A holtak nem beszélnek - tartja a régi mondás. Vagy mégis? Az igazságügyi szakértők, úgy tűnik, értik a szavukat.
Ha a sorozatfüggők közé tartozunk, és netán már valamelyik égi csatornákat szolgáltató kábeltársaságnak is kimondtuk a boldogító igent, jól ismerhetjük mind "Amerika legnézettebb sorozatát", a Helyszínelőket, mind pedig azokat a Discoveryn futó dokudrámákat, melyek az említett szériához az inspirációt szolgáltatták, a Törvényszéki nyomozókat vagy az Orvos detektíveket. Tudhatjuk hát jól: a tudomány és a technika fejlődésének évszázadában nem igazán ajánlatos a bűn útjára lépni, valamilyen nyomot úgyis mindig hagyunk magunk után, melyet aztán a szemfüles igazságügyi szakértők kékes fényű laborok mélyén összefüggésbe hozhatnak a személyünkkel.
Rendkívüli haláleset
Az igazságügyi szakértői szakma hallatán többségünk vérbe fagyott holttestekre, minimum műkincshamisításra asszociál, ám egy épület összeomlása, esetleg egy közlekedési baleset kivizsgálása ugyan-úgy idetartozik, mint az emberölési ügyek kapcsán felmerült tárgyi bizonyítékok elemzése. Tény és való: az erre szakosodott intézményekben egy átlagos napra valószínűleg több véralkoholszint-meghatározás jut, mint arzénmérgezés, a hírekbe azonban biztos, hogy ez utóbbi kerül majd be - szenzációéhségünket egy zaftos kis gyilkosság mindig jobban kielégíti, mint például a keveréktakarmány ipari feldolgozása kapcsán felmerülő szakmai kérdések.
A széles spektrumot befogó igazságügyi szakértői szakmáknak az igazságügyi orvos szakértőtől a toxikológusig egy közös nevezője azonban akad, nevesen a hatóság (ügyészség, bíróság, rendőrség etc.), mely kirendeli vagy felkéri a szakértőt arra, hogy szakvéleményével segítse a bűntények kivizsgálását.
Petőfi Attila rendőr ezredes, a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársa tizennyolc éven keresztül foglalkozott emberellenes bűnügyekkel, melyek megoldásához az igazságügyi szakértők tudását is igénybe vette. "Akár az utcán, akár kórházban hal meg valaki, a halál tényének a megállapítása mindig halottvizsgálattal történik - a helyszínen megjelennek az életellenes nyomozók és egy ún. szemlebizottság, mely egy vezető nyomozóból, egy nyomokat rögzítő technikusból és egy rendőrorvosból áll, aki megállapítja, hogy életben van-e az áldozat, és elsődlegesen tud nyilatkozni arról, hogy természetes vagy rendkívüli haláleset történt-e. A rendkívüli halál tágabb kategória, melynek egyik pontja a bűncselekmény által okozott halál. Budapesten évente 1500-1600 rendkívüli haláleset történik, ebben nincs benne a közlekedési baleset, benne vannak viszont az öngyilkosságok is, melyek a rendkívüli haláleseteknek nagy hányadát teszik ki. A bűncselekmény okozta halál legtöbbször emberölés, ami sok minden lehet, magzatöléstől az erős felindulásból elkövetett emberölésig - a tavalyi évben ezeknek a száma hetven körülire rúgott. Ha a helyszínen egy olyan holttestet találunk, melynek például lőtt sebei vannak, nyilvánvaló, hogy rendkívüli haláleset történt, van azonban úgy, hogy csak két-három nap múlva orvos szakértői vizsgálat derít fényt arra, hogy az áldozat pajzsporca eltörött, vagy hogy megfojtották egy párnával. Amikor a hatósági boncolást végző orvos valami gyanúsat talál, a boncolás automatikusan átvált igazságügyi boncolásba, és nyomozás indul."
A bizonyítékok közül az egyik legbeszédesebb tehát maga az áldozat. Keller Éva, a Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének igazgatója számos hatósági és igazságügyi boncolást végzett pályája során: "Ezt a feladatot Budapesten gyakorlatilag a Semmelweis Egyetem látja el, mely a szakértői tevékenységet mellékesen, az oktatás mellett végzi. Az intézet annak idején így is lett kialakítva - több mint százévesek vagyunk, a halottakat régen lovas kocsival hozták, a bejáratnál még látható az erre kijelölt hely. Vidéken a négy nagy egyetemhez lett rendelve a feladat, a többi megyeszékhelyen a rendőrorvosi hálózat látja el a helyszínelést és a boncolást is. A fővárosban azonban szétválik a kettő - a boncolóorvos csak kivételes esetekben megy ki a helyszínre, ha pl. nem tudja eldönteni a boncasztal mellett, hogy hogyan történhetett a haláleset. Ez azonban ritkán szokott előfordulni, ma már a digitális technikával sok minden pótolható."
