Ha túlteng az élet - Tesztoszteron, a nélkülözhetetlen hormon

Tudomány

Kulcsszerepe van a felnőtté válásban, fontos a gyógyászatban, de még a sportban is. Kár, hogy egyenlőtlenül oszlik el a nemek között.

A tesztoszteron talán az egyik leggyakrabban emlegetett hormon, mégis sok körülötte a félreértés. Már a neve is a férfiasság, a túltengő maszkulinitás, sőt, a férfierőszak metaforájává vált, nem is véletlenül – ám élettani, sőt szociokulturális funkciója ennél jóval bonyolultabb.

A halak is

A tesztoszteron a gerincesekre jellemző egyik legősibb kémiai jelzőanyag – bizonyos módosulatát már a halakban is megtaláljuk, az evolúció során később megjelent gerincesek szervezete pedig termeli rendületlenül (kémiai jellemzőiről és funkcióiról lásd A gyárban valamit gyártanak c. keretes írásunkat!). Azt csak félve tennénk hozzá, hogy még a rovarok is rendelkeznek a többfázisú egyedfejlődés lebonyolításáért és a szexualitásért felelős szteroidhormonokkal. Nálunk, gerinceseknél leginkább a herék állítják elő – a nőknél a petefészek –, de kis mennyiségben termelődik a mellékvesekéregben is. Noha határozottan férfi szexhormonként azonosítjuk, a nők szervezetében is van tesztoszteron, s náluk is kulcsfontosságú szerepet játszik például a haj és a szőrzet kialakításában. Igaz, a férfiak szervezetében 7-8-szor annyi tesztoszteron dolgozik, ráadásul ők gyorsabb ütemben is fogyasztják e kémiai jelzőanyagot, s ezért vagy hússzor többet termelnek belőle; viszont a nők jóval érzékenyebbek e hormon szintjének rövid távú változásaira.

Austin Powers, a hormonparódia

Austin Powers, a hormonparódia

 

 

A tesztoszteron koncentrációja többször változik a szervezetben az egyedfejlődés során. Csecsemőkorban, közvetlenül a születés után rövid ideig eléri a kamaszkori szintet, bár ennek jelentősége még kevéssé ismert. Talán az agy maszkulinizációja zajlik ekkor egy ravasz mechanizmus szerint: a tesztoszteron egy másik hormonná, ösztradiollá alakul, ami a fiúknál a vér-agy határt átlépve eljut a központi idegrendszerig. (A lányoknál már magzatkorban termelődik egy alfa-fetoprotein nevű vegyület, ami megköti az ösztradiolt, s így az agyba nem jut belőle.) Ami bizonyos: a születés után a tesztoszteronszint pár hónap alatt visszaesik, és csak a pubertás elején kezd ismét növekedni – immár mindkét nemnél. Tulajdonképpen ekkor kezd kialakulni a markánsabb „testszag”, ekkortól zsírosodik a haj, a bőr (ami pattanásokkal jár), s kezd nőni a hónalj-  és a fanszőrzet. Megjelennek az erősebb, vastagabb pihék a felső ajkon, az állon, s az oldalszakáll kezdeménye (ez utóbbiak sem mindig csak a srácoknál). Pubertáskorban a tesztoszteronszint már meghaladja a felnőtt nőknél mérhető értéket, s ennek meg is lesz a hatása – főleg a fiúknál, de lányoknál is, akiknél az androgén hormon szintjének növekedése hullámokban jelentkezik. Ilyenkor megnő a zsírmirigyek mérete, ezzel együtt nő a fertőzéseknek való kitettségük. A tesztoszteronszint növekedése nyomán megnagyobbodik a pénisz és a klitorisz (a csikló), ami együtt jár a libidó fokozódásával. Megnő az erekciók gyakorisága, és a csikló is képes lesz vérrel telítődni. Kifejezetten férfiaknál fejlődik ki az ádámcsutka, viszont az orr, az áll, az állkapocs, a szemöldök megnagyobbodása nem csupán náluk jelentkezik (bár kétségtelenül hangsúlyosabb). A vállak szélesebbek lesznek, a mellkas űrtartalma megnő, s mélyül a hang is. A férfiaknál nő a spermatermelésért felelős szövet kiterjedése a herékben, kialakul s egy ideig fokozódik a termékenység. Ezzel együtt megjelenik az agresszívebb, aktívabb, férfiasnak nevezett attitűd, és intenzívvé válik a szex iránti érdeklődés. Érdekesség, hogy a növekedés és a csontrendszer kifejlődése férfiaknál jóval szakaszosabban következik be, mint a nőknél, mivel ezt a férfiakban is termelődő női ösztrogén szexhormon, a már emlegetett ösztradiol, illetve annak anyagcseretermékei szabályozzák.

