„Apukám a kertben vágta a füvet, és a levágott fű illata annyira tökéletes harmóniában volt a tavaszi levegővel, hogy szerettem volna azonnal megörökíteni, üvegbe zárni” – mondja bevezetőként. Hatéves volt ekkor. Kifacsarta a levágott füvet, üvegbe tette, de az nem sokkal később megbuggyant. Szülei kidobatták vele. Később az összes zsebpénzét parfümmintákra költötte. „Amikor találkoztunk a barátnőimmel, mozi előtt mindig benéztünk egy parfümériába” – meséli.
Az érettségi után csak a szülei kedvéért tanult közgazdásznak, de tudta, hogy ez nem az ő világa. „A főiskola negyedik évét Franciaországban végeztem az Erasmus-ösztöndíjnak köszönhetően, Párizsban esett le a tantusz, hogy az illatokkal profi szinten is lehet foglalkozni. Addig azt sem tudtam, hogy ki csinálja a parfümöket, hogy ezt meg lehet tanulni. Úgy döntöttem, hogy erre teszem fel az életem; ráadásul ugyanis parfümőrnek, más szóval, illatkreátornak csak Franciaországban lehet tanulni.
Viktória a grasse-i iskolába jelentkezett, miután elhelyezkedett humánerőforrás-menedzserként, hogy összespórolja a 13 ezer eurós tandíjat. Négy év után jelentkezhetett, de nemcsak a pénz számított, a felvételi vizsgát is komolyan vették. Évfolyamában 12-en voltak, többnyire „erős” háttérrel: csoporttársa volt egy közismert parfümőrdinasztia sarja, egy másiknak már illatszergyára volt.
Rum és dohány
„Olyan illata van, mint a hegyezett ceruzának” – mondta 2009-ben a felvételin, amikor a cédrusfa illóolaját kellett jellemezni. Szerinte ez a mondat döntött, leginkább ugyanis azt nézték, a jelentkező hogyan tudja megfogalmazni, leírni az illatokat. Az egyéves képzés során megismerkedtek az összes létező nyersanyaggal, később ezeket vakon kellett felismerni. Arra nem vállalkozna, hogy valakiről kapásból megmondja, milyen márkájú parfümöt visel, de azt egyből felismeri, hogy milyen alkotóelemek vannak benne.
„A képzés szakmai gyakorlat nélkül szinte semmit sem ér” – szögezi le, mert úgy véli, az igazi tanulás az iskola befejezése után kezdődött, amikor dolgozni kezdett. Nem volt könnyű parfümőrként elhelyezkedni, hallgatótársai többsége azóta is csak minőségellenőrként vagy parfümelemzőként tud boldogulni. „Belterjes szakma ez, körülbelül 500-600 parfümőr van ma a világon, legtöbben ismerik egymást” – mondja, hozzá is teszi, hogy a tiszteletre méltó társaságba valószínűleg csak azért tudott bejutni, mert a képzés alatt megnyert egy nemzetközi versenyt, mire megnyíltak előtte azok a kapuk, melyekről addig álmodozni sem mert. Nagy parfümházak foglalkoztatták, nagyon szigorú munkafeltételekkel. „Pár hónap alatt kellett megalkotni a megrendelt illatot, ami ebben a szakmában rohammunkának számít. Arra vágytam, hogy a saját utamat járjam, ne legyenek megkötések, sem árban, sem összetételben, sem időben. Ahogy minden más műalkotásnak, egy szobornak, egy festménynek, egy könyvnek, úgy egy finom parfüm létrehozásának is van kiforrási ideje.”
Saját márkáját a véletlennek köszönheti. „Még alkalmazottként dolgoztam, amikor megkeresett egy amerikai ékszerész. Egyedi parfümöt szeretett volna, kifejezetten tőlem. Szabad kezet kaptam, csak a számlát kellett kitöltenem a végén.” Három évig dolgozott az illaton, amit végül Hedonistnak nevezett el. Több száz kombinációt kipróbált, egy év után nagyjából megszületett a végleges verzió, vagyis a finomhangolásokra, amikkel az illat hatósugarát és tartósságát állította be, sokkal több idő ment el.
