Romákkal az éjszakában: Gyorsabban, magasabbra, erősebben

szerző
Kerényi György
publikálva
1996/46. (11. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Megszokták már a cigányok, hogy nem engedik be őket a helyekre, pedig régen de sokat bunyóztunk emiatt" - mondja Sanyi a kocsiban. Csonti hallgat. A kesztyűtartóban csak Massive Attack, a Született gyilkosok meg az Oroszlánkirály, semmi pörgetős zene, Csontiban pedig dolgozik az XTC. Egyébként sem nagyon érti, miért nyomatjuk ennyire, hogy olyan helyekre menjünk, ahová cigányok járnak. Anyagos helyekre járnak a romák is, ahogy mindenki, mondja.

"Megszokták már a cigányok, hogy nem engedik be őket a helyekre, pedig régen de sokat bunyóztunk emiatt" - mondja Sanyi a kocsiban. Csonti hallgat. A kesztyűtartóban csak Massive Attack, a Született gyilkosok meg az Oroszlánkirály, semmi pörgetős zene, Csontiban pedig dolgozik az XTC. Egyébként sem nagyon érti, miért nyomatjuk ennyire, hogy olyan helyekre menjünk, ahová cigányok járnak. Anyagos helyekre járnak a romák is, ahogy mindenki, mondja.erősebben

Ez már a második szombatunk együtt. Annyi hely van, ahová nem engednek be romákat, most olyanokat nézünk meg, ahová inkább magyar nem mehet be. Igazi magyarmentes övezet persze nincs, állítólag még a Magnezitbe is bemehet a magamfajta, csak hamar megtalálnák, úgyhogy nem megy. Én viszont hátszeles vagyok, Sanyit jól ismerik a városban, sok éve táboroztat nyaranta cigánygyerekeket, egyébként szociális munkás. Cseplint és Csontit is ismeri mindenki, őket inkább azért, mert benne vannak még néhány buliban. Cseplin strici volt Németországban, utolsó nagyobb biznisze az volt, amikor egy szőke csajt cserélt el egy 826-os BMW-re. Minden pénzt elvert, még egy rendes lakást sem szerzett, mondja róla Sanyi.

Első kör

Sanyi elkérte a sógora ezerötösét, előbb felvesszük Cseplint és Csontit a Práterben, onnan megyünk ki Kőbányára. Az egyik gyerek már alszik, amikor felugrunk a szoba-konyhába, az asszony morog valamit, mire Cseplin öt centiről, tagoltan mondja bele az arcába, hogy mire vigyázzon, ha jót akar, aztán félmeztelen testre felveszi a levágott ujjú farmerdzsekit, és indulunk. Egymás előtt különösen ügyelnek a fiúk, nehogy úgy nézzen ki, mintha az asszony beleszólhatna a dolgaikba. Még Sanyi is értetlenkedik az asszonyon, pedig ő otthonosan mozog az emancipáltak között is, belőle akár "cigányelnök" is lehetne, röhögnek a többiek, akik azért respektálják Sanyi másságát. "Beírattam már mindegyiket szociálismunkás-tanfolyamra, még 15 rugót is kaptak volna, ha eljárnak" - mondja kicsit megjátszott felháborodással -, de milyenek ezek az igénytelen cigányok, Csonti az első órán azt mondta, kiugrik reggeliért, aztán vissza se ment. A Cseplin, az eljárt, de csak azért, mert meg akarta húzni a tanfolyamvezetőt a hülye. "Az a dekoratív negyvenes nő, családdal, meg minden, az meg félt ettől a ronda cigánytól, de azért Cseplin végigülte a tanfolyamot, hátha összejön neki a nő, aztán a végén nyolcból meghúzták" - röhögnek mindhárman.

