A vírusok, így az új koronavírus is, a szívósabb kórokozók közé tartoznak, de kedvezőtlen körülmények között ezek sem húzzák sokáig. Számos kémiai reagenst szerezhetünk be vagy állíthatunk elő, amelyek egyebek mellett vírusellenes aktivitásukkal is tüntetnek. Ráadásként speciális fényforrások is a segítségünkre lehetnek.
Csak szesz és más semmi
A legegyszerűbb és leghétköznapibb tanács, amit ilyen koronavírusos időkben kaphatunk, az alapos, szappanos kézmosásról szól. De tényleg olyan hatékony a szappan a vírusölésben? És ha igen, mi a titka? (Rögtön jegyezzük meg, bár kínálnak a boltok speciálisan antibakteriális folyékony szappanokat is, ezek adalékát nem vírusok, hanem baktériumok ellen rakták a tubusba, s az előbbiek ellen nem is hatásosak.)
| ||
Ha szappanról beszélünk, akkor tágan értelmezve egy egész vegyületcsaládról esik szó. A família legrégebbi, patinás tagja az a káli- vagy nátronszappan, amelyet állati zsírokból lúgokkal, az ántivilágban a vízzel keverve szintén erősen lúgos kémhatású fahamuval főztek ki eleink. Ezt a technológiát űzik ma is azok, akik házilag gyártják a szappant. Azóta a szerves vegyészet is számos hasonló tulajdonságú vegyületet fejlesztett ki: ezek valamelyikét (általában többet is) a folyékony vagy szilárd szappanokon kívül megtaláljuk a tusfürdőkben, samponokban, mosogatószerekben, konyhai felülettisztítókban és a mosószerekben.
Ezek a vegyületek egy hosszú, úgynevezett apoláris és hidrofób (azaz a vizet taszító) szénláncból, illetve legalább egy-egy poláros, hidrofil (a vizet kedvelő) végződésből állnak, és e sajátos szerkezet lehetővé teszi, hogy egyszerre vegyüljenek vízzel – amihez a molekula hidrofil vége kapcsolódik –, illetve zsírmolekulákkal, amelyekhez a hosszú, hidrofób szénlánc. A mosás, tisztítás során ezek a szappan-, illetve mosószer-molekulák szinte körülveszik a zsírcseppeket (így jön létre a reklámokban gyakran emlegetett micella) és közben eloszlatják azokat a mosóvízben.
Ráadásul a felületi feszültség csökkentésével habot képeznek – így működik a gyerekek buborékfújója is. Ezen tulajdonságaik miatt hívjuk e vegyületeket felületaktív anyagoknak. Akadnak másfajta, úgynevezett emulgeáló hatású tisztítószerek is, amelyek tisztítás közben egyfajta emulziót hoznak létre, s ebben az instabil közegben tartják össze időlegesen a zsíros és a vizes közeget.
Mindez azért is lényeges a vírus elleni harcban, mert a koronavírusokat egy kívül lipidekből (azaz zsírszerű vegyületekből), ez alatt pedig fehérjékből álló burok veszi körül. És a szappanos, mosószeres, mosogatószeres (rendre felületaktív hatású) elegy feloldja a vírusburok zsíros rétegét is. Ezáltal pedig denaturálja, azaz életképtelenné teszi a vírust, amely így más organizmusok sejtjeinek segítségével sem tud már szaporodni.
Habár a jó zsíroldó hatású tisztítószerek meglehetősen sok vírust pusztítanak el, ehhez némi idő kell. Sokat számít az is, hogy a legalább félperces dörzsölés után a lemosott felületet, mondjuk a kezünket (vagy az elmosogatott edényt, kimosott ruhát stb.) alaposan öblítsük is le. Minden egyes vírust így sem fogunk kiirtani, de a ritkítás hatékonyságára nem lehet panasz.
A szappan és mosdó hiányában kézfertőtlenítésre és részben a felületek tisztítására használt oldatok egy másik vegyületcsoportot tartalmaznak. Ezek az egyszerű alkoholok, amelyek közül leggyakrabban az egyéb (pl. rekreációs) célokra is kedvtelve használt etilalkoholt, másrészt a szimplán oldószerként és tisztítószerként ismert izopropil-alkoholt találjuk a szóróflakonokban. Az alkohol remek oldószer, s nem csupán vízben oldódik, de szerves oldószerként sem utolsó.
Így szintén oldja a koronavírusok külső lipidburkát, ráadásul a vírus fehérjéit is roncsolja, ezáltal denaturálja is azokat (képzelhetjük, mit művel bennünk a szesz). Ez a tulajdonsága azonban csupán nagyobb töménységben érvényesül. Nem kell ugyan tiszta szeszt használni, de nem árt, ha az oldatunk 70 százalékban tartalmaz alkoholt – ahogy az sem, ha a bőrre kerülő, vízelvonó hatású tömény szesz szárító hatását ellensúlyozzuk valamivel: szóba jöhet például némi bőrnyugtató glicerin is, s ahhoz ízlés szerint még illóolajat is szoktak tenni. De ha amúgy is otthon, csapközelben vagyunk, elég a rendszeres, szappanos kézmosás, külön alkoholos kézfürdő már nem szükséges.