Hatalmas szerencséje volt, mivel a parfümöt egy exkluzív, Beverly Hills-i bolt karolta fel, ebben minden bizonnyal közrejátszott a látványos csomagolás (az üvegben ragyogó kristályok is vannak, nemcsak a parfüm), de főleg az, hogy az alapvetően virágos illathoz olyan nyersanyagokat használt, amik korábban szinte elképzelhetetlenek voltak a női vonalon: rum, dohány és cédrusfa is van a parfümben, tehát hagyományosan férfias alapanyagok. Viktória azóta Moszkvába, Sanghajba és az Egyesült Arab Emírségekbe is rendszeresen szállít, a Hedonist pedig három új illattal egészült ki, sőt elkészült az Eau de Hongrie (Magyar Víz) is, ami a tokaji aszú aromáját idézi.
Noha ezt férfiparfümként hirdetik, szerinte nem szabadna különbséget tenni „női” és „férfi” között, azt ajánlja, hogy érdemes megszagolni a másik nem számára fenntartott polcokon lévő illatokat, mert lehet, hogy éppen ott találunk új kedvencünkre.
Személyre szabva
Évente több ezer új parfüm kerül piacra, az utóbbi években az a módi, hogy a nagyobb cégek a megrendeléskor ismertetnek egy elképzelést, hogy mihez hasonlítson a készülő termék. Az újabb illatokba általában 30–100 alapanyag kerül, régebben akár több száz nyersanyag is szóba jöhetett. De a nem természetes alapanyagokra tabukként tekintenek a parfümiparban, pedig léteznek. „Sokszor etikai oka van, hogy nem természetes alapanyagot használunk. Például a természetes pézsmát betiltották a hetvenes években, valódi helyett most szintetikus megfelelőjét használjuk: ez egy aromamolekula, ami laboratóriumi körülmények között készül. Majdnem minden parfümben benne van, mert ez az egyik leghosszabban tartó illat.”
Viktória szinte magányban, mindössze egy segítővel dolgozik, nem gondolkozik hatalmas cégben, mert pont azt élvezi, hogy van lehetősége válogatni a megrendelések közül, mivel egyedi, személyre szabott parfümöket is készít. Aki ilyet szeretne, az először elmegy a Champs-Élysées-n található műhelyébe. „Itt van az illatorgona, ami egy hatalmas asztalhoz hasonlít: ez minden parfümőr alapszerszáma, itt találhatók a nyersanyagok, ezek közül lehet kiválasztani azt a párat vagy akár száz darabot is, ami belekerül a parfümbe. Az orgona elengedhetetlen, sokan úgy jönnek hozzám, hogy nehéz, bódító illatot szeretnének, de hamar kiderül, hogy egyáltalán nem ez a preferenciájuk, ha vakon, csak az illatokra koncentrálva válogatnak.” Azt mondja, egy-egy kuncsaftra ránézve már van elképzelése, hogy milyen illat illik hozzá, de ennél sokkal fontosabb, hogy mi az, amit ők jeleznek teljesen ösztönösen, ha megszagolnak valamit.
A személyre szabott parfüm nem olcsó mulatság, de a parfümőr ilyenkor egy éven keresztül csak ezzel foglalkozik. Viktória postán küldi el a próbákat a kuncsaftnak, hogy megtalálják a legmegfelelőbb változatot. A világ minden tájáról vannak megrendelői, színésznők, vállalkozók, de van köztük olyan is, aki több éven keresztül spórol, mert ez az álma. Évente legfeljebb három embert vállal.
Ideje legnagyobb része jelenleg is azzal telik, hogy új illatokat kreál, de tart előadásokat és workshopokat: kitalált például egy olyan struktúrát, ami alapján a laikus, parfümök iránt érdeklődők is rövid idő alatt képesek elkészíteni egy viselhető illatot. Tavaly a sanghaji parfümkiállításon már sztárként kezelték. „Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy egyedüli nőként és persze magyarként ott találtam magam három középkorú francia férfival, akik hatalmas névnek számítanak a szakmában. Jó érzés volt ennek a »klubnak« a tagjává válni.”