Mostanában

inkább már csak Csonti pörög, ő anyagos, speedet, XTC-t nyom. Aki durvábbat használ, mondjuk heroinozik, az már narkós, azt lenézik, mert nem ura önmagának. Füvet, hasist nem nagyon szívnak, amióta itt vannak a partidrogok, nincs ragasztó sem, nehéz is elképzelni valakit a diszkóban egy zacsival. Csonti egyébként zsebes, egyedül dolgozik, de már ritkábban, meséli Sanyi. Csonti másmilyen kategóriákat használ, mint Sanyiék, s valószínűleg igaza lehet: szerinte csak anyagos meg nem anyagos helyek vannak, talán a Magnezit az egyetlen diszkó, ahova csak romák járnak. Pár éve működött még a Rap is a Keletinél, de azóta bezárták. A romák meg eljárnak a Speedbe, az E-Playbe, oda, ahova mindenki szokott. Bár a partidrogok kicsit elmosták a kontrasztokat, de a rasszjegyeket az új szerek sem tudják feloldani, a romák továbbra is oda járhatnak, ahová beengedik őket, ismeri el Csonti is.

Csíkot hitelbe

A cél a Gyömrői út, de előbb kiugrunk Budakalászra, a Pálmába. Csonti anyagot szeretne, csak nincs pénze, ott pedig kaphatnánk valakitől pár csíkot hitelbe. Üres a hely, nincs ott az arc, Cseplinék váltanak pár szót az ukrán kidobóval, aztán vissza az ezerötösbe. Még megmutatják a helyet Csillaghegyen, ahol régebben zsugáztak, százezrekbe, előkerül egy-két nagy ívű emlék. Büszkék rá, fénykorára szívesen emlékezik az ember, nem őrizgették a suskát, az lesz mindig, a presztízst viszont már nehezebb visszaszerezni, aki gizdáskodik, annak annyi. Valami mindig történik, a múltkor Monoron elfogyott a pénzük, gyorsan eladtak egy ismerős csajt valakinek egy körre, aztán a pénzből hazajöttek.

Boy´z ´n´ the hood

A Magnezit előcsarnokában, egy pulton éppen ketten púderezik az orrukat, szemben a nézőkkel, bent a Killing Me Softlyra rándul a tömeg. Körbejárunk Sanyival, közben ügyelek rá, hogy ne bámuljak vissza senkire a kelleténél hosszabban. A Magnezit (igazi neve Station) nem egy proccos hely, inkább olyan, mint a Ganz vagy az Ikarus, viszont tényleg gádzsómentes övezet. Sanyi ügyel rá, nehogy bajom essen, ha már elhozott: még a WC-re is kikísér, nehogy megtaláljon valaki.

Nem ajánlják, hogy betegyem a kabátomat a ruhatárba, székre magamtól sem tenném, inkább izzadok. Alig iszik valaki alkoholt, szinte csak én vagyok politoxikomán a sörömmel, viszont Csontinak még mindig nem sikerült anyagot szereznie. Időnként bejön és körbenéz egy-egy figura, köldökig érő, pólóra kitett vastag aranyláncokkal, mögötte két kigyúrt fiatal. Itt vannak a királyok, gondolom, de nem, a nagyágyúk nem nagyon járnak ide, mondják guide-jaim. Persze szinte mindenki csinál valamit, leginkább ad-vesz, kicsit orgazda, kicsit élelmes, a másik pecókat nyom föl, vagy autóban utazik, megpróbál megélni valahogy. Néha megfogják, néha elvégez egy iskolát, vagy talál valami rendes munkát, de attól még továbbra is ott él közöttük, a nyolcban, a kilencben, a hétben, tudják róla, hogy ki a spannja, hogy muzsikus-e vagy oláh, hogy a bátyja komoly behajtó, hogy a húga kitől terhes,

ismerik egymást jól

Cseplin beül egy sarokba, néhány csajjal körbevéve, odajön Jacko, joggingos, puha kígyó, tanulmány a mozgása, mégsem játssza túl a bronxi fekete dealert, a romák másképp lazák. Jattolunk, nem nagyon néz rám közben, Sanyi megnyugtatja, hogy nem vagyok zsaru, de mintha maradt volna benne egy kis kétely. Mások is rendőrnek néznek, derül ki később, ezen momentán nem segíthetek, Csontiéknak meg mindegy.

