Mitsubishi-találkozó: Polgári középkategória

  • - legát -
  • 1998. szeptember 17.

Tudomány

Harmadik országos találkozójukat rendezték a Mitsubishi Klub tagjai szeptember 12-én az Óbudai-szigeten. Az ügyességi versennyel, ingyenes szervizeléssel, üdítőital-kóstolókkal, bohóctréfákkal és bográcsgulyással feldobott rendezvényre meglepően sokan voltak kíváncsiak.
Harmadik országos találkozójukat rendezték a Mitsubishi Klub tagjai szeptember 12-én az Óbudai-szigeten. Az ügyességi versennyel, ingyenes szervizeléssel, üdítőital-kóstolókkal, bohóctréfákkal és bográcsgulyással feldobott rendezvényre meglepően sokan voltak kíváncsiak.

Ha szavazni kéne arról, melyik az az autómárka, ami nem ritkaság, nem vált ikonná, nincs hülye kinézete, és körülbelül annyira exkluzív, mint egy konfekciókosztümben feszítő tanítónő valami délelőtti operabérletes előadáson, valószínűleg komoly esélyesként indulhatna a Mitsubishi. Pedig ez a japán kocsi már több mint nyolcvan éve megjelent a piacon, a nemzetközi ralimezőnyben komoly eredményeket ért el, terepjárója, a Pajero pedig igen elismert típus műfajában. De hiába minden, hiába, hogy ők készítették el az első közvetlen befecskendezésű benzinmotort, a márka Magyarországon mégiscsak akkor vált igazán ismertté, amikor úgy tíz évvel ezelőtt Nagy Bandó András viccelődött azzal, hogy a rendőr Itsubishit írt a feljelentésre, amikor megbüntette. Elhitte a fél ország, olyan meggyőzően hangzott. Ennél sokkal hihetetlenebb, hogy 1993-ban néhány mindenre elszánt fiatalember kitalálta, hogy Mitsubishi Klubot alapít. A dolog rendhagyó módon indult, ugyanis tagtoborzás helyett kiadták a Három Gyémánt (ezt jelenti a mitsubishi magyarul) című lapot, ami kizárólag a márka érdekességeivel foglalkozott, és amit aztán eljuttattak minden olyan helyre, ahol egy mezei Mitsubishi-tulajdonos megfordulhat: kereskedőkhöz, szervizekbe, autósboltokba. Ezután csoda történt, az olvasók visszajeleztek, jól van, fiúk, csak így tovább, a lap példányszáma emelkedett, és 1995-ben eljutottak odáig, hogy elegen legyenek ahhoz, hogy igazi márkaklubot alapítsanak, bejegyzéssel, alapszabályzattal. A cél érdekében szponzorokat is találtak, és azóta annyira felfutott a dolog, hogy ma már ott vannak az első ötben, majdnem háromszáz regisztrált tagjuk van, náluk csak a trabantosok/wartburgosok, a bogarasok meg az amerikai autósok vannak többen, de amíg azokban a klubokban a külső szemlélő valahogy mindig csak a jófejeskedést vagy a kivagyiságot érheti tetten - erre remek példa az idei dunaújvárosi amerikaiautó-találkozó, ahol a fénypont az volt, amikor elégettek egy japán kocsit -, a Mitsubishi-tagok óvatos duhajok: nem rendeznek felvonulást, amivel megbénítják Budapest közlekedését egy délelőttre, nem égetnek gumit benzinkútnál, és bikinis csajok sem heverésznek a motorháztetőkön, inkább visszafogottan szeretgetik kedvenceiket, beszélgetnek, és abszolút elégedettek.

Mégis mit lehet egy Mitsubishiben szeretni? Vannak, akik a robbanékonyságáért, a harapósságáért kedvelik, vannak, akik az árfekvés miatt, sőt akadnak, akik azért, mert dinamikusan néz ki, de a többség a megbízhatóságra esküszik.

A megbízhatósággal csak éppen egy baj van: kizár minden szélsőséget, így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy látványosság szempontjából a Mitsubishi-találkozó nem nagyon tartogathatott komoly izgalmakat, legalábbis a külső megfigyelő számára. Néhány feltuningolt terepjáró, a legendás 3000 GT sportkocsi, aminek licencét az amerikaiak is megvásárolták - ebből született a Dodge Stealth -, valamint a nap legöregebb járműve, egy huszonegy éves Lancer: ezzel a kuriózum-szálat ki is lehetett pipálni. Viszont voltak programok. Úgy látszik, a szervezők tanultak a nyár eleji BMW-s találkozóból, ahol nem volt semmi, csak egy rakás BMW meg ugyanannyi tulajdonos, akik egy darabig néztek ki a fejükből, aztán elhúztak haza. Hogy ilyesmi még véletlenül se jusson senkinek az eszébe, a Mitsubishi-találkozó látogatója kedvére nézelődhetett a különböző szponzorsátrakban, kitölthetett KRESZ-tesztet és Mitsubishi-totót, szlalomozhatott az ügyességi versenyen, vásárolhatott autót, használtat és újat, a meglévőt benevezhette a szépségversenyre, vagy szerelőkkel vizsgáltathatta meg ingyért, aki pedig megunta az autókázást, sárkányrepülhetett is, ha volt hozzá mersze. A gyerkőcöket egy bohócnak öltözött egyéni vállalkozó szórakoztatta, a különféle évjáratú kocsikat emblémás lufikkal díszítették, a színpadon pedig az Old Boys nosztalgialovaglását lehetett nyomon követni, meg Hevesi Tamást, aki valahogy nem tudott lejönni arról, hogy ezt egy életen át kell játszani. Mégis, a törzsvendégek szerint még mindig sokkal jobb volt, mint tavaly Demjén Ferenc, aki eljátszotta, hogy csontrészeg, pedig dehogy volt az, csupán így próbálta a playbackelésből adódó lámpalázát legyőzni.

- legát -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.