A vér szaga
Egy kínai könyv 1248-ban megemlékezik egy bűnesetről, melyet akár az egyik első, írásban rekonstruált modern, tudományos szakértői tevékenységként is számon tarthatunk. A történet szerint a gyilkossági ügyben nyomozást folytató hatósági közeg úgy derített fényt arra, hogy a bűncselekményt ki követhette el, hogy az érintett falu lakosságát egy helyre toborozta össze, meghagyva nekik, hogy a sarlójukat is hozzák magukkal. A tettest az igazságügyi rovartan tudománya, az entomológia, pontosabban a döglegyek leplezték le, melyek a vérszagot megérezve nyüzsögni kezdtek a gyilkos szerszám körül.
Az igazságügyi szakértőktől a hatóság mindig azt várja, hogy a bűnjelek, a tetthelyen fellelt bizonyítékok alapján azonosítani tudják a tettest, személyét kötni tudják az adott helyszínhez vagy magához az áldozathoz. A törvényszéki bizonyítékok többféle típusba sorol-hatók - a klasszikus bizonyítékok (ujj- és talpnyomatok, írásos dokumentumok, tárgyi bizonyítékok stb.) mellett a természettudományok fejlődésével megjelentek a biológiai (testváladékok, hajszálak etc.) és a kémiai bizonyítékok (szövetszálak, földminták, festéknyomok stb.) is, a számítástechnika előretörésével pedig már a komputerekben tárolt adatok is a bizonyítási eljárás részei lehetnek .
A Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet igazgatója, Lontainé Santora Zsófia elmondja: "Ahhoz, hogy egy biológiai minta (vérfolt, nyál stb.) azonosítását el tudjuk végezni, összehasonlító mintára van szükségünk. A hitelesített bizonyítékok a hatóságoktól rövid leírással érkeznek, amelyben összegzik, hogy mi történt, valamint kérdéseket tesznek fel a szakértőnek. Ha a szakértőt nem elégítik ki a rendelkezésére álló információk, lehetősége van azokat telefonon megbeszélni vagy azt a nyomozó hatóság biztosításával a helyszínen megtekinteni. Előfordulhat olyan kérés, hogy elemezzünk egy zsák ruhát - elemi szál, textilszál azonosítására -, hogy kerülhetett-e kontaktusba a gyanúsított az áldozattal. Ha a szakértők kérdésére kiderül, hogy tíz éve együtt élnek, felesleges a ruhákat megvizsgálni."
Ami a korszerű igazságügyi eljárások bevezetését illeti, Magyarország nem panaszkodhat - Európában másodikként, közvetlenül Anglia után honosítottuk a daktiloszkópiát (ujjnyomatvizsgálat), és a DNS-kutatásokban is az élen járunk, a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet laboratóriuma volt az első a világon, amely ki tudta úgy is mutatni a körömkaparékokból az emberi DNS-t, hogy erre nem utalt a tettestől származó vérmaradvány az áldozat körmei alatt.
Egyed Balázs biológus, igazságügyi hemogenetikus (DNS-) szakértő is ennek a labornak a munkatársa: "Mai ismereteinkkel nehéz megérteni, de Magyarországon a nyolcvanas években még ítéltek halálra valakit vércsoportvizsgálat eredménye alapján is, pedig már akkor is tudott volt, hogy ez statisztikusan nem képez erős bizonyítékot - a magyarországi populációban majd' minden második ember A vércsoportú. A DNS-vizsgálat megjelenése az ujjlenyomat mint bizonyíték felbukkanása óta a legnagyobb robbanás volt az igazságügyi szakértésben. A molekuláris genetikai technológia fejlődésének köszönhetően ma már olyan minták vizsgálatát is rutinszerűen végezzük el, amelyekre évekkel ezelőtt nem is gondoltunk volna. Ha valaki megfog egy használati tárgyat, de az általa hátrahagyott ujjlenyomat hagyományos daktiloszkópiai vizsgálatra nem alkalmas (mert túlságosan elmosódott), a DNS-szakértő még mindig megvizsgálhatja ezt a nyomot. A bőrfelszínt ugyanis állandóan osztódó elszarusodó laphámszövet alkotja, ami azt jelenti, hogy az alsó rétegekben folyamatosan osztódó hámsejtek a bőrfelszínen folyamatosan pusztulnak és leválnak, így ha hozzáérek valamihez, sejtmagmaradványokat hagyok magam után, ami DNS-t is tartalmaz. Ha egy helyszínen vagy valamely tárgyon fellelt biológiai nyomból kimutatjuk valakinek a DNS-profilját, azzal közvetlen személyi bizonyítékot szolgáltatunk, hiszen maga a személy biológiai tulajdonságát, nem pedig valamilyen használati eszközt, ruházatot vagy egyéb tárgyat kötünk a nyomhoz, az esethez. Mindehhez viszont a célnak megfelelően kiépített, minőségbiztosított és ellenőrzött laboratóriumi háttérre, jól dokumentált és nyomon követhető vizsgálati technikára, valamint magasan képzett, nagy tapasztalatokkal bíró, jól megfizetett szakemberekre van szükség."