Három körül tör ki az első verekedés. A kis csávók csinálják mindig a balhét, elégedetlenkednek Sanyiék, ha egyszer elkezdődik, ez megy reggelig. Régen volt itt komolyabb háború is, mesélik, amikor a nyolcadik meg a kilencedik kerület egymásnak ugrott, akkor kint az utcán ment a lövöldözés, de ez itt nem tetszik nekik, öregek már ehhez. El is indulunk, már négyen szorongunk a Lada hátsó ülésén, jött velünk két csaj is. Mi lesz, ha apám meglátja a szememet, mondja az egyik, megint összetör rajtam valamit, közben röhög, annyira nem aggódik. A másik csak ül, kicsit sokat tehetett fel.

Új hősök születnek

Békásra megyünk. Csonti keresi a dealert, akitől hitelbe kaphatna anyagot, kavargunk a lakótelepen, kiugrik egy-egy telefonnál, de nincs meg a csávó, négy óra, irány a Pálma megint. Semmi. Visszafelé benézünk még egy-két helyre Óbudán. Csontit és Cseplint ismerik mindenütt, a dealer sehol. Az egyik helyen hosszú hajú, rockerkülsejű srác bűvöli a nyerőgépet, szőke cica szorít neki. A legkedvesebb öcsém, mutatja be Cseplin a határozottan nordikus rasszjegyeket hordozó figurát, nem firtatom már a rokoni szálakat, mindenki sógor, báty, koma, azon viszont meglepődöm, hogy a srác is strici. A legtöbb strici nem olyan kemény, mint gondolnád, mondja Sanyi, fellépés kérdése az egész, azon múlik, hogy ki hogy tudja mondani azt, hogy kicsontozlak. Az igazán kemény csávók csendesek, azok nem is csajokban utaznak. "A kinti stricik mások, ott élesbe megy, egyszer hazajött egyikük, volt valami afférja a nyolcban, felsorakoztatott tizenkét stricit magával szemben, aztán mondta, hogy jöhetnek." Cseplinnek bejött Németország, valaki előtte kiment, jó kapcsolatokkal, meg is csinálta magának a helyet, aztán Cseplin ment utána. "Úgy éltek, mint a pasák, kiértem hajnalban, ott hevertek meztelenül, körülöttük a csajok" - meséli Sanyi. Egy haverjukat viszont Franciaországban feldobta egy nő, most odakint ül, de hát ez is benne van.

Szólóban itthon is nehéz, kell egy csapat, és leginkább kapcsolatok, jó fellépés. A komolyabb versenyzők nem nőben utaznak, hanem pénzbehajtásban, védelmi pénzekben, nyerőgépekben meg persze drogban és fegyverben. Aztán itt vannak az ukránok is, a nyolcban a legtöbb strici nekik fizeti már a helypénzt. "A Száváéknak már lefele megy, a T. Zoli, az jött föl nagyon, kemény, mint a vídia." "Karddal megfenyegették már a Csobolyát is", sőt Sanyi szerint ők robbantották fel az arabot a Práter utcában. Egyik ismerősüknek sikerült egyszer bemosnia egyet a T. Zoli öccsének, nem tudta, kit üt meg, azóta bujkál. Õk is azt mondják, amit a sajtó: most osztják újra a piacot, ezért a nagy felhajtás. "Nem mennek ezek egymásnak csapatostul, halomra lőnék egymást, inkább a robbantásokkal üzengetnek."

Szombat másodszor

Cseplin nem jön. Nem teheti, mert az asszony megátkozta a gyerekeket, ha ezen a szombaton is elmenne velünk. Az átok komoly dolog a romáknál, akiknek életében a beszédnek egyébként is fontos szerepe van: alkudoznak, megteremtik vele a respektjüket egy-egy keményebb helyzetben, megdumálják a tanácsi hivatalnokokat, vagy falun összegyűlnek a férfiak, mesélnek és énekelnek az "igaz beszéd" éjszakáin. Nem is szól még Csonti se semmit, amikor Cseplin odasúgja, hogy miért nem jöhet.