Már csak rakni kell a tűzre

Felnőttkorban a tesztoszteron hatásai sokkal kifejezőbbek a férfiaknál, de számos tekintetben a nők esetében is kulcsfontosságú a hormon szerepe. Tesztoszteron szükséges a spermatermelés fenntartásához, ezért nem árt ügyelnünk arra, mit szedünk, hiszen számos gyógyszer csökkentheti a hímivarsejtek termelését. (Lásd: Így légy férfi, Magyar Narancs, 2015. február 5.) Ez a hormon szabályozza kognitív és fizikai teljesítőképességünket, gondoskodik az izmok táplálásáról és növekedéséről, és mellesleg beindít egy olyan, a hipotalamusztól a mellékveséig számos szervet megdolgoztató válaszmechanizmust, amit akkor produkál szervezetünk, ha dominancia szempontjából kihívás ér minket valamely merész versenytársunktól. Ezenfelül a vérlemezkék összetapadásáért is a tesztoszteron felelős, ami kulcsfontosságú a véralvadás mechanizmusa során.

Az androgén hormonok magas szintje a nőknél menstruációs zavarokat okozhat. Némely betegségek esetén, például prosztatadaganat növekedésének és továbbterjedésének meggátlására, az androgénhormon-szintet csökkentő (szuppresszáns) gyógyszereket adnak. Másrészt az átlagnál magasabb (természetes!) tesztoszteronszint, ha nem is közvetlenül, saját kémiai tulajdonságai révén, de közvetve, például a testtömeg megrendszabályozásával, a zsigerek zsírosodásának gátlásával, a vérzsír- és vércukorszint szabályozásával csökkentheti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. Ám hogy az érintettek mégse örüljenek annyira, a magasabb tesztoszteronszinttel bíró férfiak ugyan­csak statisztikai eszközökkel kimutatható módon több sérülést szenvednek el, többet isznak, nagyobb valószínűséggel dohányoznak, és gyakoribbak a körükben a nemi úton terjedő betegségek is.

Ha a magas androgénhormonszint betegség volna (nem az), akkor a stabil párkapcsolat jelentené a gyógyszert. A szerelmes férfiakban ugyanis csökken, nőknél viszont a romantikus kapcsolat idején növekszik a tesztoszteronszint. Sajnos ez a közelítő tendencia nem tart örökké: a mézeshetek (vagy évek) elmúltával e szintek mindkét nemnél visszatérnek az eredeti értékekhez. Ugyanakkor az apaság ugyancsak csökkenti a férfiak tesztoszteronszintjét. Egy kellően még fel nem tárt mechanizmus szerint mindez azt is befolyásolhatja, mennyire lesz valakiből empatikus apuka.

Annyi azonban biztos, hogy a tesztoszteron változása, periodikus emelkedése nemcsak a férfiak, de a nők szexuális viselkedését is alapvetően befolyásolja; igaz, más-más reakcióidőt kívánó és többszörös áttétekkel járó mechanizmus alapján. (Ki hitte volna, hogy a heteroszexuális férfiakban már attól megnő a tesztoszteronszint, ha röviden beszélgetnek egy nővel?) Azt viszont eddig semmilyen vizsgálat nem igazolta, hogy egy­értelmű kapcsolat lenne a magasabb tesztoszteronszint és az adott személy bűnözővé válása között, noha a vizsgálatok egy része kétségtelenül a magasabb hormonszinthez köti az agresszívebb viselkedést vagy véleményalkotást. Sokkal valószínűbb, hogy a hatás közvetettebb: a hormon olyan személyiségvonások és viselkedési minták kialakításában vesz részt, mint például az alkohollal való túl bensőséges kapcsolat, vagy az „antiszociális” attitűd, melyeket könnyedén asszociálnak a bűnözéssel. A bűnözést egyébként már más ingerületátvivő agykémiai anyagok (dopamin, szerotonin) szintjével is kapcsolatba hozták.

