Az Oort-felhőből származó üstökösök pályaadatait elemezve amerikai és angol csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a Naprendszer legnagyobb bolygója nem a Jupiter, hanem egy, a Plútónál is távolabbi, mind ez idáig felfedezetlen égitest. Ha következtetésük helyes, ez lenne a Naprendszer tizedik bolygója. Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy a bolygók száma hamarosan nyolcra apad, mert a legújabb kutatások fényében a Plútó bolygóstátusa bizonytalanabb, mint Pepó Pál jövője.

{k199941_21;b}Az Oort-felhőből származó üstökösök pályaadatait elemezve amerikai és angol csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a Naprendszer legnagyobb bolygója nem a Jupiter, hanem egy, a Plútónál is távolabbi, mind ez idáig felfedezetlen égitest. Ha következtetésük helyes, ez lenne a Naprendszer tizedik bolygója. Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy a bolygók száma hamarosan nyolcra apad, mert a legújabb kutatások fényében a Plútó bolygóstátusa bizonytalanabb, mint Pepó Pál jövője.A Mars Climate Orbiter elvesztését - ami 94 millió dollárjába került az amerikai adófizetőknek, és még érintőlegesen sem függ össze jelen cikkem tárgyával - az eltérő angol és amerikai mértékegységrendszer okozta: bármilyen hihetetlenül hangzik, a szonda navigációs rendszerét programozóknak egy része az angol mértékegységeket (inch, láb, font) használta, míg a többiek a metrikus rendszert vették alapul. A Mars közelében esedékes fékezőmanőverre így 150 helyett 60 kilométeres magasságban került sor, amikor a vörös bolygó gravitációja már esélyt sem adott az eredetileg meteorológiai és távközlési Mars-műholdnak szánt eszköznek. A melléfogás fényében nem meglepő, hogy a feltételezett óriásbolygó pályájáról is egymásnak ellentmondó nézeteket vall a két csillagász: az angol John Murray (Open University) szerint 32 ezer csillagászati egységre (egy csillagászati egység a közepes Nap-Föld távolság, vagyis 150 millió kilométer) kering a Naptól, és hatmillió évenként - ráadásul a többi bolygóval ellentétes irányban - kerüli meg, míg az amerikai John Matese (University of Lousiana, Lafayette) szerint csupán 25 ezer csillagászati egység a távolsága, és négymillió évenként tesz meg egy kört a Nap körül.

Matese szerint

a titokzatos gravitációforrás esetleg egy barna törpe lehet - vagyis egy besült Nap-kezdemény, ami ahhoz kicsi, hogy csillaggá váljon, de ahhoz nagy, hogy zsebesnek nézzék a négyes-hatoson -, vagy egy másik naprendszerből származó bolygó, amely a kozmikus erők játékának engedelmeskedve sodródott a közelünkbe. Abban mindkét tudós egyetért: nagyon valószínűtlen, hogy az égitest a Naprendszer többi bolygójával egy időben keletkezett volna. Matese szerint nagyon csekély esély van arra, hogy a bolygót látni lehet majd a következő generációs rádió- vagy infravörös űrteleszkópokkal, de erre nincs is feltétlenül szükség: ez már a második olyan bolygó lenne, amelyet más égitestek pályájára gyakorolt hatása révén találnak meg. Az első az 1846-ban felfedezett Neptunusz volt, amelynek pozícióját a csillagászok az Uránusz különös viselkedéséből évekkel azelőtt megjósolták.

A Naprendszer jelenleg

ismert legtávolabbi bolygója, a Plútó. 1930-as felfedezése óta feltételezik, hogy létezhet egy tizedik bolygó is, amelyet csak a távolsága miatt nem vettek észre. Az elmúlt években azonban kiderült, hogy több ilyen égitest is létezik: 1992 óta közel száz, a Plútónál kisebb méretű kisbolygót fedeztek fel a Plútón túli tartományban, amelyeket - a kisbolygók létét már 1951-ben megjósoló Gerard P. Kuiper asztronómusról - Kuiper-övnek neveztek el.

Kuiper elméletét a rövid periódusú üstökösökre alapozta, hiszen az Oort-felhő - amely 40-50 ezer csillagászati egységnyire van a Naptól, és több száz milliárd potenciális üstököst foglal magában - létezése csak a hosszú, több mint 200 év keringési idővel rendelkező üstökösök pályáját magyarázza, a rövidebb pályájú és keringési idejű, az ekliptikával egybeeső keringési síkú, rövid periódusú üstökösökét nem. Következésképpen léteznie kell a külső Naprendszerben egy gyűrűszerű alakzatnak, amely üstökösmagokat tárol.

