A Sulinet története: Digitális tudás

  • R. A. O.
  • 2004. július 29.

Tudomány

Az informatika a hetvenes évek végéig ezoterikus dolog volt, csak a nagy számítógépközpontokban dolgozóknak volt rálátásuk mibenlétére. Az elsõ nagy fordulat a nyolcvanas évek elején következett be: Nyugaton ekkor dobták tömegesen piacra a személyi számítógépeket. A gazdag országok iskoláiban a tanulók és a tanárok tízezrei kezdhettek így ismerkedni a korszerû információs technológiákkal, Magyarországra azonban a viszonylag drága technológia csak nagyon nehezen talált utat.

Az 1997-es Jelentés a közoktatásról (Országos Közoktatási Intézet) kifejti, hogy "az 1985. évi oktatási törvénynek az a rendelkezése, amely az intézményeknek lehetõséget adott arra, hogy eltérjenek a központi tantervektõl, kedvezett az informatika iskolai elterjedésének is. Sok pedagógus szinte tanítványaival együtt tanulta meg a számítógépek használatát. A helyi programokat a számítástechnika tantárgy vagy szakkörök keretében tanított programozás uralta, a legtöbb esetben BASIC nyelven."

A kilencvenes évek elején az emlékezetes XT és AT típusú gépek kezdtek pestisként terjedni, az árak hihetetlen mértékben zuhantak, a teljesítmények viszont ezzel fordítottan arányosan nõttek. A középiskolák ekkor kezdtek el nagyobb számban számítógépeket, illetve szoftvereket vásárolni, amit a Soros Alapítvány, a Világbank és a PHARE-program is jelentõs összegekkel támogatott.

1997 tavaszán a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium pályázatot írt ki az iskolák számítógépes hálózatba kapcsolásának támogatásához. Az ehhez kapcsolódó májusi helyzetfelmérés megállapította, hogy a 901 középiskolában 4975 egyedi független és 12 420 hálózatba kapcsolódott számítógép mûködött, internetezésre ezek közül 1609 volt használható. Ma ez már leginkább a viccesen elképzelhetetlen adatok körébe sorolható.

A minisztérium informatikai fejlesztési programja a fentiek miatt elsõsorban az eszközállomány kiépítésére koncentrált, elsõ körben a középiskolák, késõbb az általánosok hálóra kapcsolása volt a törekvés.

Mindamellett a Sulinet program keretében már 1997 második felében döntöttek az informatika oktatási célú felhasználásáról. Az 1997-es Jelentés még a jövõ komoly kérdései közt említi azt, hogy vajon mennyire sikerül a pedagógustársadalommal és az iskolafönntartókkal felismertetni az informatika jelentõségét. Az elismertséggel talán nincs túl nagy baj, manapság a csapból is az "információs társadalom", a "tudásalapú gazdaság" folyik: "Éppúgy, mint az ipari forradalom, amely írni-olvasni és számolni tudást követelt meg mindenkitõl, a mai társadalomban az elektronikus forradalom a digitális mûveltséget teszi nélkülözhetetlenné."

Egy 2003-as felmérés szerint a magyar diákok 86 százaléka internetezik az iskolában, mindemellett némi aggodalomra ad okot, hogy a többség csak levelezésre és chatelésre használja a számítógépeket. "A Sulinet nélkülözhetetlen projekt, ami mindenképpen meg fog térülni az elkövetkezõ években" - mondta kérdésünkre Bényei Judit informatikai szakértõ. Úgy gondolja azonban, hogy a program túlságosan függ a politikai hangulatváltozásoktól, és a kormányváltások miatt nincsenek hosszú távú tervek, csak kampányszerû a fejlesztés.

Szerinte például nagy gond, hogy az Orbán-kormány jegelte a Sulinetet, hiszen a négy év alatt elavultak a hardverek, ráadásul az iskolák megfelelõ digitális tanagyag híján a számítógépeket nem is tudják használni oktatási célokra. Magyar Bálint egy sajtótájékoztatón közölte: az oktatási kormányzat egy radikális számítógép-ellátási programot szeretne beindítani az iskolákban, oly módon, hogy a számítógépek árát szolgáltatásként, három évre elnyújtottan lehessen kifizetni, és az iskolafenntartók a központi kormányzattal közösen állnák a cechet. A miniszter szerint így elérhetõ lenne, hogy legkésõbb jövõre 50-100 ezer vadiúj számítógép kerüljön az oktatási intézményekbe.

