A napozás, bár bizonyos szituációkban szinte elkerülhetetlen és élettanilag is fontos (elég csak a D-vitamin-gyárra gondolni – lásd erről szóló cikkünket), ám veszélyekkel is jár. Gondoljunk csak arra, hogy a napfénynek nagyjából ugyanazon, nem is oly nagy energiájú ultraibolya (UV) tartománya felelős a bőr egészségesnek tekintett barnulásáért és a leégésért! Némileg önkényes, hogy ezt az UV-szekciót (mely a teljes UV-spektrumnak az ózonréteg által teljes mértékben ki nem szűrt, viszonylag kisebb energiájú fele) azután szétszedik kedvezőbbnek tekintett UV-A és kártékonyabbnak minősített UV-B tartományra. Például D-vitamint csupán a közepes hullámhosszú UV-B tartományban tud szervezetünk termelni (szoláriumban viszont nem), ezzel szemben a túlzásba vitt, hosszú időn át tartó UV-A besugárzás is roncsolja a kollagénrostokat, ezáltal öregíti is a bőrt, ráadásul elpusztítja az A-vitamint a bőrben – ezen folyamatok hosszabb távú hatásai aligha kedvezőek. Kár, hogy mi emberek ilyen háklisak vagyunk az ultraibolya sugárzásra: bár kevesen tudják, de a madarak, rovarok és halak többsége még látni is képes a nagyobb hullámhosszú UV-tartományban!
| ||
Mindenesetre ha napra megyünk, s nem teljes takarásban, úgy jobb, ha gondosan, saját bőrtípusunk figyelembevételével választunk fényvédő krémet és ennek felhordása után is bánjunk takarékosan a napozással. Tudjuk, mind többen paráztatják például a várandós kismamákat némely, a napvédőkben található vegyületekkel: íme egy tipikus dolgozat (egy kissé kemofób környezetkémikus tollából). Aki már ettől megijed, az viselősen ne menjen napra, de azért megjegyeznénk, hogy némely obskúrus összetevők kockázatai összehasonlíthatatlanul kisebbek annál, mint ha védelem nélkül pirulnának.
Nem feledve, hogy ilyenkor nyáron, amikor magasan delel a nap, különösen a szoláris dél (nyári időszámítás szerint ennek dátuma mostanában 12:50) előtti és utáni két óra a kockázatos. Persze ilyenkor is figyelembe kell venni, mennyire felhős az ég, és főleg azt, mennyire tiszta és UV-szempontból transzparens a levegő: különösen hidegfrontok átvonulása után (amire éppen most, szerdáról csütörtökre virradóan volt példa) igen magasra szökhet az UV-index. Sose felejtsük, hogy vízparton (a vízfelület tükrözi az UV-fényt) és hegyoldalakon (a még kedvezőbb besugárzási szög miatt) a kevesebb is több lehet. (További vízparti esetekre vonatkozólag pedig hallgassuk meg e strófákat Csuja Imre tolmácsolásában.)
A napvédelem fokától és bőrünk színétől függően (lásd még a fehér bőr evolúciójáról szóló cikkünket) az UV-B tartományból érkező sugárzás biokémiai változásokat indít el bőrünkben. Kevesen tudják, de az a folyamat minden esetben több-kevesebb DNS-károsodással jár, ami súlyosabb esetben azonnali, akut mértékű sejtpusztulással, s ebből következő napégési tünetekkel jár. Enyhébb esetben megússzuk pigmentsejt-túltermeléssel, melaninképződéssel, amit klasszikus barnulás vagy szeplők alakjában is megkaphatunk: a melanin már abból a szempontból is hasznos, hogy a továbbiakban jól szűri mind az UV-A, mind az UV-B sugárzást. Arra is ügyeljünk, mit szedünk napozás előtt, hiszen számos fogamzásgátló, antibiotikum, gyulladáscsökkentő, vízhajtó és az idegrendszerre ható nyugtató hatású szer is fokozza az UV-fény bőrre gyakorolt hatását. Tessék ebből a szempontból is elolvasni a gyógyszerek lassan kiskönyv nagyságú használati utasítását! Szintén gyanúval kezelendők egyes dekorkozmetikumok, parfümök, no meg a gyógyszertartalmú krémek és kenőcsök.
Bánjunk csínján a citrusfélék héjával, illetve egyes ernyős virágzatú zöldfűszerekkel (petrezselyem, zeller – lásd minapi cikkünket), már ami a bőrrel való érintkezésüket illeti: ezek furanokumarin vegyületei a bőrön át felszívódva, majd a napfény UV-tartományával reagálva pigment túltermeléssel járó fotofitodermatitiszt váltanak ki (persze nem olyan durvát, mint a hírhedt kaukázusi medvetalp).