Kuiper elméletét csak a kilencvenes években fogadták el, amikor a számítógépes szimulációk bebizonyították, hogy a nagybolygók nem képesek az Oort-felhőből származó, hosszú periódusú üstökösök befogására és rövid periódusú üstökösökké alakítására. Közvetett bizonyítékokkal szolgált a Naprendszer szélén sertepertélő Pioneer-10 szonda egy váratlan pályamódosulása is.

Ekkor hajtóvadászat indult a feltételezett Kuiper-objektumok után, és 1992-ben Jane X. Luu és David C. Jewitt egy nagyon halvány, nagyjából 200-250 kilométer átmérőjű objektumot fedezett fel a Naptól 40 csillagászati egységre, amely az 1992 QB1 nevet kapta. Azóta további Kuiper-objektumok tucatjait fedezték fel, amelyek kisebbek, összetételük és pályájuk azonban nagyon hasonló a Plútóéhoz. "Annak ellenére, hogy csak egy nagyon picinyke szeletét figyeltük meg az égboltnak, már találtunk olyat is, melynek átmérője a Plútó egyharmada - nyilatkozta D. Jewitt. - Elképzelhetetlen, hogy a Plútó lenne az egyetlen 2000 kilométeres átmérőjű Kuiper-objektum. Azt hiszem, hamarosan lesz Plútó-2 és Plútó-3 is."

A kijelentés

nagy felzúdulást

váltott ki, pedig a Plútó nagyon nem illik a Naprendszer bolygóinak sorába: az összes többi kőzetbolygó - Merkúr, Vénusz, Föld, Mars - a belső Naprendszerben helyezkedik el, közel a Naphoz. A Plútó kivételével az összes külső bolygó - Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz - gázóriás. A saját holdja, a Charon viszont a bolygójához képest a legnagyobb a Naprendszerben: átmérője nagyjából 40 százaléka a Plútóénak. A Plútó elnyúlt, elliptikus pályája szintén szokatlan, ez az egyetlen bolygópálya, amely egy másik bolygóét - a Neptunuszét - keresztezi, ráadásul 17 fokkal elhajlik a Naprendszer fősíkjához képest. Tehát viszonylag nagy méretén kívül a Plútó szinte megkülönböztethetetlen a Kuiper-objektumoktól és a rövid periódusú üstökösöktől, melyek mind mennyiségben, mind tömegben több százszorosát teszik ki a Mars és Jupiter közti aszteroidaövben található objektumokénak.

Néhány csillagász

már felvetette, hogy kisbolygóvá kéne lefokozni a Plútót, amitől a szakma - elsősorban érzelmi okok miatt - húzódozik, de ha esetleg több olyan, a Neptunuszon túli égitestet fedeznek fel a jövőben, amelyek nagyobbak a Plútónál, a kérdés megkerülhetetlenné válik. A felmerült kétségekre választ adhat a Plútó-Kuiper űrszonda is, amely a NASA tervei szerint 2004 körül indul nyolc-tizennégy évig tartó vándorútjára a Plútó és a Charon, majd további Kuiper-objektumok felé. Addigra valószínűleg sokkal többet tudunk majd a távoli bolygókról, mint manapság, hiszen a csillagászati eszközök és módszerek elérték azt az érzékenységi határt, amikor már a szomszédos csillagok körül keringő bolygók is megfigyelhetők: nyáron például egy amerikai-izraeli csoport az ausztrál Mount Stromlo obszervatóriumban egy olyan bolygóról is hírt adott, amely egy ikercsillag mindkét tagja körül kering.

Bodoky Tamás

A Naprendszer bolygói

Bolygó	Távolság	Sugár	Tömeg	Felfedező	Dátum
	(ezer km)	(km)	(kg)
Merkúr	57 910	2 439	3,30e23	--	--
Vénusz	108 200	6 052	4,87e24	--	--
Föld	149 600	6 378	5,98e24	--	--
Mars	227 940	3 397	6,42e23	--	--
Jupiter	778 330	71 492	1,90e27	--	--
Szaturnusz	1 426 940	60 268	5,69e26	--	--
Uránusz	2 870 990	25 559	8,69e25	Herschel	1781
Neptunusz	4 497 070	24 764	1,02e26	Galle	1846
Plútó	5 913 520	1 160	1,31e22	Tombaugh	1930
Új bolygó	448 600 000	--	--	Murray, Matese	1999