Pécelen kezdünk, Sanyi azt hallotta, hogy a Fantasticba is sok roma jár. Épp razzia van, harminc rendőr, a kapunál igazoltatnak, aztán bemehetünk. Benézünk, de alig látunk egypár romát, úgyhogy irány a Magnezit.

Épp csak kikérjük a kávét, amikor ordítás: senki ne merjen megmozdulni, mindenki maradjon a helyén! Itt már számtalan egyenruhás, civil és legalább húsz fekete ruhás kommandós dolgozik. A terem egyik sarkában hat asztalnál motoznak, a többiek békésen állnak, várják, hogy rájuk kerüljön a sor, biztos nem dobják el közben, ami náluk van. Pár embert azért kikísérnek, később kiderül, hogy leginkább azért, mert van valamilyen tartozásuk az államnak. "Szólj a Marinak, hogy menjen a Keletibe, adja fel a pénzt", kiáltja oda egyikük a haverjának, miközben teszik rá a bilincset. Beállunk az első sorba, válasszanak minket, különben itt nézhetjük a "nagyszabású közbiztonsági ellenőrzést" reggelig. Én igazán csiklandós vagyok, röhög Sanyi, aztán indul, miközben egy másik kommandós engem kísér be. Kipakolom a zsebeimet, kabát le, felemelt kézzel, terpeszben a falnak támaszkodom, ő kicsit széjjelebb rugdossa a lábaimat, megmotoz, kész is vagyunk. Nagyon finomak voltak, mondják a többiek, nem így szokták ezt az utcán. Még vagy kétszázan várnak bent a sorukra, lépünk.

Trocadero

Régen sok roma járt ide, de egy balhé óta állítólag nem engedik be őket. Csonti megy előre, őt jól ismerik itt is, amikor őt sem engedték be, javasolta a főnöknek, hogy ilyet ne tegyen, "mert ráhozok a helyre száz stricit". Elhihették neki, lejattol a kapuban, lent körbejár kicsit, az anyagot keresgélők jellegzetes mozgásával, úgy tűnik, mintha senkivel nem beszélt volna, mégis megtudja, hogy épp előttünk mentek el a zsaruk. Állandóan razzia van mindenütt, mondja utálkozva. Bent arabok, latinok, feketék, romák (leginkább lányok) és magyarok. Jó kis latin zene, egy fiatal vörös lány szambázik egy fekete pasival, a fenekét időnként megsimogatja hátulról egy határozottabb arcú szőke nő, a kiscsaj ilyenkor boldogan hátramosolyog. Szinte mindegyik leszbikus, mondja Csonti. Közben Sanyi egy gyönyörű cigány lánnyal beszélget, persze csak táboroztatta valamikor. A lány a Faházat ajánlja az Örsön, oda is sok roma jár. Ki a Black and White-ba, dugig tele, romák és csupa "és" helyett s-t használó erdélyi migráns, velük jártam itt utoljára. Túl kicsi a hely, túl nagy a tömeg, visszamegyünk a Magnezitbe.

Könnyes búcsú

Az utcán még ott vannak a kommandósok, kiderül, hogy miután elmentünk, két közismert dealernek darabokra szedték a kocsiját, bent pedig, végezvén a motozással, telefújták a termet könnygázzal, mert rosszul viselték a távozásukkor megszólaló füttyöket. A közönség jócskán megfogyatkozott, pedig már techno megy. Csonti még megpróbálja kihozni az XTC-ből az utolsó nyomelemeket, kicsit mozog, mi meg Sanyival bámuljuk a csajokat. Kérdezem, melyik hivatásos, de Sanyi szerint alig vannak prostik. Itt úgysem dolgozhatnának, mert cigánnyal nem nagyon mehetnek el, nehogy megszöktessék őket. Öt óra van, indulunk, Sanyi holnap megy házat bontani kétezerért. Vett egy nagyobb tétel Blend a Medet és Nescafét, megbeszéljük, hogy a héten felugrom.

Kerényi György

(Köszönet Sanyinak, Cseplinnek és Csontinak, akiknek a nevét természetesen megváltoztattam az írásban.)

szerző
Kerényi György
publikálva
1996/46. (11. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...