Misi, a vállalkozó szellem

szerző
- krasztev -
publikálva
1996/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Misi ukránokkal szeret veretni. Azok olcsón dolgoznak és nem pofáznak, bár néha ő is beszáll, mert annál aztán végképp nincs olcsóbb, a diszkréció pedig garantált. A témát persze csak mellékesen hozta fel, hogy tapintatosan érzékeltesse velünk, nagyokosokkal, az élet nem arról szól, amiről mi képzeljük. Egy vállalkozó ma rákényszerül az ilyesmire, annyi itt a simlis, hogy csak na. Misi nem akar mást, csak jól érezni magát, fel is énekelt néhány nótát öt kazettára, hogy vidámabban teljenek az utazás órái, de aztán sajnos otthon felejtette. Egyszer talán meghív magához, és meghallgatjuk.

Misi ukránokkal szeret veretni. Azok olcsón dolgoznak és nem pofáznak, bár néha ő is beszáll, mert annál aztán végképp nincs olcsóbb, a diszkréció pedig garantált. A témát persze csak mellékesen hozta fel, hogy tapintatosan érzékeltesse velünk, nagyokosokkal, az élet nem arról szól, amiről mi képzeljük. Egy vállalkozó ma rákényszerül az ilyesmire, annyi itt a simlis, hogy csak na. Misi nem akar mást, csak jól érezni magát, fel is énekelt néhány nótát öt kazettára, hogy vidámabban teljenek az utazás órái, de aztán sajnos otthon felejtette. Egyszer talán meghív magához, és meghallgatjuk.

Misi nem dicsekszik, csak oktatásból mesél nekünk egyet s mást. Neki ugyanis mindene megvan, hogy őszinte legyen, elégedett. Az a busz is az övé, amivel most keresztülkúszunk Anadólián, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy az egész utazási iroda is a felesége nevén van. Tucatnyi járműve kolbászol Európában meg a többi kontinensen, még pihenni sincs idejük. A miénk például éppen Spanyolországból érkezett vissza, ott telt meg a beépített kübli tartálya. Valami miatt a tiltott szarexport nyomait csak Ankara határában sikerült felszámolni, a reterátszagtól viszont a nyimnyám européerek már a török határ előtt rákaptak a pottyantósra, s már Bolu előtt néhányan tízpontos találattal dicsekedtek.

Misi útközben

egyszer még meg is mosakodott egy török közvécében, igaz, csak fekve bírta leöblíteni magát, káromkodott is rendesen, miért szereli a fránya muzulmán ilyen alacsonyra a csaptelepet. Talán azóta sem mondta el neki senki, hogy az Allah rendelésére került oda, a szent könyvek ugyanis óva intik az igazhívőt a vécépapír használatától, helyette vizes öblítést javallanak.

Ezen a vállalkozáson kívül Misinek múltja is van, amire joggal büszke. Volt ő már cselgáncsbajnok, uránbányász, bányamérnök, a legjobb mégis akkor volt neki, amikor a cégnél szolgált. Ott nem egyszerűen megbecsülték, de a tíz kiválasztott közé tartozott, akinek a jelentéseit a szovjetek elolvasták és adtak is rá. Elég annyit mondani, hogy ezt a sok köcsögöt, aki most fönn van, ő már elég régóta ismeri, és nehogy már azt higgyék, hogy övék a hatalom, mert - és ezt nem személyes figyelmeztetésnek szánja - még mindig a rendőrség tart a kezében mindent, jobb nem kekeckedni velük.

Misinek a vállalkozáson és a múlton kívül barátai is vannak, köztük egy bizonyos

Géza doktor

Erről a Gézáról már az út elején pusmogták, hogy zsernyák, meg hogy magas rangú, de végül Misitől tudta meg a fél busz, hogy azért fizet be neki évente egy egzotikus utat a saját cégénél, hogy a balhés dolgait elintézze a rendőrségen. Misi addig se tűnt túl szavahihetőnek, így hát nem hagyhattam ki az első lecsekkolható infót. A csoport vezetője magától értetődő természetességgel felelte, hogy Misink aláírása szerepel Géza doktor és asszonya befizetése mellett.

