Tudomány

Békésszentandráson, a viharsarok nyugati csücskében, november végén, természetesen András-napkor jön el a búcsú ideje, és ezt a fagyos gesztust valamiféleképpen ki kell egészíteniük az ottaniaknak. Idén a hivatalos civilek címeravatással és zászlószenteléssel, a civil civilek disznóöléssel próbálkoztak.

Fanzinek: azok a kézzel összeragasztgatott, kollázsszerűen tördelt, fénymásolt kis underground kiadványok, amelyek a rendszer ellen lázítanak, és amelyek e rendszert teszik elviselhetőbbé. A magyar antikulturális fanzinnek egész kis szubkultúrája van már - hogy ne mondjuk: piaca.

A kismama majdnem teljesen szabadon választhatja meg ma Magyarországon, hogyan szül: rózsaszín alapon sárga pettyes szobában, kedvenc zenéjét hallgatva, totál elérzéstelenítés közben sétálva, de kizárólag intézményi keretek között.

Misi ukránokkal szeret veretni. Azok olcsón dolgoznak és nem pofáznak, bár néha ő is beszáll, mert annál aztán végképp nincs olcsóbb, a diszkréció pedig garantált. A témát persze csak mellékesen hozta fel, hogy tapintatosan érzékeltesse velünk, nagyokosokkal, az élet nem arról szól, amiről mi képzeljük. Egy vállalkozó ma rákényszerül az ilyesmire, annyi itt a simlis, hogy csak na. Misi nem akar mást, csak jól érezni magát, fel is énekelt néhány nótát öt kazettára, hogy vidámabban teljenek az utazás órái, de aztán sajnos otthon felejtette. Egyszer talán meghív magához, és meghallgatjuk.

A Galaxis útikalauz rendkívül egyenetlenül szerkesztett kiadvány, tele olyan passzusokkal, melyek felvétele annak idején jó heccnek tűnt a szerkesztők számára. Körülbelül ugyanez mondható el a webről általában és a Virtuális Turista és a City.Net pszeudohálózatába szervezett online térképrendszerekről is.

A felhasználó - rendszergazdák szóhasználatában a user - van. Megkerülhetetlen, ha nem lenne, ki kellene találni, sajnos érte van a számítógép. Miután a rendszergazda reggel kiterelte a rendszereket az ólból, az esti visszaterelésig napjának nagy részét a user dominálja: gesztikulál, arca elszíneződik, sír, üvölt, vinnyog, káromkodik, depresszióba esik, migrénes rohamot kap, vagy kiújul a keszonbetegsége.

"Megszokták már a cigányok, hogy nem engedik be őket a helyekre, pedig régen de sokat bunyóztunk emiatt" - mondja Sanyi a kocsiban. Csonti hallgat. A kesztyűtartóban csak Massive Attack, a Született gyilkosok meg az Oroszlánkirály, semmi pörgetős zene, Csontiban pedig dolgozik az XTC. Egyébként sem nagyon érti, miért nyomatjuk ennyire, hogy olyan helyekre menjünk, ahová cigányok járnak. Anyagos helyekre járnak a romák is, ahogy mindenki, mondja.

Aki volt szánhúzóversenyen, az tudja, a magyar vesenyzők kicsit el vannak szállva, néha még a saját fogatukkal se állnak szóba. Egyik-másik már-már aranyásónak képzeli magát, aminek az a valóságalapja, hogy a kutyaszán drága kutyákat, felszerelést, kutyatápot, terepjárót, hegyi edzőtáborozást, minőségi ruházkodást kíván, tehát mindenképpen előkelőbb sport, mint egy vasárnapi délutáni foci a ligetben.

Aludni rég nem szoktunk, de a Gyalog-galopp CD-ROM-adaptációja megér néhány, kedvenc akcióhősünk, Duke Nukem nélkül átvészelt éjszakát: Arthur királlyal tartva, a disznófejű Los Angeles-i mesterlövészek helyett, hullatetrisszel és szűzveréssel üthetjük agyon az időt az Úr 942. évének legjobb sugárlemezén.

A halottak ünnepén az angolszász és latin-amerikai országokban élők töklámpást gyújtanak, álarcosbált tartanak, csontváznak, kísértetnek és múmiának öltözve hoznak frászt egymásra, újabban pedig túlterhelik a halálhoz kapcsolódó témákat feldolgozó Internet-szervereket.

Aluljárókban, köztereken vagy tető alatt - Almássy téri Balhé Nélkül Fesztivál - egyre gyakrabban kerülnek műsorra az újkeresztény "Ki mit tud?"-ok, amelyeken különféle műfajok bukkannak fel, mint az ige hordozói. "Mindenki úgy nyomul az Úrért, ahogy tud", mondta az egyik előadó, és tényleg; egyre változatosabb a vivőanyag.

Mióta a kiskorúak testi fenyítése ciki, a ma amúgy sem túl kifizetődő természettudományos ismeretek besulykolása nehéz, már-már lehetetlen feladat elé állítja a tanerőt. A múlt hónapban megnyílt Csodák Palotája, Interaktív Tudományos Játszóház egy összevont fizika-, matematika-, kémia-, biológiaszertár és egy vidámpark szerencsés ötvözete, ahol az ebadták egymás haját tépik a Pitagorasz-tételért.

"Kedves hölgyeim és uraim. Sok szeretettel köszöntöm önöket a Budapesti Divattervező Szabadiskola végzős hallgatóinak vizsgabemutatóján. Engedjék meg, hogy..." - formabontással nyit a szpíker, a terem zsúfolásig, a zsűriben többek között Vámos Magda. A hangulat a tetőfokára hág, a világítás a legkevésbé sem újságíróbarát: csak azok a kollégák tudnak jegyzetelni, akik idefelé jövet útba ejtették a Duke Nukem nevű háromdimenziós harci játék Lunar Apocalipse-pályáját, és felszedték a Night Googles éjjellátó készüléket.

Három, kettő, egy, padlógáz. Néhány éve még egy-egy rendszerváltó tüntetésen nyilvánult meg a civil társadalom önszervező ereje, mostanában illegális gyorsulási versenyeken találkozhatunk engedetlen állampolgárokkal. Pár tucat őrült kezdte egy bekötőúton, néhány hét leforgása alatt nagyon sokan lettek, múlt kedd éjjel a Hungaroringen huszonötezer nézője volt az első legális futamnak.