A múlt héten az Országgyűlés gazdasági bizottsága úgy döntött, hogy támogatja Képli Lajos jobbikos képviselő ötletét, miszerint hazánkban folyamatosan a nyári időszámítás legyen érvényben – vagyis eltörölnék az évenkénti kétszeri óraátállítást. Lehet érvelni az ötlet nagyszerűsége mellett, a bökkenő csupán az, hogy a kérdést az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2000/84/EK irányelve központilag szabályozza; a belső piac működése szempontjából fontos, hogy az átállás az egész közösség területén egységes legyen. Emiatt nagy kérdés, hogy mit szólna Brüsszel, ha a parlament megszavazná a javaslatot, s szinte bizonyos, hogy a magyar kormánynak mindenekelőtt lobbiznia kellene az irányelv megváltoztatásáért.
Azonban az irányelv nem jelenti azt, hogy az unióban mindenhol ugyanazt mutatná az óra. A közösség nyugati peremén (ez a Brexit után Írországot és Portugáliát jelenti) egy órával kevesebb, Finnországban, a Baltikumban, Romániában, Bulgáriában, Görögországban egy órával több van, mint a közösség területén belül domináns közép-európai időzónában. Ha mi egy órával előretolnánk a mutatókat, akkor télen a közösség keleti államaival lennénk szinkronban, nyáron viszont a nyugatiakkal, és csupán egyetlen kicsiny régió maradna Európában, mellyel egész évben ugyanott tartanánk: ez az 1945 óta a Szovjetunióhoz, jelenleg pedig Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi terület.
Az idő története
A nyári időszámítás ötlete már több mint százéves, s először éppen egy évszázada vezették be. Az sem áll, hogy Magyarország csak a 80-as évek elején csatlakozott volna a nemzetközi trendhez: a 20. században többször is szokásban volt nálunk az óra átállítása, amit hol gazdasági kényszer, hol a józan mérlegelés, hol meg a szolgai alkalmazkodás motivált.
A (rögtön dupla) nyári időszámítás (amikor tehát hajnalban, illetve reggel tovább van sötét, délután, illetve este pedig tovább világos) bevezetését először egy új-zélandi műkedvelő rovarkutató, George Vernon Hudson javasolta 1895-ben, akinek így munka után több ideje lett volna kedvenc hatlábúit hajkurászni. 1905-ben ugyanez jutott az eszébe egy brit építési vállalkozónak, William Willettnek is, akit felháborított, hogy milyen sok napfényes órát alusznak át nyáron a londoni lakosok. Noha a nyári időszámítás fáradhatatlan harcosa nem érte meg eszméi sikerét (1915-ben elvitte az influenza), a világháborús szénhiány döntésre késztette a hezitáló törvényhozókat. 1916-ban egy kanadai kisváros vállalta magára az úttörő szerepet az órák előretolásában, ám néhány hétre rá Németország és szövetségesei, közöttük az Osztrák–Magyar Monarchia is egységesen döntött a bevezetése mellett. Hazánk tehát nem mintakövető volt e téren, hanem egyenesen úttörő! Amúgy a világháború mindenkit rákényszerített a váltásra: előbb Nagy-Britannia és főbb szövetségesei, valamint számos semleges ország, majd Oroszország következett az amúgy is forradalmi 1917-es évben. Végül az Egyesült Államok is így döntött 1918-ban – az eseménynek kijáró hatalmas reklámhadjárat mellett.
Azóta hol visszavonják, hol bevezetik a nyári időszámítást. Magyarországon 1920-ban visszatértek a „normál” közép-európai időre, de 1941-től a háború miatt újra évente előre-, majd visszatekerték az órát. 1950-től néhány éven át megint békén hagyták a vekkereket, ám 1954-ben ismét tekertek egyet – szovjet hatásra. 1958-ban talán a konszolidáció egyik lépésének szánták a nyári időszámítás eltörlését, ám a második olajkrízis utáni időszabályozási hullám utolérte a financiális válságba került Kádár-rendszert is, és 1980-ban újra bevezették. Akkor még áprilisban tolták előre a mutatókat, a következő évtől már március utolsó hétvégéjétől. 1995-ig szeptember végén ért véget a nyári kalendárium, 1996 óta azonban egy hónapot erre is ráhúzunk.
Érvek és ellenérvek
A vita tehát 100 éve zajlik a nyári időszámítás értelméről. Például mi a jó abban, hogy június végén csak háromnegyed kilenckor megy le a nap? Vagy hogy június közepén háromnegyed 5-kor kel, pedig ha nem volna óraátállítás, és háromnegyed 4-kor kelne, akkor a hőségperiódus beköszönte előtt is lehetne dolgozni a földeken. Viszont késő ősszel és télen már a téli időszámítás az oka annak, hogy 16 óra előtt sötétedik… Ezt a permanens nyári időszámítás orvosolná, hiszen akkor például Budapesten 16.53-nál korábban sosem menne le a nap, csakhogy „ennek fejében” december végén, január elején csak fél 9 után lenne világos, ami valószínűleg a megszokott téli sötétséghez képest is mellbe vágó élményt jelentene a munkába, iskolába igyekvők számára.
