Túlélők: A vietnami orrszarvú

szerző
Virág Katalin
publikálva
1999/41. (10. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Vannak olyan élőlények, akikkel csak elvétve találkozhatunk, de néha még létezésük is kétséges. Lábnyomokat és ürüléket hagynak maguk után, időnként távolról valahol valaki látja őket, de a bizonyosság hiányzik. Olyanok, mint a yeti. Mint néhány ismerősöm szerény, de számomra sajnos jelentős pénzösszegek kölcsönkérése után, vagy mint a vietnami orrszarvú.

Vannak olyan élőlények, akikkel csak elvétve találkozhatunk, de néha még létezésük is kétséges. Lábnyomokat és ürüléket hagynak maguk után, időnként távolról valahol valaki látja őket, de a bizonyosság hiányzik. Olyanok, mint a yeti. Mint néhány ismerősöm szerény, de számomra sajnos jelentős pénzösszegek kölcsönkérése után, vagy mint a vietnami orrszarvú.

A WWF (Világ Természetvédelmi Alap) és a Cat Tien Nemzeti Park közös munkája során hét felvételt sikerült készíteni Vietnamban a jávai orrszarvú egyik alfajaként leírt Rhinoceros sondaicus annamiticusról, amelynek jelenleg csupán öt-nyolc egyede van, ha van. Mert az orrszarvúkutatók egy része meg van győződve, hogy ez az alfaj már kihalt.

Tran Van Mui, a nemzeti park igazgatója teljesen belelkesült a fényképes bizonyítékok láttán. Négy éve dolgozik a Cat Tien Nemzeti Parkban, de eddig orrszarvút még nem látott. Csak nagy ritkán fedezett fel néhány tömzsi lábnyomot a sózónál, ahol az erdőből titokban előbújó rinók a táplálkozásukban nélkülözhetetlen sót magukhoz veszik. Szerinte a fényképek Vietnam történetének eddig legizgalmasabb természettudományos felfedezését dokumentálják, leszámítva a máig is harcoló amerikai alakulatokat ábrázoló képeket, hiszen az orrszarvúak rendkívül meredek hegyoldalakon élnek, és a sűrű bambusz-, rattanbozót miatt nagyon nehéz megpillantani őket.

A helybéli lakosok unszolására sikerült végül kihalás előtt lefényképezni a világ legritkább szárazföldi emlősét. A nagy tudású bennszülöttek mutatták meg azokat a helyeket, ahol a kutatók felállíthatták a kamerákat. Ezek az ember beavatkozása nélkül dolgozó automata fényképezőgépek akkor exponálnak, ha lézersugaras érzékelőjük elé mozgó, nagy testű élőlény kerül, és már számtalan Pa-Dö-Dö-felvételt készítettek, mielőtt élesben is kipróbálták őket.

Olyan kevés ismeret gyűlt össze ezekről a rendkívül ritka állatokról, hogy a képek alapján azt sem lehet eldönteni, hogy hím vagy nőstény orrszarvút ábrázolnak. A sarat dagasztó, tátott szájú állatot ábrázoló éjszakai felvétel egy régebbi munkám során készített fotóra emlékeztet. Akkor a bécsi Természettudományi Múzeumból eltűnt, majd Magyarországon előkerült 12 darabos műdinoszaurusz-kollekció kárbecslése során láttam hasonlót. Ez persze egy másik történet. A lényeg, hogy a meghatározhatatlan nemű vietnami rinocérosz a szarvak számától eltekintve pont úgy néz ki, mint az egyik gépi Triceratops, amely egy kőbányai zugraktárban volt elrejtve egy háromméteres, kitört fogú cápagép és több értékcsökkent őslénykreáció társaságában.

Az ázsiai orrszarvúak életben maradására a legnagyobb veszedelmet az emberek jelentik. Bár utoljára 1989-ben értesülhettünk arról, hogy lelőttek egy orrszarvút, a vadászat hatása mégis végzetes lehet. Egyetlen orrszarvú elvesztése az egész populáció kiirtását jelentheti, ha történetesen a populáció egyetlen ivarérett hím egyedéről van szó, de akkor sem állunk jobban, ha az egyetlen termékeny nőstényt lövik le.

A vadorzók tülkükért ölik le a rinocéroszokat, bár szerencsére a Viagra megjelenése óta az orrszarvőrlemény feketepiaci ára jelentősen csökkent az ázsiai országokban.

Gert Polet, a WWF szakmai főtanácsadója felettébb aggasztónak találja, hogy a védett területen belül (az Élet és Irodalom egykori, idevonatkozó vitája ellenére) újabb és újabb erdőket alakítanak át kesudió-ültetvényekké. A jávai orrszarvú egyébként a sűrű, jó vízellátású vadonokat kedveli. Főként leveleket, fiatal hajtásokat, rügyeket és hullott gyümölcsöt eszik. Az orrszarvú nőstények csupán ötévente termékenyülhetnek meg, és egyetlen utódot hoznak a világra 16 hónapi vemhesség után. A kölyköt anyja több évig is szoptathatja, és oktatja az őserdei túlélőtáborban való eredményes helytállásra. De aztán már minden élesben megy.

Virág Katalin

szerző
Virág Katalin
publikálva
1999/41. (10. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...