Matese szerint
a titokzatos gravitációforrás esetleg egy barna törpe lehet - vagyis egy besült Nap-kezdemény, ami ahhoz kicsi, hogy csillaggá váljon, de ahhoz nagy, hogy zsebesnek nézzék a négyes-hatoson -, vagy egy másik naprendszerből származó bolygó, amely a kozmikus erők játékának engedelmeskedve sodródott a közelünkbe. Abban mindkét tudós egyetért: nagyon valószínűtlen, hogy az égitest a Naprendszer többi bolygójával egy időben keletkezett volna. Matese szerint nagyon csekély esély van arra, hogy a bolygót látni lehet majd a következő generációs rádió- vagy infravörös űrteleszkópokkal, de erre nincs is feltétlenül szükség: ez már a második olyan bolygó lenne, amelyet más égitestek pályájára gyakorolt hatása révén találnak meg. Az első az 1846-ban felfedezett Neptunusz volt, amelynek pozícióját a csillagászok az Uránusz különös viselkedéséből évekkel azelőtt megjósolták.
A Naprendszer jelenleg
ismert legtávolabbi bolygója, a Plútó. 1930-as felfedezése óta feltételezik, hogy létezhet egy tizedik bolygó is, amelyet csak a távolsága miatt nem vettek észre. Az elmúlt években azonban kiderült, hogy több ilyen égitest is létezik: 1992 óta közel száz, a Plútónál kisebb méretű kisbolygót fedeztek fel a Plútón túli tartományban, amelyeket - a kisbolygók létét már 1951-ben megjósoló Gerard P. Kuiper asztronómusról - Kuiper-övnek neveztek el.
Kuiper elméletét a rövid periódusú üstökösökre alapozta, hiszen az Oort-felhő - amely 40-50 ezer csillagászati egységnyire van a Naptól, és több száz milliárd potenciális üstököst foglal magában - létezése csak a hosszú, több mint 200 év keringési idővel rendelkező üstökösök pályáját magyarázza, a rövidebb pályájú és keringési idejű, az ekliptikával egybeeső keringési síkú, rövid periódusú üstökösökét nem. Következésképpen léteznie kell a külső Naprendszerben egy gyűrűszerű alakzatnak, amely üstökösmagokat tárol.
Kuiper elméletét csak a kilencvenes években fogadták el, amikor a számítógépes szimulációk bebizonyították, hogy a nagybolygók nem képesek az Oort-felhőből származó, hosszú periódusú üstökösök befogására és rövid periódusú üstökösökké alakítására. Közvetett bizonyítékokkal szolgált a Naprendszer szélén sertepertélő Pioneer-10 szonda egy váratlan pályamódosulása is.
Ekkor hajtóvadászat indult a feltételezett Kuiper-objektumok után, és 1992-ben Jane X. Luu és David C. Jewitt egy nagyon halvány, nagyjából 200-250 kilométer átmérőjű objektumot fedezett fel a Naptól 40 csillagászati egységre, amely az 1992 QB1 nevet kapta. Azóta további Kuiper-objektumok tucatjait fedezték fel, amelyek kisebbek, összetételük és pályájuk azonban nagyon hasonló a Plútóéhoz. "Annak ellenére, hogy csak egy nagyon picinyke szeletét figyeltük meg az égboltnak, már találtunk olyat is, melynek átmérője a Plútó egyharmada - nyilatkozta D. Jewitt. - Elképzelhetetlen, hogy a Plútó lenne az egyetlen 2000 kilométeres átmérőjű Kuiper-objektum. Azt hiszem, hamarosan lesz Plútó-2 és Plútó-3 is."
A kijelentés
nagy felzúdulást
váltott ki, pedig a Plútó nagyon nem illik a Naprendszer bolygóinak sorába: az összes többi kőzetbolygó - Merkúr, Vénusz, Föld, Mars - a belső Naprendszerben helyezkedik el, közel a Naphoz. A Plútó kivételével az összes külső bolygó - Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz - gázóriás. A saját holdja, a Charon viszont a bolygójához képest a legnagyobb a Naprendszerben: átmérője nagyjából 40 százaléka a Plútóénak. A Plútó elnyúlt, elliptikus pályája szintén szokatlan, ez az egyetlen bolygópálya, amely egy másik bolygóét - a Neptunuszét - keresztezi, ráadásul 17 fokkal elhajlik a Naprendszer fősíkjához képest. Tehát viszonylag nagy méretén kívül a Plútó szinte megkülönböztethetetlen a Kuiper-objektumoktól és a rövid periódusú üstökösöktől, melyek mind mennyiségben, mind tömegben több százszorosát teszik ki a Mars és Jupiter közti aszteroidaövben található objektumokénak.
Néhány csillagász
már felvetette, hogy kisbolygóvá kéne lefokozni a Plútót, amitől a szakma - elsősorban érzelmi okok miatt - húzódozik, de ha esetleg több olyan, a Neptunuszon túli égitestet fedeznek fel a jövőben, amelyek nagyobbak a Plútónál, a kérdés megkerülhetetlenné válik. A felmerült kétségekre választ adhat a Plútó-Kuiper űrszonda is, amely a NASA tervei szerint 2004 körül indul nyolc-tizennégy évig tartó vándorútjára a Plútó és a Charon, majd további Kuiper-objektumok felé. Addigra valószínűleg sokkal többet tudunk majd a távoli bolygókról, mint manapság, hiszen a csillagászati eszközök és módszerek elérték azt az érzékenységi határt, amikor már a szomszédos csillagok körül keringő bolygók is megfigyelhetők: nyáron például egy amerikai-izraeli csoport az ausztrál Mount Stromlo obszervatóriumban egy olyan bolygóról is hírt adott, amely egy ikercsillag mindkét tagja körül kering.
Bodoky Tamás
A Naprendszer bolygói
| Bolygó | Távolság | Sugár | Tömeg | Felfedező | Dátum |
| (ezer km) | (km) | (kg) | |||
| Merkúr | 57 910 | 2 439 | 3,30e23 | -- | -- |
| Vénusz | 108 200 | 6 052 | 4,87e24 | -- | -- |
| Föld | 149 600 | 6 378 | 5,98e24 | -- | -- |
| Mars | 227 940 | 3 397 | 6,42e23 | -- | -- |
| Jupiter | 778 330 | 71 492 | 1,90e27 | -- | -- |
| Szaturnusz | 1 426 940 | 60 268 | 5,69e26 | -- | -- |
| Uránusz | 2 870 990 | 25 559 | 8,69e25 | Herschel | 1781 |
| Neptunusz | 4 497 070 | 24 764 | 1,02e26 | Galle | 1846 |
| Plútó | 5 913 520 | 1 160 | 1,31e22 | Tombaugh | 1930 |
| Új bolygó | 448 600 000 | -- | -- | Murray, Matese | 1999 |
