Másfél éve lépett életbe az a törvény, amely szerint működési engedély kell mindenkinek, aki színpadi szerepet vállal az éjszakában. Azóta zsűri előtt vizsgáznak a DJ-k, a bűvészek, a fakírok vagy éppen a sztriptíztáncosnők. Az engedélyeket az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) adja ki; az a "cég", amelyik már a hatvanas években is megkerülhetetlen volt mindazok számára, akik a magyar show-businessben próbáltak boldogulni. A Városligeti fasorban lévő intézmény néhány éves kihagyás után most ismét régi fényében tündököl, ha összejön huszonöt jelentkező, indulhat a vizsga. Most éppen a táncosoké.

Dögös szőke csaj ezüst bikiniben guggol egy music center mellett. Egy idősebb úr a kazettát tekergeti, ő a zenefelelős. A színpad úgy 5 x 5 méter, a háttérben hat cserép örökzöld, a székeken három: a zsűri. Török Jolán, a Táncművész Szövetség elnöke és Bakó Gábor táncos, a Macskák és mindenféle más főszereplője és természetesen Jeszenszky Endre, balettmester, tánctanár, koreográfus, nemzeti intézmény. "Itt nem sztriptízvizsga van, tévedés. Nem. Is. Revütánctól a sztriptízig bármilyen tánc, amivel valaki munkát vállal. Épp a munkavállalás miatt van erre szükség: olyan csetlő-botló lányok dolgoztak az éjszakában, hogy minden külföldi vendég elborzadt. Ha egyszer egy műsorszámra belépődíjat szednek, vagy beépítik az italok árába, szükséges, hogy legalább egy minimális színvonal meglegyen."

Állítólag Stadler József irodájában volt egy nikkelrúd. Ha a vállalkozó kicsit elpilledt a napi taposómalomban, becsengetett egy sztriptíztáncosnőt, de a legenda szerint a lányok megszokták, hogy a bárban rúd körül táncolnak. Stadler ügyelt a megfelelő munkafeltételek biztosítására. Itt viszont

a kis zenegép szánalmas cicergése, a függöny mögül beszűrődő éles délelőtti fény, meg hogy a lány cipőjének minden koppanása tisztán hallható, nem tesz jót az éjszakai műfajnak. A lány mozog, vonaglik, sőt még a dalt is playbackeli. A morbid hangulatot a showtánc végeztével Jeszenszky Endre oldja, szakasztott olyan, mint amikor a Ki mit tud?-on értékelt, csak most nem fojtja belé a szót Antal Imre:

- Ezután nagyon érdekel, mit fog csinálni go-go címen. Látja, sokkal jobb, ha nem emeli olyan magasra a lábát, mindjárt egyenesebb - mondja, miután a lány végigtáncolta a legutóbbi George Michael-slágert.

- Négy éve volt egy balesetem, újra kellett tanulnom járni.

- Hát ahhoz képest óriási!

Végül megállapodnak, hogy ne tátogjon szövegeket férfihangú énekre, mert az nem mindig veszi ki magát jól. A lány Németországban táncol, valahol Augsburg mellett egy diszkóban, go-gót és sztriptízt. A feketemunka életveszélyes, a munkavállalási engedélyhez kell a magyar bizonyítvány. Az Európai Unióban most már mindenhol, úgyhogy neki semmi baja a vizsgával, különben is megkapta az egyéni go-go-licencet, ami tulajdonképpen egy komolyabb dolog ahhoz képest, hogy a vizsgán kiadnak úgynevezett "csoportos go-gót" is, ami annyit tesz, hogy a táncos tulajdonképpen csak élő díszlet a főszereplő mögött.

Következőnek egy meglehetősen civil benyomást keltő csaj táncol. Úgy, ahogy bármelyik diszkóban bármelyik rosszul-átlagosan táncoló lány. Két kis lépés jobbra, kettő balra, merev csápolás alkarból. Jeszenszky értékel:

- Ez merengue: azonos értékű testrészek, fej és fenék azonos irányba mozdulnak. Kicsit fölnézek, hogy a mellem jobban kiemelkedjen, és amikor már nagyon közel érek a közönséghez, hátrálok, mintha zavarna, hogy néznek, aztán...

...aztán a lány megkapja a csoportos go-gót,

viszonylag szabályosan. Ezentúl többedmagával szeletelhet. A következő emelős tánc-párost a zsűri megdicséri, de felhívja a figyelmüket, nyugodtan nézzenek egymásra szerelmesen, ha már egyébként is együtt vannak. És az emelések alatt a lány ne vágjon rémült arcot.

A nap fénypontja a világ egyik legvékonyabb hastáncosnője.