A kokszok császára

A tesztoszteron biokémiai funkcióiból az is következik, hogy képes a sportolók teljesítményét fokozni: anabolikus szteroidként a sejtekben zajló fehérjeszintézist és az izomfejlődést stimulálja, s pontosan ezekre van szüksége profi versenyzőnek és amatőr test­építőnek egyaránt. Ráadásul nemcsak az izomerőt és -fejlődést fokozza, hanem az állóképességet is, így közvetlenül is alkalmas a teljesítmény emelésére. Ilyenkor nemcsak az izomrostok mérete nő meg, de a sérülések után gyorsabban is regenerálódnak. Ezek miatt valósággal kínálta magát a tesztoszteron doppingként való használata: ha a szervezet is termeli, mi baj lehet belőle? Mondjuk az, hogy a bónusz bevitel nyomán a szervezet csökkenti a maga tesztoszteronprodukcióját, és ez így is marad, legalábbis egy jó ideig, miután a sportoló abbahagyja a kokszolást. (Ezt nevezik Farquharson-jelenségnek.) Ellenben a tesztoszteronbevitel (történjen gyógyászati célból vagy doppingként) hosszabb távú káros hatá­sait firtató klinikai vizsgálatok egyelőre nem jutottak egyértelmű eredményre. A legfrissebbek tükrében úgy tűnik, hogy kismértékben emelhetik a szív- és érrendszeri betegségek (stroke, szívinfarktus), esetleg némely daganatok kialakulásának kockázatát. A 80-as évek doppingbotrányai nyomán a hivatásos ellenőrök már ugranak a szerhasználat viszonylag jól detektálható nyomaira, s nemcsak a tesztoszteront, hanem szintetikus analógjait is jól ki tudják mutatni. A dopping ugyanis felborítja a tesztoszteron és a vele sok tekintetben ellentétes hatású változata, az epitesztoszteron normális arányát, de a szintetikus hormonban sosem tudják biztosítani a természetesre jellemző szénizotóparányt.

Egy másik probléma jelentkezett azoknál a női sportolóknál, akiknek a szervezete a „normális” (leginkább az átlagos) értékeknél nagyobb mennyiségű tesztoszteront termel. Számukra az egyenlő versenyhelyzet fenntartása érdekében gyógyszeres vagy műtéti kezelést szoktak javasolni, ami elsőre is eléggé rosszízű eljárásnak tűnik. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy férfi és női sportolók között legfeljebb már csak a tesztoszteronban mutatkozó, korábban említett arány tesz különbséget. De az egyéni (azonos nemhez tartozó) sportolók szintjén is az egyenlő esélyek hangoztatása merő illúzió, hiszen a jó szerencse, illetve a genetika egyedenként nagyon is eltérő mértékben osztotta ki a tesztoszterontermelés képességét.

A gyárban valamit gyártanak

A tesztoszteron ún. szteroidhormon, azon belül pedig az androgéncsoportba tartozik. Hormon – azaz olyan kémiai jelzőanyag, amit jelen esetben belső elválasztású mirigyek termelnek; és androgén típusú, mivel az androgénreceptorokhoz kapcsolódva segíti elő a gerincesek hímjeinél a nemi jelleg kifejlődését és fennmaradását, és biztosítja a férfi nemi szervek aktivitását. Szteroidnak azért nevezzük, mert molekulája szteránváznak nevezett, jellegzetes, összekapcsolt gyűrűs szerkezetet tartalmaz. Szigorúan kémiai szempontból épp úgy rokona a sokat emlegetett, szervezetünk által szintén nagy mennyiségben termelt lipid, koleszterin, mint számos szteroid fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszer. A tesztoszteront anabolikus szteroidnak (néha anabolikus androgénnek) is nevezik, hiszen ez a kémiai jelzőanyag segíti az anabolizmust – azaz a kisebb kémiai elemekből óriásmolekulák felépítését, így az izomzat gyarapodását vagy a csontrendszer megerősödését is.

 

Neked ajánljuk