„Egy teáskanálnyi petróleum 6 héten át, kb. 2 órával reggeli előtt, éhgyomorra” – amikor ilyet olvasunk, nem hiszünk a szemünknek, de a praxis létezik, állítólag többen élnek vele, ami önmagában is hajmeresztő! Nehezen lehet felfogni, hogyan vehetnek magukhoz embertársaink ilyen kellemetlen szagú és az orvostudomány állása szerint mérgező, a gyógyulás tekintetében pedig hatástalan, sőt kontraproduktív matériát. De hát régóta ismerjük a modern medicina vívmányai iránt legyűrhetetlen szkepszist tápláló, minden más gyógymódban csalódott kisebbség elvetemültségét.
Más csodaszerek esetén megszokhattuk, hogy a hiszékenység vámszedői különösen ügyelnek arra, hogy akár a legközönségesebb anyagot vagy épp a nagy büdös semmit tartalmazó készítményeik gondosan csomagolva, márkanévvel ellátva, célzottan forgalmazva jussanak el a fogyasztóhoz. Ezzel szemben korunk meghökkentő petróleumkultusza épp a puritánságával tüntet.
Egyet a mamának
Nem mintha nem lehetne már kapni kifejezetten „gyógyászati” célú, tisztított és némileg aromatizált („ízesített”) petróleumot, de a kúrát népszerűsítő oldalak üzemeltetői szerint tökéletesen alkalmas a háztartási boltban megvásárolható lámpaolaj is, csak éppen át kell szűrni egy kávéfőző saját szűrőjén, esetleg vattán. Ha ezzel megvagyunk, csodálatos panaceát kapunk, ami a hívők megingathatatlan tévhite szerint szinte mindenre jó.
|
Az se baj, ha nincsenek panaszaink, hiszen tökéletesen alkalmas általános megelőzésre, erre az esetre az egyik recept egy teáskanálnyi petróleumot diktálna szerencsétlen fogyasztóba. Az embertelen kúra hat hétig tart, 2 órával reggeli előtt, éhgyomorra kell bevenni a gyógyszert, vagyis jó korán kell felkelni ahhoz, hogy egy kanálka zamatos kerozinnal köszöntsük az új napot. (A petróleum nevezéktanáról lásd keretes írásunkat!) Egy másik recept szerint két hétig, minden reggel egy teáskanálnyi petróleumot kell bekapni két órával a rendes evés és ivás megkezdése előtt. Utána nyolc hét szünet, majd egy négyhetes éjszakai kúra következik, ha a páciens netán ép testtel és elmével megúszta volna. Ráadásul a tortúrát minden évben célszerű megismételni.
A petróleum nem csupán gusztustalan, de veszélyes és kellemetlen is: ezzel alighanem a gyógymód proponálói is tisztában vannak, hiszen arra is felhívják a figyelmet, hogy esetenként hasmenést okozhat, bár szerintük ez is nagyszerű, mert azt jelzi, hogy a bél tisztul. Ha a hasmenés 3 nap után sem enyhülne, akkor nagylelkűen engedélyezik valami természetes szer bevételét, ám hogy ez somlekvár, netán széntabletta volna, arról nem szólnak a hírek. Viszont tilos bármilyen gyógyszeripari terméket bevenni, mivel az megzavarhatja a tisztulás – a vécéhez láncolva nyilván különösen kellemes – menetét.
A szénhidrogénkúra külsődleges módjai nem kevésbé taszítók. A nyilvánvalóan orvosi kezelésre szoruló, viszkető, égő, duzzadt testtájakat (végbél, hüvely, száj, nyelv, íny, foghús) a rendes terápia helyett tisztított petróleummal kéne benedvesíteni. Ehhez egzotikus kísérőként társul a jóval kevésbé invazív csipkebogyómag-olajos bedörzsölés. Szimpla reuma esetén viszont naponta háromszor 2 teáskanálnyi petróleumot kéne bevenni, egyszer pedig bedörzsölni a fájó részeket, amitől nem csupán a gyomrunk megy tönkre, de ismerőseink is garantáltan elfordulnak tőlünk. Ha a szánkban van seb, a csodaszert szintén csipkebogyómag-olajjal együtt kell bevenni, majd néhány percig öblögetni vele… Azt ránk bízzák, hogy lenyeljük, vagy kiköpjük.