| ||
A fertőtlenítendő felületeknek többnyire nem árt a tömény alkohol, habár az ilyen felületeken (éppen úgy, ahogy a kezünkön is) a szappanos, mosószeres, mosogatószeres oldat is hatásos lehet a vírusok ellen. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a szerek a külsőnkön hatásosak a vírusok ellen, a már bejutott kórokozók ellen nem küzdhetünk sem alkoholos gargarizálással, sem szappanos öblögetéssel! Előbbi jótékony, kedélyjavító hatása amúgy is csak átmeneti, a felesek inkább csak gyengítik szervezetünk védő immunrendszerét. A szappanos, tisztítószeres oldatok viszont nem csupán rossz ízűek, de többnyire mérgezők is.
Hipóban az igazság
Ha a külsődleges vírusölőnek nem kell a bőrünkkel érintkeznie, durvább reagensek is számításba jöhetnek. Ilyenek például a hipoklorit- (többnyire nátrium-hipoklorit) tartalmú, nem mellesleg fehérítő hatású fertőtlenítő- és tisztítószerek. Az ezekben lévő hipokloritanionok meglehetősen instabilak, bomlékony természetűek, ennek során atomos (naszcens) oxigén szabadul fel. Ez pedig nem csupán a festékanyagok roncsolására (így például fehérítésre) jó, de a koronavírusok külső, a burokban és a tüskékben található fehérjekomponensein kívül azok magját (az RNS-alapú vírusgenomot és az ezt körülvevő, szintén fehérjealapú nukleokapszidot) is képes elroncsolni, így végképp tönkretenni.
Mindehhez elégséges egy 0,1 százalékos hipokloritoldat: ilyet gondos méricskéléssel házilag is elkészíthetünk közönséges hipóoldatból, csupán a flakonon feltüntetett koncentrációra kell ügyelni. Többségünk azért az előre csomagolt (ráadásul még a zsírokat, fehérjéket is feloldó, roncsoló lúgot is tartalmazó) hipokloritos oldatokat használja – ezeket letörlés, felmosás után ajánlatos 10 percig a felületen hagyni.
A hipokloritos konyhaszerekkel mindenképpen óvatosabban kell bánni, mint az alkoholos vagy szappanos tisztító- és fertőtlenítőszerekkel, szembe például semmiképpen se kerüljenek! Belsőleg semmiképpen se használjunk semmiféle hipokloritot és/vagy lúgot tartalmazó oldatot! És ne keverjük a hipós, „domestosos” oldatot erősebb savakkal, például vízkőtelenítésre használt sósavval, mert ebből veszélyes, mérgező (egykor vegyi fegyverként is használt) klórgáz keletkezik.
Nálunk ritkábban használják, de nyugatabbra nem ritkák a nátrium-peroxidot tartalmazó fertőtlenítő oldatok sem: ezekből szintén atomos oxigén szabadul fel (nem véletlenül ez a hajszőkítés egyik kulcsfontosságú anyaga), ami a vírusokra is végzetes lehet. A peroxidos oldattal azonban nem árt vigyázni, szembe, bőrre ez se kerüljön!
Ne edd meg a fényt!
A vírusok, így a rettegett új koronavírus is, látszólag tökéletes biokémiai gépezetnek tűnhetnek, amelyek szinte bárhová képesek beférkőzni, majd a megszállt sejteket igába fogják saját maguk reprodukálására. Ugyanakkor az anyaguk (legyen szó a kettős védőburokról vagy a szerkezetükbe zárva őrzött genetikai anyagukról) mégiscsak sérülékeny. A kellően nagy energiájú elektromágneses sugárzás például képes arra, hogy a vírus degradációját okozó kémiai reakciókat indítson be.
És már meg is érkeztünk a Trump elnök képzeletét is beindító nagyfrekvenciás, ionizáló ultraibolya sugárzáshoz, amely tényleg képes deaktiválni (ebben az értelemben „megölni”) más mikroorganizmusok, vírusok mellett a SARS-CoV-2-t is. Csak éppen az a baj, hogy e nagy energiájú ultraibolya tartomány már számunkra is halálos lenne. Még szerencse, hogy az UV-C tartományt teljesen kiszűri az ózonréteg, ami ezáltal lehetővé teszi a földi életet. Ám még az ennél alacsonyabb frekvenciájú, így kisebb energiájú UV-spektrum is veszélyes lehet, gondoljunk csak a napozás miatt kialakuló bőrrák kockázatára, ráadásul ez a frekvenciatartomány a vírusoknak meg se kottyan.
Természetesen használnak földi körülmények között is mesterséges nagyfrekvenciás UV-forrásokat, esetenként (így Kína némely városaiban is) ezzel fertőtlenítik a közlekedési eszközöket, de így sterilizálják a potenciálisan fertőzött papírpénzt is. De nagyon-nagyon laikusnak kell lenni ahhoz, hogy csábítónak tűnjön a test belsejében történő UV-átvilágítás gondolata: ez ugyanis nemcsak lehetetlen, de nem is kívánatos, mert nemcsak a vírus menne rá, hanem mi magunk is.