Ha valamit rosszul csináltunk, jön a sztenderd napégés: a kialakuló bőrgyulladás hirtelen jelentkezik, általában a napfény hatását követően 3–6 óra múlva. Heveny égő érzést, fájdalmat tapasztalunk, és láthatóvá válik az élénk bőrpír. Súlyosabb esetekben kisebb-nagyobb hólyagok is képződnek, melyek felszakadva nedvedző hámhiányokat hozhatnak létre. A súlyos napégés bőrtüneteihez rossz közérzet, hányinger, hányás, sőt láz is társulhat.
Mit kenjünk magunkra?
Igen ám, de mit tegyünk, ha egyszer leégtünk? Nos, az első számú szabály, hogy legalább a gyógyulás idejére tartózkodjunk a további napozástól: elég, ha szervezetünk megbirkózik az első sokkal. Fontos a bőr hűtése és a bőséges folyadékbevitel (és ne hideg sörre tessék gondolni). A kisebb bőrfelületen kialakult vagy enyhébb napégésre semleges, hűsítő hatású, vizes rázókeverékek, vizes bázisú kortikoszteroid krémek a legjobbak, és a többszöri hideg folyó vizes hűtés. Ne használjunk ilyenkor zsíros, tapadós krémeket, pasztákat, de a feláztató borogatások és a házipatikákban előforduló gyógynövénykészítmények sem fognak segíteni. A nedvesítő hatású szerek (például amelyek vízoldható pantenolt tartalmaznak) hatásosak lehetnek.
Kellemetlen tény, de a napfény, pontosabban az UV-sugárzásnak való kitettség késői káros hatásai általában a fényártalmat követően hónapok, sokszor évek múltával alakulnak ki. A mélyebb, hólyagos napégés után szeplők, apró pigmentfoltok jelennek meg, melyek tartósan megmaradnak. Fototoxikus bőrgyulladás után a szer alkalmazási helyén éles szélű barna folt marad vissza: jellegzetesek a fül előtti területen, parfümhasználattal kísért napozás miatt kialakult foltok. A tartós napfényhatás (gyakori napozás, napon való munkavégzés) következménye a bőr idő előtti öregedése. A hámréteg ilyenkor megvastagszik, szárazzá, durva tapintatúvá, ráncossá válik, s apró világos és barna foltok valamint értágulatok jelennek meg rajta. Kialakulhatnak ezen kívül különböző jóindulatú bőrnövedékek is. Mivel az UV-sugarak által okozott apró DNS károsodások nem mindegyikét képes a szervezet kijavítani, emiatt ezek bázisán évekkel később rosszindulatú, nem melanoma típusú bőrtumorok (basalioma, spinalioma) képződhetnek.
| Ha nagyobb a baj Az I. fokú, csak bőrpírral járó napégés a bőr bebarnulásával, hámlás kíséretében néhány nap alatt gyógyul. Ha nagyobb bőrfelületet érint a folyamat, vagy hólyagképződéssel jár, továbbá rossz általános közérzet kíséri, mindenképpen kórházi, szakorvosi ellátás szükséges. Ilyenkor a hólyagos és hámhiányos területek elfertőződését fertőtlenítő, hámosító kenőcsös, steril kötésekkel akadályozzák meg. Igazán nem akarunk pánikot kelteni, de egyes esetekben egy jó tetanusz (emlékeztető oltás) vagy antibiotikumos kezelés is szükséges lehet. A kiterjedten megégett bőrön keresztül nagyfokú lehet a folyadékvesztés, melyet ilyen esetekben infúziókkal pótolnak. Gyermekek esetében még nagyobb óvatosság javasolt, mivel az ő bőrfelületük testtömegükhöz viszonyított aránya jóval nagyobb, mint a felnőtteké, így kisebb területű napégés is kiszáradáshoz vezethet. |
A sokat emlegetett melanoma malignum kialakulásában pedig egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a gyerekkori leégéseknek. A megelőzésről szólva a szakemberek rendre a fényártalmak ideális kezeléséről, összetett fényvédelemről beszélnek. A napozás idejének és időpontjának korlátozásáról már ejtettünk szót, ám ha mégis délidőben rójuk a várost, védjük a bőrfelület minél nagyobb részét szellős ruhadarabokkal (némelyek a színeket is megszabnák, de az már csak afféle esztétikai terror – azt leszámítva, hogy a fehér ruha tényleg többet ver vissza, mint a fekete). Viseljünk kalapot, UV-szűrős napszemüveget, vízparton, hegyi sportolás alkalmával kenjük be a bőrfelületet kifejezetten magas fényvédő faktorszámú krémekkel, s lehetőség szerint válasszuk az UV-A tartományban is védő készítményeket – sorjáznak a tanácsok. Ja, hogy így kisebb valószínűséggel barnulunk le? És nem működik a D-vitamin-gyár sem? Ilyenkor kell dönteni a prioritások között, s a tapasztalatok szerint ilyenkor az egészséges kompromisszum helyett inkább a fóbiák és aggodalmak ereje számít.
