Tudomány

A komáromi református közösség központját alig egysaroknyira találjuk a város főterétől, a Jókai utcában. A tekintélyes barokk templommal szemben lévő telken áll az a kis sárga ház, melynek falai közt a Kálvin János Teológiai Akadémia működik, a virágoskert túlsó végében pedig óratornyos, öreg kollégium emelkedik, ahol egykor Jókai diákoskodott. Akkoriban a komáromi kollégiumot Sárospatakkal és Debrecennel egyenrangú iskolának tartották, de mára a megfogyatkozott reformátusok örülhetnek, ha legalább a lelkészképzést fenn tudják tartani - bár a Selye nélkül talán ez is túlzott vágy.

Pedellus: A számítógép-fejlesztés motorja sokáig a matematika fejlődése volt, mostanában azonban úgy tűnhet, hogy a mikroelektronika, a processzorok gyártása a húzóerő. Mennyit nyomnak a latban a matematikai elméletek?

Mint ismeretes, a HIK helyén korábban az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár működött, melyet azonban még Pokorni Zoltán oktatási miniszter döntése nyomán - nagy szakmai viták és tiltakozások közepette - átköltöztettek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre.

A büfé közhely: közhelyszerűen kultterep. Minél lepattantabb, annál inkább megfelel ennek az elvárásnak. Így aztán azon sincs mit csodálkozni, ha a sajt után a felvágott is kimászik a kenyérszeletkék otthont adó melegéből. Az ÁNTSZ nem ért rá, így a Pedellus szigorú cenzorai kénytelenek voltak felkerekedni egy ellenőrző körútra.

Kedden este hatkor az átlag bölcsészhallgatóban sokféle opció felmerül a Grinzingiben való sörözéstől Frenák Pál új show-jának megtekintéséig, az viszont csak a legritkább esetben, hogy meglátogasson egy kötelezően választható egyetemi szemináriumot. Így aztán a meglepetés erejével hat, amikor úgy kell keresztülbukdácsolni a lépcsőn ücsörgő nebulókon: lelkes fiatal arcok, csillogó szemek, zsibongó várakozás. Lassan befutnak az utolsónak érkezők, már kettős sorokban állnak a padok mögött, amikor végre megérkezik Réz András.

Éles vita bontakozott ki a sajtóban, miután az Oktatási Minisztérium bejelentette a pozitív diszkrimináció bevezetését célzó terveit. A javasolt rendelkezés szerint a hátrányos helyzet ismérve a kiegészítő családi pótlék és a szülők alacsony iskolai végzettsége vagy az állami gondozás lesz; az egyetemi felvételnél nem csupán a roma diákokat, hanem általában a szociálisan különösen hátrányos helyzetű tanulókat preferálnák. A miniszter, Magyar Bálint minden nyilatkozatában félreérthetetlenül elmondta azt is: a felvett, különösen hátrányos helyzetű diákokat mentorok segítik majd; és az intézkedés legfeljebb évente 1000-2000 fiatalt segít be az egyetemekre, főiskolákra.

nAki begombolkozik, aranyat lel Egy bangkoki egyetem ékszersorsolással kívánja megállítani az erkölcsök hanyatlását. Bár Thaiföldön az előírás szerint a diáklányok fehér blúzt és fekete szoknyát vagy nadrágot tartoznak viselni, sokan csak a szabályozás betűjét, nem pedig a szellemét veszik figyelembe: áttetsző, kivágott blúzt és rövid, felsliccelt szoknyát hordanak. Az ilyen öltözködés az egyetem vezetősége szerint nem odaillő, magára vonhatja a férfi hallgatók figyelmét, valamint veszélybe sodorhatja a női hallgatókat. Az intézmény helyettes igazgatónője a helyzetet orvoslandó bejelentette, hogy minden hónapban kiválasztják a "jól öltözött", vagyis a konzervatív, visszafogott öltözetet viselő lányokat, akik azután a tanév végén részt vehetnek a darabonként 4800-6500 bahtot (104-140 eurót) érő fülbevaló- és nyakláncprémiumok kisorsolásán.

A101 éves korában elhunyt német filmrendezőnő szinte mindenkit túlélt, akinek köze volt a huszadik század históriájának alakításához. Sőt, akad jó néhány elfogult rajongója és esküdt ellensége, akinek meggyőződése, hogy maga Riefenstahl is "történelemformáló" 1934-ben készült Az akarat diadala című filmjével. Ám ha elhisszük, amit a halála előtt néhány héttel magyarul is megjelent emlékirataiban olvashatunk, nem lehet kétségünk: Riefenstahlt csak sodorta a történelem - ahhoz pedig, hogy halhatatlanná váljon, majdnem örökké kellett élnie.

