A tavaly ősszel indult, elsősorban fiataloknak szánt digitális játszótér sorozat a web történetét, a számítógépes szórakoztatóipar legnagyobb vívmányait, illetve a magyar innováció históriáját dolgozta fel. A nyerőnek tűnő receptet - sok technika, fiatalos megjelenés - most az egészséges életmód, egészségfejlesztés és környezethigiénia témakörben vetették be, hogy szemléletváltásra ösztökéljék a 7-18 éves korosztály lusta, nass- és netfüggő tagjait. A témakörökhöz rendelt tizennégy blokk több száz négyzetméterével kifejezetten ambiciózus vállalkozásnak tűnik, már megtekintése is bizonyos állóképességet kíván.
A Klikk 4.0-n nincs ajánlott haladási irány, kényszeredett koncepcionális fegyelem, így nem is csodálkozunk, hogy a bejáratot elhagyva minden okoskodás és tájékoztató nélkül az egyik oldalról néhány felnagyított emberi belső szerv modellje látható, a fali képernyőkön pedig többek között body-builderek fogadnak. A szervezők dicséretes módon azt is felismerték, hogy nem ugyanavval lehet megragadni egy izgága alsós, egy szőrösödő kamasz és a kísérők figyelmét, ezért a sejteknek nevezett, információs felületekkel megtöltött pavilonok zónáját különféle digitális játékok, szórakozási lehetőségek veszik körül. A differenciálás az egyik legnehezebb pedagógiai feladat, itt azonban tökéletesen sikerült: normális gyerek a pavilonokként szolgáló "sejtekben" felkínált ömlesztett és fantáziátlan ismeretterjesztés elől teljes gázzal menekül a játékok közé. De túl sok a bezsúfolt téma, és az eligazodásban nem segítenek a külső falakra felvitt részfejezetek sem, amelyeknek gyermekbarát vizuális világát többnyire unalmas szöveg üti agyon. Egyetlen kivétel a balesetekről szóló anyag, amelynél lefékezve végre a kiskorúak is abbahagyják a szaladgálást.
Ami a pavilonokon belül van, a legtöbb otthonban már létező "interaktivitás", képernyő, képernyő, képernyő. Álldogálhatunk tévéműsor-folyam mellett, eljuthatunk különböző internetes oldalakra, esetleg a monitoron megjelenő fogalmi hálóba vetődve, az elénk tett tudás hierarchiáját vizsgálhatjuk, miközben kimerítő magyarázatokat kapunk olyan fogalmakról is, mint
a mortalitási mutató vagy a nyersanyagnorma
Kicsit időigényes, paródiának viszont kifejezetten szórakoztató a szülők, tanárok és a véleményformáló szerepre aspiráló tinédzserek számára gyártott óriásképernyős szituációs játék, amely egyszerre nevel és oktat. Rocksztárként sem könnyű a döntés, hogy az AIDS árnyékában a koncert végén gumival/anélkül létesítsünk-e alkalmi kapcsolatot, vagy inkább szeretett feleségünkkel töltsük az estét, ám pedagógusként már olyan dilemmákkal szembesülünk, hogy vajon a Johann Béláról elnevezett előadás-sorozatra látogassunk el szabadnapunkon vagy egy bizonyos egészségfejlesztő mozgalom törekvéseire szánjunk időt, tudván, hogy utóbbi esetében nem is nemzeti programról van szó.
A szemléletformálás fő módszere a paráztatás, amit a magunk részéről csak helyeselni tudunk, bár hatása helyenként kétséges: ottjártunkkor a túl korai szex veszélyeiről szóló statisztikát böngésző kiskamaszok legalábbis arra jutottak, hogy alaposan le vannak maradva. A normatív megfogalmazások ebben a tárgykörben egyébként sem feltétlenül szerencsések, aligha oldja például a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat, ha egy kiállítás azt állítja, hogy "alapvetően a férfi feladata a hódítás". Sok pavilonban fontos témába ütközünk (egészséges táplálkozás, dohányzás, alkohol, drog, környezetszennyezés stb.), de az információmennyiség maga alá temet, a megfogalmazások is rendre a cél fölé lőnek. Néhány sejt azonban kész csoda, az egészségneveléssel foglalkozó állomást az ilyen mondatok miatt nehéz otthagyni: "....az iskolai egészségfejlesztés jogszabályi környezete a korábbinál tágabb és elvileg számon kérhetőbb keretet biztosít az iskolai egészségfejlesztés iskolai programjához. Ahhoz, hogy ezek a keretek meg is teljenek a kívánatos és korszerű egészségfejlesztési tartalmakkal, tovább kell erősíteni a rendszerszintű gondolkodást, és javítani kell az érintett szakemberek - e tekintetben hiányos - képzettségén."
A gyerekeknek szánt területen az egyszerű és ötletes ügyességi játékok mellett igazi meglepetéseket találunk. A testünk mozdulatait a képernyőre varázsoló videojáték különleges konzolja révén egy rakás sportot a szobában is imitálhatunk, ami annyira szórakoztató, hogy aki kipróbálja, többet nem megy futni a hidegbe (bolti ára: 68 000 forint + egy nagy képernyős tévé). De klassz, és megizzaszt a szenzoros táncszőnyeg, illetve a teremkerékpárokkal összekötött videofal is, ahol annak a versenyzőnek a filmje fut mindenhol, aki a leggyorsabban hajtja szobabiciklijét. A túledzés viszont veszélyes, pláne kezdőknél, szerencsére az ezt felismerő gyerekeket számos, álló helyzetből is élvezhető számítógépes játék várja. Az emeleten, a "fitneszgalérián" a család újra egymásra találhat, itt különböző tetszetős és formatervezett eszközök mutatják az utat a konditerem vagy az eladósodás felé. Az eddigieket az emelet túloldalán az emberi test rejtelmei foglalják keretbe, igaz, a neuron, a szinapszis és a félbevágott pénisz modellje is előzmény és fejtágító nélkül árválkodik. Közelükben szabad szemmel ritkán megfigyelhető jelenség, egy tenyér látható, ami a mellé tolt szobanövénnyel igazi kompozíciót alkot. Itt legalább volt egy kis odafigyelés.
Millenáris, B épület, Jövő Háza, megtekinthető: 2009. március 22-ig.
