Az űridőjárás kockázatai

Kiveri a biztosítékot

Tudomány

Bár a napviharok mind nagyobb veszélyt jelentenek technikai civilizációnkra, a Földet fenyegető űridőjárási események előrejelzése még mindig gyerekcipőben jár.

Különleges napokat élhettek át azok, akik 1859. szeptember 1-jén vagy 2-án felnéztek az éjszakai égre. Bolygónk legtöbb pontján ugyanis sarki fényt lehetett megfigyelni, amely olyan erős volt, hogy a Sziklás-hegységben dolgozó bányászok nekiláttak a reggelijüknek: azt hitték, felkelt a nap. Miközben Mexikó, Hawaii, Kuba és a Karibi-térség más szigeteinek (továbbá Japán és Kína déli felének) lakói gyönyörködtek a soha nem tapasztalt aurora- (sarki fény) jelenségekben, ennél kellemetlenebb élményeket éltek át az Egyesült Államok, illetve Európa egyes távíróhálózatainak dolgozói. A vezetékek szikrákat hánytak, számos kezelőt megrázott a kóboráram, s a megvadult elektromos hálózat tüzeket is okozott a távíróállomásokon. Sok esetben még akkor is képesek voltak üzeneteket küldeni, miután a vonalakat lekapcsolták az áramforrásról. E kivételes eseménysort erős földmágneses vihar okozta, amelyet máig Carrington-eseménynek neveznek – a vihar kiváltóját, a Nap felületén történt napkitörést (az ún. eruptív flert) ugyanis Richard Carrington brit csillagász fedezte fel. A csillagászok szerint a Carrington-eseményhez hasonló, erős földmágneses viharok nem túl gyakoriak, de történelmi léptékben mégsem ritkák: átlagosan pár száz évente fordulnak elő. Márpedig ha most találná telibe Földünket egy az akkorihoz hasonlóan erős részecskeáram, vagy óriási buborékként felénk tartó plazmafelhő, annak felmérhetetlen következményei lennének; mértékadó becslések szerint a károk elérnék a több ezermilliárd dolláros nagyságrendet.

Napszél fújta szonda

A Nap felszíne és a körülötte lévő napkorona – a gigantikus hő- és sugárzási energiát termelő termonukleáris reakciók következtében – elképzelhetetlenül forró, belsejében pedig egyenesen több millió Kelvin- (vagy ha úgy tetszik: Celsius-) fok a hőmérséklet. Az itt zajló heves töltésáramlás gerjesztette erős mágneses mező folyton, néha ugrásszerűen átrendeződik, átkötődik, aminek hatására rendszeresen, több forrásból is erős sugárzás, részecskeáramok és a napkorona plazmaanyagából álló „szeretetcsomagok” indulnak a bolygórendszerünk irányába.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.