A Village társadalomrajza klasszikus nagyepikával vetekszik, és olyan jól van megírva, hogy hosszan kerestem, kinek a regényéből adaptálták, mert nem akartam elhinni, hogy ez a tévészéria az eredeti. Moffat amúgy a magyar nézőknek sem ismeretlen: tárgyalótermi sorozatok, Stephen Hawking életrajzi filmje (Benedict Cumberbatch címszereplésével), a Cambridge kémei fűződnek a nevéhez.
A vállalkozás Edgar Reitz 1984-es Heimat sorozatához (alcíme Németország krónikája) fogható, amely szintén egy falu történetén keresztül követte az 1919-1982 közötti éveket, de említhetnénk a Downton Abbey-t is, amely az arisztokrácia felülnézetéből mutatja - természetesen jóval elnagyoltabban - majdnem ugyanennek az időszaknak az eseményeit. Persze a mi falunknak is megvannak a maga uraságai, a helybeliek körében csak "nagy házként" emlegetett kastélyban lakó Allinghamék, de nekik ezúttal be kell érniük a mellékszerepekkel. A középpontban a Middleton család áll, a narrátor (egyben a falu fényképésze) a kisebbik fiú, Bert. Van egy kerettörténete is az egésznek, amelyben Nagy-Britannia legöregebb embere, a 104 éves Bert Middleton életútinterjút ad napjainkban, de ennek értelmét egyelőre, az első évad alapján nem sikerült kihüvelyeznem.
A családfő a gyenge jellemű, mihaszna John, akit nagyszerű felesége próbál kordában és életben tartani, de az iszákossággal párosuló brutalitásból és a halál torkából épp, hogy kirángatott férj menten vallási tébolyba esik, legújabban pedig fizetett besúgóvá készül válni. Az idősebb fiú, Joe a falu két szépénél is érdekelt: a hisztéria freudi kórképét hibátlanul produkáló Allingham kisasszonynál és a lelkész szentfazék lányánál. Joe kapóssága súlyos zűröket okozott és okozna még tovább is, de jön a Nagy Háború, és Joe-t kirendezi a képből. Ahogy szép sorban a többi férfit is, aki él és mozog: a két tanítót (az egyik a francia frontra kerül, a másik lelkiismereti szolgálatmegtagadóként börtönbe), az egyre idősebb férjeket és az egyre fiatalabb fiúkat. Az asszonyok állnak a helyükre a földeken és a faluban működő bakancsgyárban.
A rendezőnek felkért Antonia Bird tavaly ősszel meghalt, négy epizódot tudott csak tető alá hozni; a munkát Gillies MacKinnon folytatta. A Village parádés szereposztással és alakításokkal tüntet - most csak két dámát emelek ki, a Grace-t játszó Maxine Peake-et és a Lady Allinghamet játszó Juliet Stevensont. Legfőbb erőssége mégis a korfestő részletek és az érzelmi azonosulást segítő egyéni vonások, a nagy kép és a helyi sajátságok között jól egyensúlyozó forgatókönyv, maga a történet, amelyben nosztalgikus szépítés nélkül, húsbavágóan jelenik meg az a testi-lelki-szellemi nyomor, amely változó arányban és leosztásban, de a közösség minden egyes tagját sújtotta, gyerektől az aggastyánig, az utolsó béreslegénytől a kastély uráig.
