a Sulinet Expresszt annak érdekében, hogy segítse az internet és a számítástechnikai eszközök elterjedését, és modernizálja az oktatást. A program segítségével diákok, pedagógusok és szülõk évi 60 ezer forintot írhattak le adójukból számítógép, számítástechnikai eszköz vásárlása, lízingelése esetén.
Az iskolai hálózatok létrehozásával, az internetes tartalomfejlesztéssel szemben úgy tûnik, a Sulinet Expressz magyar találmány, az oktatási miniszter az Origo "társalgójában" elmondta: tudomása szerint nincsenek hasonló külföldi példák. A program egyéves eredményeit ismertetõ sajtótájékoztatón elhangzott: a tavaly nyáron indult Sulinet Expressz program révén 1 év alatt 75 ezer új számítógép került a hazai háztartásokba, és 200 ezer számítógépet újítottak fel. Az APEH adatai szerint 166 ezren vették igénybe a Sulinet nyújtotta adókedvezményt, az összes adó-visszaigénylés értéke pedig 9 milliárd forint körül jár.
A program létrehozói eleinte arra számítottak: egy év alatt maximum 15 milliárd forintért értékesítenek majd a kereskedõk adókedvezményes informatikai eszközöket, de a forgalom meghaladta a 30 milliárd forintot. A pénz jelentõs részét, 14 milliárd forintot a karácsony elõtti hetekben költötték el a kedvezményezettek.
A Sulinet Expressz legnépszerûbb terméke a digitális fényképezõgép volt, ezt azonban tavasszal kivették a kedvezményezett termékek körébõl. Ez volt a program egyik neuralgikus pontja, hisz a forgalom egyhatodára esõ adókedvezmény sokak szerint merõ állami pénzkidobás. Ha szordínóval is, de ezt a minisztérium is elismerte: Magyar Bálint egy nyilatkozata szerint a gyermekek informatikai írástudása javul ezáltal, hiszen az internet nemcsak szöveges, hanem nagymértékben képi kultúra is, a digitális fényképezõgép pedig nem használható informatikai-szerkesztõi ismeretek nélkül, de vannak prioritások, fontosabb célokat kell a programon belül elsõsorban támogatni.
Az eredetileg az oktatás résztvevõinek szóló program elsõ születésnapján, július elsejétõl gyökeresen átalakult, ezt követõen már nem csak az oktatásban érintettek vehetik igénybe az adókedvezményt. A szaktárca számítása szerint a kedvezményezettek köre így megduplázódik. Lényeges változtatás, hogy belép az önrész elve, ezen túl a vásárló a hardver értékének maximum 50 százalékát igényelheti vissza, de legfeljebb 60 ezer forintot. A tárca a méltányosságot is szem elõtt kívánja tartani, emiatt 3,4 millió forint éves jövedelem felett sávosan csökken, 4 millió forint felett pedig megszûnik az adókedvezmény.
A Sulinet Expressz bírálói általában a középosztály dotálását emelik ki - érveik szerint csak az tud leírni az adójából, aki adózik is. A minimáljövedelem pedig nem adózik. A Fidesz egyenesen a közpénz pazarlásának tartja a Sulinet eddigi eredményeit, közleményük szerint a tehetõs családok luxusigényeiket elégítette ki a lehetõség, ezért tovább kellene szigorítani a program adókedvezményének feltételeit.
A konkrétabb bírálatok arra vonatkoznak, hogy a kereskedõk drágábban adják ugyanazt a terméket Sulinet Expreszen keresztül, mint nélküle. (Lásd még: Magyar Narancs, 2003. július 31.) Ez természetesen szabálytalan, a minisztérium igyekszik is kiküszöbölni: volt olyan rajtakapott cég, amelyet felfüggesztettek, illetve olyan is, amelyet kizártak a programból.