A géppark felújításán túl szeptemberben megjelenik az ún. SDT, vagyis a Sulinet Digitális Tudásbázis elsõ része.

"A Medgyessy-kormány elkezdte a tananyag digitalizálását, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy megfelelõ tartalmak nélkül a számítógépeket nem lehet felhasználni az órákon" - kommentálja a szakértõ. Az õsszel debütáló tudásbázis összesen 102 évfolyam digitális tananyagát foglalja majd magában, ezenkívül közel 70 olyan kiegészítõ oktatási segédanyagot, adatbázist és gyûjteményt, amelyeket idáig csak CD-n vagy könyvekben lehetett megtalálni.

Az SDT célja egy komplett, a mûveltségi területeket minden közoktatási évfolyamon felölelõ, a NAT-tal kompatibilis elektronikus tananyag-adatbázis és az azt kezelõ, dinamikusan testre szabható keretrendszer létrehozása. Az elemekre bontott tananyag több száz ezer kis elembõl áll majd (képek, szövegrészletek, hangok, zenék, animációk); a tanárok választhatnak kész programokat, vagy akár egyéni igényeikhez szabva rakhatják össze saját programjaikat. A tananyagelemek mellett tematikus tartalmi egységek alkotják a tudásbázist, "az építõkockákból (tananyagelemekbõl) összeállított tananyagokat reprezentálják, a legmagasabb szintû mûveltségi területtõl, tantárgytól, témakörtõl a legkisebb foglalkozás- vagy témaegységekig. Ezekhez szorosan kapcsolódóan érhetõk el a tanárok számára fontos módszertani ajánlások vagy a tananyag feldolgozására vonatkozó közvetlen információk." A program felelõsei úgy vélik: az adatbázis létrehozása során döntõ fontosságú, hogy megbízható, hiteles tananyagokat fejlesszenek, a pedagógusszakma aktív részvételével.

Ha kezdeti formában is, de az SDT tekinthetõ a távtanulásra való áttérés elsõ lépcsõfokának (errõl azért még nincs szó). Pintér Róbert, az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ munkatársa egy tanulmányában kifejti: a távtanulás elterjedésével nem biztos, hogy a régi értékek a szemétbe kerülnek, meglehet, hogy csupán annyi történik, hogy az iskola helyett a családi szféra kerül újfent elõtérbe, a közösségiség más keretekbe helyezõdik át. A trendkutatók szerint ez azonban még nem a közeljövõ. A mai huszonévesek jobb, ha felkészülnek a háromnegyed hatos kelésre, az iskolatáska ellenõrzésére és a tízórai elkészítésére - a gyerek feltehetõleg még ismerni fogja az iskolaépület fogalmát.

R. A. O.

SchoolNet

A Világbank 1999-es jelentése szerint egyes OECD-államokban a bruttó hazai össztermék felét a "tudás létrehozása és terjesztése" adja. A fejlett országokban olyan szinergia áll fenn, ami az elmaradottabbaknál hiányzik. Ez erõsen gátolja a nemzetközi munkamegosztás "igazságosabbá válását", nehézkéssé teszi a lemaradás feldolgozását.

A különbözõ programok az egyes országok versenyképességének növekedését (vagy megtartását), valamint a társadalmon belüli esélyegyenlõség növekedését célozzák. Utóbbira Nagy-Britannia esetét hozhatnánk fel példaként, ahol néhány éve információs és kommunikációs technológiákkal felszerelt tanulási központok országos hálózatát állították fel azoknak, akik nem engedhetik meg maguknak a saját számítógép vagy az internetes hozzáférés költségeit.

A Sulinethez hasonló programot mára már szinte mindenhol találhatunk Kanadától Litvánián át Ugandáig, bár a prioritások - az ország gazdasági helyzetétõl függõen - különböznek. A szegényebb országokban az iskolák hardverekkel való felszerelése, az informatikai alapok elsajátítása zajlik, a gazdagabbak már a tartalomfejlesztéssel, esetleg a géppark fejlesztésével foglalatoskodnak.

Az országok közötti együttmûködés sem példa nélküli. Az INFINIT hírlevele szerint Délkelet-Ázsiában az UNESCO támogatásával nemrégiben olyan projekt indult, melynek fõ célja, hogy az ASEAN jobb helyzetben lévõ országai egy közös regionális együttmûködés keretei között megosszák információs erõforrásaikat a szövetség információszegényebb államaival.

