Augusztus 4-én két robbanás rázta meg Bejrútot, a detonációk közül a második volt igazán pusztító. Jellemző, hogy elsőre sokan terrorcselekményként értelmezték a katasztrófát, elvégre nehéz elképzelni, hogy egy ekkora erejű robbanás „sima” baleset lehet, amelyhez hanyagság, óvatlanság, netán korrupció vezet. Pedig éppen ezek a tényezők játszottak szerepet az elmúlt bő évszázadban bekövetkezett, ammónium-nitráthoz köthető jó néhány további katasztrófa esetében is. A Magyar Narancs e heti nyomtatott lapszámában a bejrúti robbanást okozó kémiai anyag jellemzőit, felhasználását és a hozzá kapcsolódó baleseteket mutatjuk be. Néhány részlet a cikkből:
A detonáció
A jelenlegi ismeretek szerint az egyik kikötői raktár kapott lángra, eddig tisztázatlan okból. A libanoni legfelsőbb védelmi tanács meghallgatásai során annyi azonban már kiderült, hogy a robbanást megelőzően munkások hegesztették a raktár ajtaját, ahol elkobzott robbanásveszélyes és gyúlékony anyagokat tároltak. Később az ott tárolt tűzveszélyes anyagok égése, kisebb detonációi indították be a súlyosabb reakciót, az ammónium-nitrát (AN) bomlását, amelynek gigantikus robbanás lett a vége. Lapzártánkig legalább 171 áldozatot sikerült azonosítani, egyelőre bizonytalan számú (30–40) embert kezelnek eltűntként, több mint 6 ezren sérültek meg, 300 ezer ember otthona vált lakhatatlanná. A detonáció nyomán egy 43 méter mély és 125 méter széles kráter maradt hátra, amelynek méretéből a szakértők próbálják azt is megtippelni, milyen mennyiségű AN és esetleg más gyúlékony, robbanékony vegyületek okozhatták a katasztrófát.
(...)
A robbanó anyag
Az ammónium-nitrát sok tekintetben különleges kémiai anyag, amelyet számtalan hasznosnak tűnő, illetve szintén számos, destruktív célra használ az emberiség. Habár ismertek ritka természetes előfordulásai (például a chilei Atacama-sivatagban) is, jórészt mesterségesen állítják elő, évente óriási mennyiségben (2017-ben 21,6 millió tonnát gyártottak belőle világszerte). Szintézise a 19–20. század fordulóján működő zseniális német vegyészek leleménye. A Fritz Haber-féle eljárással gyártott ammóniát salétromsavval reagáltatják, amelyet a Wilhelm Ostwald kitalálta technológiával, szintén ammóniából állítanak elő. Legnagyobb mennyiségben nitrogénműtrágyaként alkalmazzák, de számos „népszerű” robbanóanyag fő komponenseként is ismert – az Egyesült Államokban ipari-gazdasági célokra használt robbanóanyagok 80 százaléka ammónium-nitrát alapú.
(...)
Halálos fegyver
A sűrűn előforduló balesetek mellett az ammónium-nitráttal elkövetett merényletekben is sokan vesztették életüket. Az elkövetők ilyenkor tiszta vagy műtrágya-minőségű (granulált, a vegyi kezelés miatt nehezebben robbanó) AN-t használnak fel, amelyet a fent részletezett ipari eljárások révén tesznek halálos fegyverré. A leghírhedtebb talán az Oklahoma City-i robbantók esete: éppen negyedszázada Timothy McVeigh és bűntársa, Terry Nichols 2200 kilogramm AN alapú (dízelolajat és nitrometánt, azaz az autóversenyeken az üzemanyagba kevert nitrót is tartalmazó) keveréket és némi erősebb (egy kőfejtőből lopott) robbanóanyagot pakolt fel egy teherautóra. McVeigh 1995. április 19-én, a rengeteg halálos áldozattal járó wacói tragédia (a szövetségi erők és a Koresh-szekta tömeghalállal végződő tűzharca) második évfordulóján robbantotta fel a gyilkos rakományt az Alfred P. Murrah szövetségi irodaház tövében, a nyolcemeletes épületnek gyakorlatilag a fele leszakadt a robbanás hatalmas erejétől. A szélsőjobboldali nézeteket hirdető elkövetők akciója 169 halálos áldozatot követelt (közülük 19 óvodás korú kisgyerek volt), emellett 600 embert megsebesített és hatalmas anyagi károkat okozott.
A teljes írást a Magyar Narancs augusztus 20-i lapszámában olvashatják. Az újságra itt lehet előfizetni.
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