Szomorú vég
Az igazságügyi szakértők munkájának csak egy része a laboratóriumokban elvégzett elemzés, a szakértőknek véleményüket a bíróság előtt is meg kell védeniük, esetenként egy ellenszakértővel szemben. "Végső soron minden szakértői véleményt meg lehet támadni - mondja Santora Zsófia. - Nagyon fontos, hogy olyan módszert alkalmazunk, hogy az adott vizsgálati tárgy vagy annak teljes dokumentációja egy ismételt vizsgálat számára - akár más intézetben - hozzáférhető legyen. Volt olyan esetünk, amikor az intézetünk által vizsgált biológiai mintát a római intézet kontrollálta, és eredményeinket korrektnek találta. Az O. J. Simpson-ügyben kiváló szakértői véleményt adott az FBI laboratóriuma, ugyanakkor a védelem kihasználta a nyomozói oldal bűnjelkezelési malőrjét."
Az ellenszakértők állítását a 2005-ben született, igazságügyi szakértők jogállására vonatkozó törvény megkönnyíti - a hatóság elvileg bárkit felkérhet, aki az "Igazságügyi szakértők" névjegyzékben szerepel.
A törvény módosítása számos kérdést felvet, mint arra Petőfi Attila is rávilágít: "A védelem nem nagyon tud mással fegyverszakértői véleményt írattatni, mint egy, a rendőrség vagy a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet állományába tartozó fegyverszakértővel. Ellenszerológust is nehéz állítani, mert egy szerológiai vizsgálathoz akkora apparátus kell, ami csak két-három intézményben adott Magyarországon. Más orvos szakértőt azonban - például egy műhibaper esetén - fel lehet kérni. Ilyenkor a bíróságon megidézhetik a két szakértőt, és kirendelhetnek egy harmadikat is, aki elmondhatja a saját véleményét. Akár intézeti, akár eseti szakértő adja a szakvéleményt, a bíró a szabad bizonyítás elvének megfelelően a szakértői véleményt és a bizonyítékokat egyenként és összességükben mérlegeli, és meggyőződése alapján dönt."
Santora Zsófia az igazságszolgáltatást állami feladatnak tekinti: "Vannak olyan szakterületek, amelyek komoly háttér nélkül (korszerű, drága műszerek, adatbankok) egyszerűen nem művelhetők. A DNS-laboratórium a szakma szabályainak megfelelően működtetve igen költségigényes. Az intézetben működik az országos DNS-adatbank, amely FBI-kompatibilis (ami azt jelenti, hogy megfelelő számú ugyanazon tulajdonságot kell betáplálni a rendszerbe). Ha más intézetet rendel ki a nyomozó hatóság, és az az intézet nem ugyanazokat a tulajdonságokat vizsgálja - erre szakmai lehetősége ugyan van -, nem lesz összevethető az adatbanki adatokkal, így nem lesz azonosítható az adott személy. Az igazságügyi szakértői munka felelősségteljes tevékenység, a hiba-lehetőséget, tévedést ki kell zárni. Igyekszünk ennek megfelelni minden területen a kontrollok biztosításával - laboratóriumon belül egy másik szakértő ellenőrző munkájával -, valamint a nemzetközi kontrollokban való részvétellel."
A narratív pszichológia szerint az emberek narratív struktúrák alapján, egyszerűbben szólva történetekben gondolkodnak. Klinikai kísérletek bizonyították, hogy ha egy vizsgált személynek négy-öt képrészletet, mondattöredéket adunk, rögtön megpróbál az elemek között összefüggést találni, értelmes egésszé kerekíteni őket, még akkor is, ha eredendően semmilyen kapcsolat nincsen közöttük.
A történetek kritériuma Arisztotelész óta igencsak egyszerű: legyen elejük, közepük és végük - a bűnesetek kapcsán ez a lineáris, narratív logika több helyen sérül, a bűnténynek - melyben a főszerepet maga az áldozat játssza - mindig előbb ismerjük meg a szomorú végét, mint az elejét. A véghez vezető utat a töredékekből, a tanú-vallomásokból és a bizonyítékokból a rendőrség és az igazságügyi szakértők tárják fel.
