Kriminálexpó: Tudja a hóhér

Tudomány

Nem tévedés: immár tizenkettedszer rendezték meg a méltán népszerű Kriminálexpót, mely definíció szerint nemzetközi konferencia és szakkiállítás a biztonság, a bűnmegelőzés, a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás, a katasztrófavédelem és az informatika tárgykörében.

Nem tévedés: immár tizenkettedszer rendezték meg a méltán népszerű Kriminálexpót, mely definíció szerint nemzetközi konferencia és szakkiállítás a biztonság, a bűnmegelőzés, a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás, a katasztrófavédelem és az informatika tárgykörében.ABudapest Kongresszusi Központba érve első élményünk a keserű csalódás: hajszál híján, de lekéstük a csinos ügyésznők perbeszédversenyét. Csekély vigasz, hogy helyettük népszerű bírósági filmek részletei peregnek, ám hiába bün-teti Tom Cruise Jack Nicholsont, majd Tom Hanks az egész homofób világot, mindez nem pótolhatja a valódi élményt, amint a szakma ifjú mestere tizenöt év sóbányát kér a garázda fajtalankodó fejére.

Piros vére

Sebaj, akkor jöhet a magyar pertörténet klasszikusa - elvégre frappáns felütésként a Kriminálexpó ifjú látogatója helyben is megismerkedhet szegény Solymosi Eszter szomorú, vérváddal megfejelt történetével. A tiszaeszlári pör részletei kikasírozott korabeli újságcikkek és periratok lapjairól elevenednek meg - s akkor még nem számoltunk a bőséggel tálalt korabeli karikatúrákkal: a szabadelvű Borsszem Jankó és a demagóg függetlenségi s erősen antiszemita Bolond Istók rajzai ugyanazt a történetet mesélik el - csak kicsit másképpen. Ha másból nem, ebből rögvest nyilvánvaló lesz, hogy a XX. század úgynevezett nagy narratíváinak némelyike már az előző században megíratott, s innen kezdve a textus csak arra várt, hogy majdan elővegyék a jóakaratú emberek - legfeljebb a neveket kellett idővel kicserélni. Arról meg ne is szóljunk, mennyit romlott utólag a politikától sem mentes bíráskodás színvonala - s akkor még nem beszéltünk a hatályos joganyagról.

Üss, védd!

Könnyű belefeledkezni a nagy pör anyagába - ehhez képest egy kicsivel odébb már az in-kalosok által elkobzott szurkolói eszközöket láthatjuk vitrinbe zárva: a szigszalaggal komfortosított biciklilánc, a jancsiszöggel kivert bézbólütő, a metrófogantyúra applikált szögesdrót, az echte láncos buzogány (!) és a petárdákkal megtömött marlborós doboz mintegy körbeölel egy zacskó félig megevett pattogatott kukoricát - ki tudja, vajon mi minden rejtőzhet a papírtasak jeges rettenetet keltő mélyében. A kiállítók amúgy is imádnak kérkedni az általuk elkobzott árukkal: a vám- és pénzügyőrség például a csendélet műfajában próbálta feldolgozni bűnözésre folyvást hajlamos népünk erős nyerészkedési szándék által fűtött ferde ízlését: ezek szerint főleg piát, cigit, kígyóbőrt és hamis ikonokat próbál csempészni a magyar, persze teljesen reménytelenül, sőt szánalmas ügyetlenséggel. S ez még nem minden: mint a hivatalos programfüzet is tanúsítja, a fináncok tisztában vannak azzal is, hogy előttünk immár semmi sem szent: "a drog mellett továbbra is jellemző elkövetési tárgy a számítástechnikai eszköz és a cigaretta, mely termékekre elkövetett jogsértések felderítése nyomozóink kiemelt feladata." Miután véreink immár hatóság által is dokumentált formában képtelenek sza-badulni a drog-dzsojsztik-cigi Bermuda-háromszögből, nem csoda, ha szenvedélyeik megest csak ingoványra, sőt lépre csalják az óvatlan áldozatokat: a pénzügyőrök hosszú praxisát mindösszesen egy darab szétrohadt karosszéria szemlélteti, melyből csábosan kandikál ki néhány kiszakadt heroinpakkot imitáló kilós kiszerelésű liszt és két megbontott csomag Carpati cigaretta.

A gumibot öltöztet

A bűn üldözése, megtorlása s következményeinek viselése persze még nem menti fel az embert a trendek követésének édes kötelme alól: a divat nem hagyta érintetlenül a határőrök, fegyőrök, sőt a rabok világát sem: a fiatalkorúak (s talán a nők) tengerzöld, a felnőtt férfiak szürkéskék ruhája még akkor is lehetetlenné teszi a bűntelen polgárok közötti elvegyülést, mikor már a hagyományos csíkos rucit is asszimilálta a kannibál divatvilág. A menekülés más szempontból is reménytelen: a fegyelmezés eszközei a szokványos bilincstől az extrém méretű gumiboton keresztül a mobil keresőketyeréig terjednek - s ez még csak a szoft kategória, hiszen Parabellum stukkeren és magyar gyártmányú géppisztolyon kívül immáron a magyar fegyőrök is felvették repertoárjukba a klasszikus pumpálós shotgunt. Persze, mint megtudtuk, nem eszik olyan forrón a kását: az intézkedés korántsem a szökésben lévő őrizetes nemesb szerveinek roncsolásával indul - a rabnak, minként a macskának, hét élete van, elvégre csak a nyolcadik golyó éles a tárban, ha addig megadta magát, akkor csak a gumilövedékből és társaiból kapott némi kóstolót. A kiállítás, pusztán azzal, hogy tárgyiasítja és vitrinbe zárja a bűnt, egyben jó szolgálatot is tesz üldözőinek: a bűnözésre folyvást hajlamos látogató mind nehezebben tudja elhessegetni magától zsigeri rossz érzéseit. Legközelebb biztos elkapnak, morfondíroz magában, utána nyilván kitömnek, azután a konferenciaturisták debil gyerekei röhögnek rajtam mindörökké. Különösen, ha az elkövetés módja továbbra sem bír elszakadni a "kivakarjuk a lopott jogsiból az eredeti beírást, azután fogjuk és beleragasztjuk az érettségiképünket" metódustól - miként azt néhány kiállított tárgy is szemlélteti. De megkapják a magukét a Helyszínelők című méltán népszerű tudományos-bűnügyi film elszánt rajongói is, elvégre a nyomrögzítő eszközök, technikák és kemikáliák széles választékából szemezgethet a jövő alanyi nyomozója. Akad a katalógusban savas munkaoldat porózus, egységcsomag zsíros, külön készlet vérrel szennyezett felületekre, továbbá kemény gyurma speciális eszköznyomokhoz (mondjuk a balta helyének kitöltésére). A célszerűen felhasználható paszták között akad önthető massza, nyomkiöntő gipsz, külön készlet holttestek ujjnyomatolásához, környezetbarát cucc porhóban levő nyomokhoz (hiába, a sok barbár bűnözés közben folyvást bepiszkolja a szűz havat), továbbá speciális lenyomatanyagok a fogazat jellegzetességein alapuló bűnügyi azonosításokra - ha már egyszer tényleg otthagytuk a fogunkat.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.