- Papírt korábban is kértek, vizsga csak fél éve van. Nekem jó, mert a vizsga kötelező lett volna, csak nem mondták meg, ki és hol vizsgáztathat, egyáltalán, hogyan lehet levizsgázni.

- Látja? Ebben van spiritusz - fordul hátra boldogan Jeszenszky Endre. - Már ahogy odaállt, engem megvett!

Németh Krisztina, az egyetlen, aki a mai vizsgázók közül engedélyezte nevének közlését, főállásban építészmérnök, de egyelőre nincs szó nemzeti színházakról; még csak a rabszolgamunkánál tart. A cégnél tudnak a hastáncról, nem akarta, hogy esetleg később törjön ki a botrány, már a felvételin közölte. Kétszer volt New Yorkban intenzív hastánc-továbbképzésen, itthon egy idő után nehéz tovább fejlődni.

A vizsgabizottság valósággal odavan, az egyéni orientál minősítés megközelítőleg sem fejezi ki a siker mértékét. A keleti táncot a hastánc példátlan magyarországi térhódítása miatt emelték a választható műfajok közé.

A megfelelő sztripízért viszont

adnak. Az elnevezés kissé szemérmesnek tűnik: igazából minden szám - amiben nő van - erotikus. "Ha egy nő kimegy a színpadra az éjszakában, és nincs erotikus kisugárzása, még ifjúsági előadásra sem alkalmas, legfeljebb óvodába, mesedélutánokra", mondja Jeszenszky.

Nos, a következő szám: az. Igényes produkció, viszont a lány hátán a cipzárt a közönség szokta lehúzni, anélkül nem megy. Kis tanácstalanság után a zenefelelős papa húz, kibontakozhat a hempergés, gyertyanyalás meg egy kis hókuszpókusz két fagylaltoskehellyel.

"Külföldön nem dolgozom, családom van, nagylányom, de itthon mindenhol kérik a papírt", mondja az imént fellépő, miközben elteszi az erotikus szóló-bizonyítványt. Jeszenszky viszont épp az ellenkezőjét állítja. "Nézek egy tévéadást az éjszakai műsorokról. A riporter a górét kérdezi, ki tanítja be a számokat. Senki. Én tudom, mi kell a közönségnek. Mutat is egyet: a vendég ül a széken, a kislány betérdel, és a meztelen mellével elkezdi pofozni a vendég arcát. Tehát sztriptíz és sztriptíz között is óriási különbségek vannak, láttam már kifejezetten ízléses erotikus számokat. De például a múltkor le akartak nálam vizsgáztatni egy tánckart. Bejött nyolc tenyeres-talpas lány, egy strici hozta őket. A partnerük egy torzonborz, durva némber, az beállt mögéjük, és a mellüket markolászta - valami embertelen volt! Aztán rángatóztak. Jó, jó, mondtam végül, de nem lehetne valami kis táncszerűt? Uram, maga ehhez nem ért, mondja a strici, tudja, mekkora sikerünk van minden faluban?!"

*

Nagy a hideg, a vidéki vizsgázók el sem jöttek. Aki megbukik, annak tényleg súlyos koordinációs zavarai lehetnek, de a vizsgáztatók szerint a tanulás általában csodákat művel. Az elhasalt versenyzőket (általában 10-15 százalék a bukások aránya, igaz, most nem történt ilyen) legfeljebb az vigasztalhatja, hogy a pótvizsgát - karitatív alapon - gyakorlatilag ingyen adják.

- winkler -

Legalább 8 általános iskolai végzettség, valamint a betöltött 18. életév. A vizsga egyéni vagy csoportos lehet. A zenei anyagról a vizsgázó gondoskodik (kazettán).

A kötelező táncszámokon túl mind az egyéni, mind pedig a csoportosan vizsgázóknak rendelkezniük kell a klasszikus, modern vagy dzsessztánc alapelemeinek, illetve stílusjegyeinek ismeretével. Tudni kell az alaplépések, ugrások, forgások nevét, és külön-külön vagy rövidebb kombinációban a bizottság kérésére ezeket bemutatni.

Az elméleti és gyakorlati vizsga kiterjed a pozíciók és pózok ismeretére: a sissone, assemblé, jeté lábujjon, kis vagy nagy ugrással, valamint a fordulással, forgással végrehajtható formáira; helyben és haladással végzett en-dehors és en-dedans forgások számonkérésére. Ismerni kell az összekötő lépéseket és a port de bras változatait.

Mentesülnek az elméleti vizsga alól az orientál-, a sztepp- és a go-go-táncosok. Az ő esetükben a bizottság a produkció alapján dönt.