Nem tévedés: immár tizenkettedszer rendezték meg a méltán népszerű Kriminálexpót, mely definíció szerint nemzetközi konferencia és szakkiállítás a biztonság, a bűnmegelőzés, a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás, a katasztrófavédelem és az informatika tárgykörében.ABudapest Kongresszusi Központba érve első élményünk a keserű csalódás: hajszál híján, de lekéstük a csinos ügyésznők perbeszédversenyét. Csekély vigasz, hogy helyettük népszerű bírósági filmek részletei peregnek, ám hiába bün-teti Tom Cruise Jack Nicholsont, majd Tom Hanks az egész homofób világot, mindez nem pótolhatja a valódi élményt, amint a szakma ifjú mestere tizenöt év sóbányát kér a garázda fajtalankodó fejére.
Piros vére
Sebaj, akkor jöhet a magyar pertörténet klasszikusa - elvégre frappáns felütésként a Kriminálexpó ifjú látogatója helyben is megismerkedhet szegény Solymosi Eszter szomorú, vérváddal megfejelt történetével. A tiszaeszlári pör részletei kikasírozott korabeli újságcikkek és periratok lapjairól elevenednek meg - s akkor még nem számoltunk a bőséggel tálalt korabeli karikatúrákkal: a szabadelvű Borsszem Jankó és a demagóg függetlenségi s erősen antiszemita Bolond Istók rajzai ugyanazt a történetet mesélik el - csak kicsit másképpen. Ha másból nem, ebből rögvest nyilvánvaló lesz, hogy a XX. század úgynevezett nagy narratíváinak némelyike már az előző században megíratott, s innen kezdve a textus csak arra várt, hogy majdan elővegyék a jóakaratú emberek - legfeljebb a neveket kellett idővel kicserélni. Arról meg ne is szóljunk, mennyit romlott utólag a politikától sem mentes bíráskodás színvonala - s akkor még nem beszéltünk a hatályos joganyagról.
Üss, védd!
Könnyű belefeledkezni a nagy pör anyagába - ehhez képest egy kicsivel odébb már az in-kalosok által elkobzott szurkolói eszközöket láthatjuk vitrinbe zárva: a szigszalaggal komfortosított biciklilánc, a jancsiszöggel kivert bézbólütő, a metrófogantyúra applikált szögesdrót, az echte láncos buzogány (!) és a petárdákkal megtömött marlborós doboz mintegy körbeölel egy zacskó félig megevett pattogatott kukoricát - ki tudja, vajon mi minden rejtőzhet a papírtasak jeges rettenetet keltő mélyében. A kiállítók amúgy is imádnak kérkedni az általuk elkobzott árukkal: a vám- és pénzügyőrség például a csendélet műfajában próbálta feldolgozni bűnözésre folyvást hajlamos népünk erős nyerészkedési szándék által fűtött ferde ízlését: ezek szerint főleg piát, cigit, kígyóbőrt és hamis ikonokat próbál csempészni a magyar, persze teljesen reménytelenül, sőt szánalmas ügyetlenséggel. S ez még nem minden: mint a hivatalos programfüzet is tanúsítja, a fináncok tisztában vannak azzal is, hogy előttünk immár semmi sem szent: "a drog mellett továbbra is jellemző elkövetési tárgy a számítástechnikai eszköz és a cigaretta, mely termékekre elkövetett jogsértések felderítése nyomozóink kiemelt feladata." Miután véreink immár hatóság által is dokumentált formában képtelenek sza-badulni a drog-dzsojsztik-cigi Bermuda-háromszögből, nem csoda, ha szenvedélyeik megest csak ingoványra, sőt lépre csalják az óvatlan áldozatokat: a pénzügyőrök hosszú praxisát mindösszesen egy darab szétrohadt karosszéria szemlélteti, melyből csábosan kandikál ki néhány kiszakadt heroinpakkot imitáló kilós kiszerelésű liszt és két megbontott csomag Carpati cigaretta.
A gumibot öltöztet
A bűn üldözése, megtorlása s következményeinek viselése persze még nem menti fel az embert a trendek követésének édes kötelme alól: a divat nem hagyta érintetlenül a határőrök, fegyőrök, sőt a rabok világát sem: a fiatalkorúak (s talán a nők) tengerzöld, a felnőtt férfiak szürkéskék ruhája még akkor is lehetetlenné teszi a bűntelen polgárok közötti elvegyülést, mikor már a hagyományos csíkos rucit is asszimilálta a kannibál divatvilág. A menekülés más szempontból is reménytelen: a fegyelmezés eszközei a szokványos bilincstől az extrém méretű gumiboton keresztül a mobil keresőketyeréig terjednek - s ez még csak a szoft kategória, hiszen Parabellum stukkeren és magyar gyártmányú géppisztolyon kívül immáron a magyar fegyőrök is felvették repertoárjukba a klasszikus pumpálós shotgunt. Persze, mint megtudtuk, nem eszik olyan forrón a kását: az intézkedés korántsem a szökésben lévő őrizetes nemesb szerveinek roncsolásával indul - a rabnak, minként a macskának, hét élete van, elvégre csak a nyolcadik golyó éles a tárban, ha addig megadta magát, akkor csak a gumilövedékből és társaiból kapott némi kóstolót. A kiállítás, pusztán azzal, hogy tárgyiasítja és vitrinbe zárja a bűnt, egyben jó szolgálatot is tesz üldözőinek: a bűnözésre folyvást hajlamos látogató mind nehezebben tudja elhessegetni magától zsigeri rossz érzéseit. Legközelebb biztos elkapnak, morfondíroz magában, utána nyilván kitömnek, azután a konferenciaturisták debil gyerekei röhögnek rajtam mindörökké. Különösen, ha az elkövetés módja továbbra sem bír elszakadni a "kivakarjuk a lopott jogsiból az eredeti beírást, azután fogjuk és beleragasztjuk az érettségiképünket" metódustól - miként azt néhány kiállított tárgy is szemlélteti. De megkapják a magukét a Helyszínelők című méltán népszerű tudományos-bűnügyi film elszánt rajongói is, elvégre a nyomrögzítő eszközök, technikák és kemikáliák széles választékából szemezgethet a jövő alanyi nyomozója. Akad a katalógusban savas munkaoldat porózus, egységcsomag zsíros, külön készlet vérrel szennyezett felületekre, továbbá kemény gyurma speciális eszköznyomokhoz (mondjuk a balta helyének kitöltésére). A célszerűen felhasználható paszták között akad önthető massza, nyomkiöntő gipsz, külön készlet holttestek ujjnyomatolásához, környezetbarát cucc porhóban levő nyomokhoz (hiába, a sok barbár bűnözés közben folyvást bepiszkolja a szűz havat), továbbá speciális lenyomatanyagok a fogazat jellegzetességein alapuló bűnügyi azonosításokra - ha már egyszer tényleg otthagytuk a fogunkat.
Barotányi Zoltán
