Antikapitalista/antiklerikális fanzinpiacról beszélni persze már azért sem fair dolog, mert ezek egyrészt igen kis példányszámú civil kulturális termékek, tehát megélni nem lehet belőlük, másrészt a gyártók ideológiájának gyűlöletfókuszában többnyire a Piac áll, anélkül, hogy tudnák, mi az, és valami félreértett anarchizmusból kifolyólag nemegyszer marxizmusban utaznak, így saját termékük eladását nyilván valami piacon kívüli folyamatnak tartják.
Fanzint gyártani jó dolog: az ember összejön a barátaival vagy saját magával, megbeszél és megír, lázít, felvilágosít, térít, közben röhög, fotóz, kollázsol, ragasztgat, fénymásol vagy nyomtat, ha van pénze - aztán örül, ha kész, baráti körben terjeszt, aminek jellegzetessége, hogy soha nem jön be a pénz. A fanzin többnyire radikális, még akkor is, ha csak a zenére fokuszál, mint a Második Látás vagy a jobbosan kispolgári Genyó Szívó Disztroly.
Az anarchisták közül a legszerkesztettebbnek még a Baloldali Autonóm Társulás Anarchoid című kiadványa tűnik, amely az eszme többségi, baloldali áramlatának legkevésbé dogmatikus fóruma. A fanzin persze lehet szürkén agitprop jellegű is, mint az Anarcho-Kommunista Akció (beköszönés: "Osztályszolidaritás!") vagy a Rendszer ellen című "Radikális Anarchista Mozgalmi Újság", ez utóbbi inkább kommunista, mint anarcho beütésű, gépírásos kis lázítás, kép semmi, humor semmi, ötlet nulla, viszont "forradalmi erőszak" és a Molotov-koktél mérlegelése, munkásmozgalmi görcs, lopott szlogenek. A Mackó nevű dunaújvárosi anarchista csoport által kiadott A4-es "A" Újság ("tiltakozunk, tehát vagyunk") hanyag képi világa, cikklopási kultúrája is nélkülöz minden eredetiséget. A fő ellenség természetesen a hamburger ("Fogyassz! Hallgass! Halj meg!"), a McDonald´s elleni érvek gondolati alapja, hogy minden szar, ami Nyugat/fogyasztás/média. Lehozzák viszont az ISZAP (Ifjú Sztoikusok Anarchista Pártja) hitvallását, amelyből kiderül: "Kiindulópontunk: a művészet feltételezi a közönséget. Az anarchia, mint a művészethez hasonló (szintén nem konkrétan célra irányuló, `öncélú`) dolog, ugyanígy feltételezi azt." A helyes megfejtők között gömbhangszórókat sorsolunk ki.
Görcsölni lehet trockista módon is, erre való a Szolidaritás című "forradalmi szocialista" agitka, tele polito-szocio-intellektuálisnak szánt IV. internacionálés zsargonnal ("ha csatlakozol hozzánk, akkor nem egy elszigetelt csoporthoz fogsz tartozni, hanem egy nemzetközi irányzathoz"). Akinek nem volt jó a már kipróbált szocializmus, az most kísérletezhet másikkal, de mivel ők sem biztos, hogy normálisak ("a fasisztákat ugyanolyan tőkések pénzelték, akiket ma az MSZP-hez, az SZDSZ-hez fűznek szoros szálak"), tartsuk kéznél a jégcsákányt.
Jobban járunk, ha a rendezetlenebb, fésületlenebb, artisztikusabb lapokkal próbálkozunk. Itt van mindjárt a Füles szar című antirejtvény-művészbravúr, amelynek legalább nyíltan nincsen semmi értelme, valamint "a legigénytelenebb fensine", a Gép-Fr Újít című A5-ös dolog ("Mi csak pénzér csináljuk ezt!!! Most megdöglesz! 30 Ft"), amelynek ugyan nincs ideologikus üzenete, de az újságokból összeollózott címek, kisiskolás karikatúrák ("Makk Marci is lehet néha szerencsétlen - Durr - Vak Marci"), a Dead Kennedys belső borítóiról ismert Winston Smith-féle kollázsos látványvilág a korlátlan fogyasztásellenes derű és a sajátosan értelmezett antifasiszta humor birodalmába repít bennünket: "Holnap reggel 8 órától a Nyugati téren elárverezik Terézváros öreg, elhasznált lakóit. A főleg héber ajkú régiségeket a Magyar Út Alapítvány támogatásával olcsón vásárolhatják meg az érdeklődők." Kifejezetten tetszetős a fehér lapon kék betűs, rejtélyes, szépen illusztrált kis Prion, amely egyebek között az Amway-jelenséggel és az iszlám miszticizmussal foglalkozik, olvasható verseket és iszonyú koncertbeszámolókat közöl, és mintha erősen kötődne a Tilos Rádióhoz.
Na de itt van az egykor nyíregyházi, most miskolci A búvárok reménykednek köréhez tartozó reménykeltő kiadvány, amely talán visszaadja a fanzin-kultúrába vetett hitünket. A 24 oldalas, A4-es méretű, csak és kizárólag elszánt antiklerikálisoknak ajánlott I.B.M. című nyíregyházi kiadványnak semmi köze a nagy komputercéghez, annál több Istenhez. "Túlságosan szigorú közúti ellenőrzés" - áll a karikatúra alatt, amely egy keresztre feszített embert mutat, aki fölé kiszögezték azt is, hogy "izzókészlet". Vagy vegyük a Kretén-szerű hirdetést? "Most már Ön is megengedheti magának!!! Fröccsöntött székelykapu! Többféle színben. (...) Ha kettőt vagy többet rendel, ajándékba küldünk önnek egy fröccsöntött kopjafát is." Az I.B.M. pontosan elmondja, "miként viselkedjünk a templomban" ("...nagyon fontos a megfelelő időpont kiválasztása. Legjobb, ha sztenderd műsor folyik."), közli a pápa munkaköri leírását ("beöltözés után részt kell vennie balesetvédelmi oktatáson mennydörgős mennykő és tüzes istennyila ellen"), szó szerint közreadja egy Szabó József nevű atya előadását általa sátánistának tartott heavy metal zenekarokról (például "Rolling Sztonsz"), szabadkőművesek által szponzorált szexuális abúzusról és sátánista koncertekről ("Az egyik zenész összetörte a hangszerét, és akkor ledaráltak egy csirkét. Nem is csirke volt az. Kacsa. Kacsa volt."), valamint megtudhatjuk, milyenek "egy BM-es költő karácsonyi gondolatai". "Nagy villám csapott agyon holtan esett a hamu ember térből jön ez majd egy napon a nagyfeszültség bárkit lever." Kellemes karácsonyt.
- seres -
A fanzineket általában független zeneboltok (például Wave, Indie Go) árusítják, ha meg nem, akkor a Gondolkodó nevű antikvárium: Budapest XIII., Kádár utca
