Nem újdonság a világban, hogy progresszívebb zenei műfajokba költözik a karizmatikus mondanivaló, és nem is meglepő, hiszen az idő vészesen fogy Armageddon eljöveteléig. Aztán akiket addig nem sikerült meggyőzni, itt maradnak, és mint az egyik, a fent jelzett fesztiválon részt vevő pantomimcsoport igen sajátos adaptációjában láthattuk, elönti őket a fertő, például leszbikusok lesznek örökre.
A zene kifejezetten jó igehordozó, természetéből fakadóan szívesebben merítkezik meg a divatos műfajokban.
A katolikus diszkók
sem voltak üresek annak idején, például a Tilos az Á-t kompenzáló intézménybe is letévedtek a pogányok annak idején. Nyilván nem lesznek népszerűtlenek a katolikus acid partyk sem, Angliában például az IRA terjeszti az isten szavát.
Több úton lehet eljutni a haladó katolikus zenéhez. Ha valaki jó hallással születik, és plusz még egy gyülekezet kellős közepébe, annak a zene az, amiben ki kell fejeznie magát, ám mivel a személyiségfejlődés fázisai az újkeresztényeknél is viszonylag áthághatatlanok, ezért a fiatal hajlamos a modern kifejezésmódot választani. Amennyiben pogány zenész az illető, és később jön rá, hogy prófétának kell lennie, akkor sem adhatja fel a zenélést azonnal, mert verbális készségek hiányában elég nehéz volna neki az önkifejezés. Aztán ott van még az újkeresztény hallgatóság, amely szívesebben hallgat rockot, mint Bachot az összejöveteleken, és akkor már közönségnek sem vagyunk híján.
A raptérítők
azok, akik az afroamerikaiak problémasulykoló szocioszövegelését és igen sajátos gesztusrendszerét választották eszközül, vagy ennek művelése közben szállta meg őket a szentlélek. A Causin Effekt and the Sista Hood nevű chicagói tan-rapzenekar például a nagyvárosi folklór részévé tette a keresztény rapet. Ugyanúgy a kemény utcai harcokról, a feketék elleni diszkriminációról, sanyarú gyermekkorról szólnak a számaik, mint a világi rappereké, csak szövegeikben átlépik az "egyszerű" problémafelvetést, és didaktikus részekkel hirdetik a megoldást: az új asszimilációt Krisztusban, aki a lemezborítókon mégsem egészen fekete. A világi hip-hop-körökben igen népszerű Run DMC is pálfordulóban van a legfrissebb hírek szerint.
Keresztény punk
vadhajtás nem sok akad, de több, mint keresztény vasárnapi punk, aki csak a misékre tupírozza fel a haját. Nálunk még nem jelentek meg, de hogy is nézne ki Bucó, aki úgy lökdösi a zebrán az öregeket, hogy közben keresztet vet. Be kell látni, hogy vannak azért műfajhatárok, amelyek nehezen bírják az elkeresztényesedést. Amerikában a retrográd Crashdog (ugyancsak Chicagóból) az egyetlen, amely kitört már a karmájából, de bennfeszült a punkban. Bizarr ellentmondás, bár, ha nem vagyunk rugalmatlanok, értelmezhetjük a kereszténységet is egyfajta lázadásként, a társadalomból való kivonulásként, és akkor megfoghatnánk az újkereszténység lényegét, de zene kapcsán ne menjünk ilyen messzire. A punkzene kellőképp bárdolatlan, az új mondanivaló briliáns, a végén a kígyó ennen farkába harap s felemészti magát. Egyébként megfigyelhető, hogy amikor a mondanivaló újkeresztény módon megváltozik, azzal egyenes arányban laposodik a műfaj maga. Ez a dolog természete. Úgymond kikerül a dögös zenékből a dög, átveszi helyét az Úr. Ebből kár volna azt a következtetést levonni, hogy az Úr lapos.
Pajor, az igazi magyar
kezdet. "Diósgyőr és Tatabánya és Dorog minden gazdagsága és Csepel és Ózd és Leninváros, a királyra vár a mennyországból" - szólt Jézus rapformátumban először 1989-ben, általa. Lassan tankönyvfejezeteket szentelnek a megtérésének, ami nagyon is hétköznapi volt. Este még urbán, reggel az Úrban. Szövegei zseniálisak maradtak, klappoltak a raprímek, No. 1 PR a Hit Gyülekezetének plusz show. De az Amen zenekar a csúcson abbahagyta, vége lett a terápiának, halleluja, hogy Pajor nem adagolta túl a heroint és nem lett a nemzetközi homoszexuális lobbi része sem. A Hit Gyülekezetében most az Amen háttértáncosaiból alakult Hit-Hop nevű csapat viszi a rapvonalat, és hirdeti, hogy
Yo Yo az Úr
Kőkemény csikágói terepviszonyok, a lehetetlen családi körülmények és a banda jelentették a zsákutcát Ács Ferinek, no meg egy másik formáció, a Pünkösdi Közösség Új Élet Gyülekezet A.R.T. (Agape Rap Team) zenekara zenészeinek. "Az. A.R.T. Jézusról rappel, nekünk így könnyebb énekkel, ha neked is tetszik a stílus, légy szabad, érezd a ritmust!" Szerintük Magyarországon nehezebb eljutni a célközönséghez, ehhez sokkal több helyen kéne fellépni, de tartanak a konfrontációktól. Nem félő azonban, hogy az ige házon belül marad, mert ők a Balhé Nélkül Fesztivál fő szervezői, és vallják, hogy a C-dúr mindenkié. A B. Beat Box érdekes egy társaság, ők a békési főtéren rappelnek világi rapper barátaikkal, ám beleszülettek a helyi Pünkösdi Gyülekezetbe, így fontosnak érzik, hogy keresztény érzéseik megnyilvánuljanak szövegeikben.
Az, hogy ki a legjobb az Úr kimittudjain, tulajdonképpen nem is fontos. Az a lényeg, hogy a nevezettek nagyobb érdeklődést váltsanak ki, mint egy forgalmi dugó a Blahán, és ha meghallgatásra találnak, már elérték céljukat.
- sisso -