Az egyes országok "sulinet" programjai is komoly különbségeket mutathatnak. A legegyszerûbbek csupán egy adott iskola tanárai és diákjai számára biztosítják a legminimálisabb szintû, e-mailes kommunikációt. "Az összetettebb programoknak már az iskolákat, tanárokat, szülõket és az informatikai erõforrásokat összekapcsoló országos vagy nemzetközi hálózatok is a részét képezik. A diákok itt már valós felfedezõutakon vehetnek részt, és nem csak passzív információbefogadók lehetnek. A tanárok pedig adminisztratív és értékelési célokra is felhasználhatják az információs és kommunikációs technológiákat" - áll a hírlevélben.

Expressz-történet

Az Oktatási Minisztérium 2003 júliusában indította el a Sulinet Expresszt annak érdekében, hogy segítse az internet és a számítástechnikai eszközök elterjedését, és modernizálja az oktatást. A program segítségével diákok, pedagógusok és szülõk évi 60 ezer forintot írhattak le adójukból számítógép, számítástechnikai eszköz vásárlása, lízingelése esetén.

Az iskolai hálózatok létrehozásával, az internetes tartalomfejlesztéssel szemben úgy tûnik, a Sulinet Expressz magyar találmány, az oktatási miniszter az Origo "társalgójában" elmondta: tudomása szerint nincsenek hasonló külföldi példák. A program egyéves eredményeit ismertetõ sajtótájékoztatón elhangzott: a tavaly nyáron indult Sulinet Expressz program révén 1 év alatt 75 ezer új számítógép került a hazai háztartásokba, és 200 ezer számítógépet újítottak fel. Az APEH adatai szerint 166 ezren vették igénybe a Sulinet nyújtotta adókedvezményt, az összes adó-visszaigénylés értéke pedig 9 milliárd forint körül jár.

A program létrehozói eleinte arra számítottak: egy év alatt maximum 15 milliárd forintért értékesítenek majd a kereskedõk adókedvezményes informatikai eszközöket, de a forgalom meghaladta a 30 milliárd forintot. A pénz jelentõs részét, 14 milliárd forintot a karácsony elõtti hetekben költötték el a kedvezményezettek.

A Sulinet Expressz legnépszerûbb terméke a digitális fényképezõgép volt, ezt azonban tavasszal kivették a kedvezményezett termékek körébõl. Ez volt a program egyik neuralgikus pontja, hisz a forgalom egyhatodára esõ adókedvezmény sokak szerint merõ állami pénzkidobás. Ha szordínóval is, de ezt a minisztérium is elismerte: Magyar Bálint egy nyilatkozata szerint a gyermekek informatikai írástudása javul ezáltal, hiszen az internet nemcsak szöveges, hanem nagymértékben képi kultúra is, a digitális fényképezõgép pedig nem használható informatikai-szerkesztõi ismeretek nélkül, de vannak prioritások, fontosabb célokat kell a programon belül elsõsorban támogatni.

Az eredetileg az oktatás résztvevõinek szóló program elsõ születésnapján, július elsejétõl gyökeresen átalakult, ezt követõen már nem csak az oktatásban érintettek vehetik igénybe az adókedvezményt. A szaktárca számítása szerint a kedvezményezettek köre így megduplázódik. Lényeges változtatás, hogy belép az önrész elve, ezen túl a vásárló a hardver értékének maximum 50 százalékát igényelheti vissza, de legfeljebb 60 ezer forintot. A tárca a méltányosságot is szem elõtt kívánja tartani, emiatt 3,4 millió forint éves jövedelem felett sávosan csökken, 4 millió forint felett pedig megszûnik az adókedvezmény.

A Sulinet Expressz bírálói általában a középosztály dotálását emelik ki - érveik szerint csak az tud leírni az adójából, aki adózik is. A minimáljövedelem pedig nem adózik. A Fidesz egyenesen a közpénz pazarlásának tartja a Sulinet eddigi eredményeit, közleményük szerint a tehetõs családok luxusigényeiket elégítette ki a lehetõség, ezért tovább kellene szigorítani a program adókedvezményének feltételeit.

A konkrétabb bírálatok arra vonatkoznak, hogy a kereskedõk drágábban adják ugyanazt a terméket Sulinet Expreszen keresztül, mint nélküle. (Lásd még: Magyar Narancs, 2003. július 31.) Ez természetesen szabálytalan, a minisztérium igyekszik is kiküszöbölni: volt olyan rajtakapott cég, amelyet felfüggesztettek, illetve olyan is, amelyet kizártak a programból.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”