Akönyv mondandója röviden a következőképpen foglalható össze. A mindenkor uralkodó férfiasságeszmény - és az ebből következő vagy ezt megalapozó (?) társadalmi praxis - szépen megmutatkozik az aktuálisan divatos sportolási szokásokban, amelyekre történetileg nézve az a jellemző, hogy a kezdetben még kontrollálatlan agresszió fokozatosan ritualizálódik, vagyis ártalmatlan versengéssé alakul át. A vadászatból falkavadászat, majd lóverseny lesz, a párbajból vívás, majd megszületnek az immáron vértelen múltú formák (csolnakászat, gimnasztika, tornászat, kerékpározás, atlétika). Ezzel párhuzamosan erősödik e szabadidős tevékenységek kollektív jellege: intézményesülnek, "lecsurognak" az arisztokráciától a polgárságon át egészen a munkásságig, és a játékosok közötti kooperáció jelentősége is felértékelődik. Az evolúciós lánc végén a nyílt maszkulin rivalizálást csapatjátékká lágyító és messzemenően demokratizált futball áll, ahol az "egymás ellen" komponensénél már erősebb a "többiekért" összetevő. Olyannyira, hogy egyben közösségi szórakozásként is szolgál, amit már csinálni sem kell, elég csupán nézni. Ez lenne tehát Hadas olvasatában a férfiúi szelídülés legújabb kori története, amit szociológiai körökben igen jó nevű szerző imponálóan alapos és világos módon fejt ki.

Az új koncepcióval revitalizált Nemzet és emlékezet sorozat második darabjának szerkesztője, Zeidler Miklós 132 szöveget válogatott a kötetbe. A közölt anyagokat három, nagyjából azonos csoportba osztotta: az elsőben primer történeti forrásokat ad közre, a másodikban a közgondolkodást alakító cikkeket, tanulmányokat, naplókat, a harmadikban pedig a tárgykörben készült történeti és historiográfiai szakmunkákat.

Aszerző rövid összefoglalásában: "Tulajdonképpen 1 könyv-szöveg itt minden, azaz történik valami szerintem jó, és arról beszámolok." Vagy másutt: "Nekem tulajdonképpen folyamatosan laudációkat kéne tartanom, igyekszem mindenben megtalálni a jót, azt, aminek örülni lehet..." Esterházy nem csupán arról beszél, amiről, a tárgyáról tehát, hanem önmagáról is, ahogy épp beszél. Nem csupán a könyvről, hanem az olvasás öröméről. Pontosabban: az örömről általában.

Új távlatok a magyar könyvkiadásban: csináljunk tíz füzetet néhány gyerekrigmussal meg egy csomó rajzzal, rakjuk bele egy művészien telefoltozott bőröndbe, oszt` hadd játsszon vele a gyerek. Kérdés már csak egy maradt: érdemes-e a rigmusokat mindebből kiragadva, önmagukban értékelni, úgy is mint lírát? Nem bánom, próbáljuk meg, hátha.

Pénteken kivégzik Kevin Spaceyt. Ma hétfő van, jogorvoslat már nem lehetséges, jöhet a sajtó. Az elítélt és ügyvédje kiválasztanak egy korábbi megszólalásaiért becsült s mértékadó lapnál működő riportert: félmillió dollárért kedden, szerdán, csütörtökön két-két órás interjúk, ennyi elég, és a fegyintézetnek is belefér. Ez Alan Parker filmje, amit Kevin Spacey elmesél, hangfelvétel nem készíthető, jegyzetelni lehet. A riporter Kate Winslett, aki azzal vívta ki alanya elismerését, hogy tényfeltárásai során egyszer odáig ragadtatta magát, hogy forrásai védelmében még pár napra börtönbe vonulni se szégyellt, mondván, holnap is van nap, kell a forrás.

Nincs hótbiztos módszer, az már szentigaz! Már ami azon dilemmát illeti, hogy melyik filmet válasszuk, ha mozizni kell. Az elég jónak látszott eddig, hogy megnézem a gyártó ország(ok) nevét, s ha egy kicsit is egzotikusat találok, nem lesz nagy pofára esés a dologból, de ezúttal törököt fogtam. Ha valami török-magyar koprodukció, és az előzetesek szerint nem a mohácsi vészről szól, minden bizonnyal érdekes lehet: a Szerelem és árulás alighanem azért magyar is, mert az Eurimage akkor ad könnyebben pénzt, ha koprodukció van. Ez a film tök török, de nyugodtan lehetne bármilyen, ha például magyar lenne, harmincöt évvel ezelőtt készült volna, és azt kell mondjam, akkor érvényes lett volna, mert ha nem mondanám, egy-két igen nagy becsben tartott filmünk hitelét kérdőjelezném meg, minek azt.