A petróleumivás és -itatás során egészen megdöbbentő felfedezésekre jutnak a kúra önjelölt apostolai: például az egyik oldalon tényként közlik, hogy esténként a nők szervezete jobban befogadja a petróleumot, mint reggel. Mivel tudják, hogy amit másoknak javasolnak, az ellen minden érzékünk tiltakozna, nem fukarkodnak különféle jó tanácsokkal sem. Egyebek mellett azt javasolják, hogy akit zavar a petróleum íze, az tartsa a hűtőben, hiszen a petróleum illékony szénhidrogénjei alacsony hőmérsékleten tényleg kevésbé párolognak.
Mint a röpcsi
Megszokhattuk, hogy a paragyógyászat elkötelezett hívei rendre valamiféle, szándékai szerint holisztikus, általános világmagyarázó szándékú, erősen spekulatív konstrukciót raknak hajmeresztő módszereik mögé. Nos, a petróleum- avagy – a nemzetközi szóhasználati trendhez alkalmazkodva – kerozinivás szubkultúrája a teljes teoretikus nihilizmussal tüntet. A petróleum, ami azután természetes anyagnak csak erős ráhagyással tekinthető (a kőolaj kétségkívül a természet konstrukciója), valamiféle rejtélyes csoda folytán gyógyít mindenféle nyavalyát, ezért hatásmechanizmusa a földhöz kötött tudományos elme számára fel sem tárható. A petróleumivás mellett ágálók több évszázados, sőt évezredes gyógyító karrierről, a kőolaj-desztilláció perzsiai eredetéről, a petróleum népi gyógyászati és a harmadik világban ma is eleven kultuszáról beszélnek, meg arról, hogy senki be nem bizonyította, hogy lenyelve mérgező lehet. Ugyanakkor a hívők maguk sem tudják megmagyarázni, miért is volna jó a petróleum (meg a vele együtt javallt, nem kevésbé gyomorforgató terpentin) a rák ellen ugyanúgy, mint bakteriális vagy gombás fertőzések kezelésére, ehhez mind az elméleti modell, mind a klinikai bizonyítékok hiányoznak. Nem így a gondosan felsorolt csodás, ám szigorúan anonimizált gyógyulások.
Az orvostudomány nem is tudhat ezekről a jótéteményekről, hiszen másfél évszázad tapasztalataival alátámasztott analízise szerint a petróleum mérgező: bőrirritáló hatású, gőzei kábultságot okoznak, lenyelve vagy a légutakba kerülve pedig halálos lehet, de hát friss fejlemények tükrében az orvosok nyilvánvalóan tévednek. Persze az is igaz, hogy egy gyógyítással foglalkozó szakember eddig talán fel sem tételezte, hogy embertársaink szájukba vehetnek ilyen veszélyes, undorító és nem is olcsó anyagot. Éppen ezért lassan ideje lenne felsorakoztatni a mégoly triviálisnak tűnő ellenérveket és figyelmeztetéseket. Ám a petróleumivást addig se próbálják ki otthon, bármit mondanak mások!
Milyen szép a lángja A magyarul petróleumnak hívott kőolajpárlat sajátos jellegzetessége, hogy ezen a néven csak nálunk szerepel. A múlt század elején még itt is a finomítatlan nyersolajat értették alatta: a görög eredetű szó kőolajat jelent. Ezzel szemben az első, még a 19. században forgalomba hozott és természetesen világításra használt petróleumféle Kerosene néven került a polcokra – angol nyelvterületen most is így hívják (vagy – további zavart keltve – paraffinnak, ami magyarul megint csak egészen mást jelent), ahogy a tisztított, majd repülőgépek sugárhajtóművében felhasznált petróleum neve immár magyarul is kerozin. A lényeg, hogy a petróleumpárlat, mely szénhidrogének gazdag elegye, a kőolaj frakcionált desztillációja nyomán jön le – a benzin után, de még a gázolaj előtt. Mielőtt a repülésben befutotta volna az őt megillető karriert, többek között világításra, tetűirtásra, no és kissé archaikus (a modern repülőgép-hajtóművekkel össze nem keverendő) petróleummotorokban használták e magas égéshőjű, sárgás, büdös folyadékot. |