Hazamegyek, veszek egy kaparósnyerőst - döntöttem -, azt mondják, minden ötödik nyer, mert ha itt, az anadóliai pusztaság közepén éppen abba a bizonyos ötödik, korrupt rendőrbe szaladtam bele, akiről az újság írt, sorsjegyvonalon is esélyes lehetek. Aztán mégsem vettem, mert elhagyott az efféle kimutatásokba vetett bizodalmam. Ennek is a Géza doktor az oka. Amikor többen méltatlankodtak, miért akar Bulgáriában minden egyes rendőrposzt levenni bennünket pár márkára, főrendőrünk lomhán csak annyit szólt hozzá: "Mit akartok, nálunk is ezt csinálják a külföldiekkel."

A Misinek persze nem csak cége, múltja és doktor haverja van, hanem pöcse is.

Igaz, kicsi

Ez nem indiszkréció, ő maga panaszolta a földszinten malmozó öregasszonyok, az arra lézengők, valamint felesége és tizenkét éves lánygyermeke füle hallatára, tehát közügy. Misinek indulatai is vannak, amiket nem rejt véka alá. Egyszer Mankó, aki nehezen viseli a hosszú buszozást, elképesztő mennyiségű rakival a testében, de azért a tőle megszokott lágysággal megérdeklődte a tulajtól, nem tart-e attól, hogy halálra szánt bennünket, amikor nekivágott Kis-Ázsiának egy tropa Scaniával és egy hasonlóan mozgáskorlátozott sofőrrel, aki annyira lumbágós, hogy az éjszakákat a busz padlóján töltötte, mivel fel sem bírta vonszolni magát a szállodai szobáig, és csak a gázt meg a féket tudta nyomni, mert a kuplungos lába lebénult. A másik pilótával nem lett volna baj, ha nem először vezet buszt, és nem feneklik meg egy járdán Diarbakirban; tiszta szerencse, hogy akkoriban hirdették ki a városban a szükségállapotot, és gyorsan került egy harckocsi a sarokról, amelyik kivontatott a lebegésből.

A kérdés tehát

valahogy úgy hangozhatott, hogy nem kellett volna-e odarepíteni ízibe egy egészséges sofőrt, míg a másik kórházba vonul. Misi erre haragra gerjedt, felsorolta Mankó teljes bűnlajstromát, hogy az ő privát sörével hígítja a rakit, meg egyszer lenyúlta a sofőr plasztikpoharát, ezért az alkalmazott egy ideig kávé nélkül üzemelt, mire aztán végleg elkapta a munkaadói hevület, és véresre fojtogatta Mankó nyakát. Ezután sokadszorra közölte, hogy most mindenki leszáll, ő egyedül megy innen tovább Pestre a buszával, a többiek húzzanak a faszba. Erre aztán én is mondtam, hova húzzon az egész kócerájával együtt, tróger ávós verőember, ő meg azt üvöltötte, hogy ha én így, akkor még az unokáim is az ő seggét fogják nyalni. Ekkor Géza doktor, aki az egész gondatlan veszélyeztetés-ügy felett mindvégig egy rendőr sztoikus visszafogottságával hunyt szemet, kinyújtott karjával életem nagy verésének vette elejét.

Misi mégis megtört,

magába zuhant arcával fog tovább élni az emlékezetemben. Egy Avanos nevű városkában ért az este, ahol a vacsoránál Misi kikért tíz üveg sört az asztaltársaságnak. Amikor mindenki elindult, a pofátlanul drága Efes még mindig ott langyosodott a tányérok között. Még nekem is átszólt a szomszéd asztalhoz, hogy igyak már egyet, de udvariasan rosszindulatú vigyorral mutattam, hogy ezúttal borozok. Az asszony és a gyerek az étterem bejáratánál állva hívták, mennének már fel, apa viszont egyre csak töltötte a poharakat, a fele az asztalra tajtékozott, mégsem indult felfele, mondta, amit egyszer kikért, azt nem fogja itt hagyni ezeknek, és még csak az ötödik félliterest döntötte magába, de a feje már vöröslött a kíntól, s ekkor hirtelen Hrabal jutott az eszembe, meg még néhány cseh, hogy mekkorát hánynának a látványtól, pedig ők aztán igazán szeretik az embereket, és csak a rossz sörnek nem tudnak megbocsátani.

- krasztev -

szerző
- krasztev -
publikálva
1996/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...