A nyári időszámítás bevezetésekor a legfontosabb érv az otthoni energiafogyasztás csökkentése volt. Ha előrehajtjuk az órát, akkor egy órával később kell felkapcsolni a villanyt – ugyanakkor reggel nem kell tovább égetni, hiszen éjjel amúgy is alszunk, a nap pedig nyáron, ahogy előbb is szemléltettük, az előretolás dacára is igen korán kel, s még a hatra munkába járók is világosban utazhatnak.
Sokan a közvilágítással elérhető spórolást is megemlítik a jótétemények között, ám az nyilvánvaló, hogy ezzel a módszerrel egy perccel sem rövidül a sötét órák hossza. A pozitívumok közé szokták sorolni a világosban eltöltött idő általános kedélyjavító hatását is, a szürkületkor megszaporodó bűncselekmények számának csökkenését, s azt is, hogy egyszerűen több idő jut némely, csak világosban végezhető tevékenységekre – az aktív kikapcsolódás e formái jó hatással vannak a szellemi és fizikai egészségre! Mérésekkel is kimutatták, hogy a nyári időszámítás – legalábbis nyáron – csökkenti a szürkületi rossz látási viszonyok miatt bekövetkező balesetek számát (a csúcsforgalom ilyenkor világosra esik), és általában jót tesz az üzleti életnek, hiszen kipihentebb, kevésbé stresszes emberek több értéket termelnek – pláne, ha nem kell sötétedésig dolgozniuk, ami további pszichikai teher.
Csakhogy az energiamegtakarításra vonatkozó érvek egyre kevésbé meggyőzőek. Az elmúlt 36 év alatt alaposan megváltoztak az energiafogyasztási szokások, például csökkent a világítás tétele (és nőtt a klímaberendezéseké) a villanyszámlákon. A hazai villamosenergia-rendszert irányító Mavir Zrt. adatai szerint az óraátállításoknak köszönhetően éves szinten mintegy 100-120 ezer megawattórával kevesebb áramot használ fel az ország, ami 30-40 ezer háztartás éves fogyasztásának felel meg. Kérdés, hogy mennyivel nőne az energiafogyasztás, ha télen meg eggyel nőne a reggelente otthon töltött sötét órák száma?
Annyi biztos, hogy az évenkénti kétszeri óraátállítás ellenzői (és a mostani javaslat támogatói) nem feltétlenül vitatják a spóroláson felül vázolt pozitívumokat, sőt ezeket szeretnék is megtartani a nyári időszámítás meghagyásával. Ezzel szemben hivatkoznak azokra a – szintén hipotetikus – egészségügyi, gazdasági és társadalmi károkra, melyeket a normál bioritmus évenként kétszeri felborítása jelent. Az óraátállítás eltérő módon hat embertársainkra, akad, akinek komoly problémát okoz, másoknak meg se kottyan, bár a két ellenérdekű populáció számarányának összevetésére eddig kísérlet sem történt. Nehéz mérlegelni, hányan járnának jobban egy örök nyári időszámítással télen: akiktől reggel elvesznek egy világos órát, vagy azok, akik délután kapnak egyet. Sokan úgy vélik, hogy az állandó nyári időszámítás növelné a kiskereskedelmi forgalmat, míg a mezőgazdasági munkákra nem volna hatással, mivel ezek a téli periódusban jórészt úgyis szünetelnek. Csakhogy a gazdák jó része ősszel már kevésbé örül a munkák reggeli kezdését késleltető nyári időszámításnak.
Az órák máshol
Az előnyök és hátrányok mérlegelése után az unión kívüli Európában egészen különleges megoldások születtek. Oroszország például 2011. március 27-től átállt a permanens nyári időszámításra, ám az ötlet nem vált be: telente a szokásosnál is egy órával később kelt a nap, ami jelentősen rontotta a lakosság nagy részének kedélyállapotát. Ezért két éve októberben csavartak egyet a dolgon: visszaálltak egész évben a téli időszámításra, s azóta kitartanak mellette. Fehéroroszország szintén 2011-ben állt át az állandó nyári időszámításra, de nekik bejött a dolog, vagy legalábbis a hatóságok fittyet hánynak a lakossági panaszokra, így 2014 őszétől szinkronban pörögnek az órák ott és Oroszország legnagyobb európai régiójában – csak éppen Minszkben a nyári, Moszkvában pedig a téli időszámítás szerint. Friss példaképünk, Törökország, miután korábban négy évtizeden át együtt tekerte évente kétszer az órát Nyugat-Európával, idén szeptemberben bevezette az Új Török Időt, a permanens nyári időszámítást, amivel így ők is egy időzónában vannak a „téli” Moszkvával. Ellenben Izland, mely sokkal inkább a téli és nyári világos órák száma közötti hatalmas különbséggel küzd, nem sokat profitálhatott volna egy esetleges nyári időszámításból, ezért náluk egész évben a koordinált világidő (UTC – ezt hívták régen greenwichi időnek) érvényes, ami télen a brit, az ír és a portugál idővel azonos. Európán kívül Kína csak egészen rövid időre (1986-tól 1992-ig) vezetett be nyári időszámítást, India pedig a függetlenség elnyerése után soha nem is próbálkozott vele.
