Mozitorrent

Euphoria

  • 2018. szeptember 23.

Tévétorrent

Lisa Langseth drámaíró és színházrendező filmesként sem érdektelen (bár a magyar forgalmazók nem vesznek tudomást a munkáiról). A saját darabjából készült film (Tiszta, 2010) főszerepére a teljesen ismeretlen Alicia Vikandert kérte fel. A pályakezdő színésznő e szerepében egyszerre volt taszító és lenyűgöző, sérülékeny és agresszív. Mára úgy emelkedett a világ legnagyobb film­sztárjai közé, hogy közben a művészfilmektől sem távolodott el. Felfedezője, Lisa Langseth műveinek azóta is állandó főszereplője. Új, immár angol nyelvű munkájának pedig a gyártója is.

Az alkotói hűség szép példája mellé sajnos nem sikerült emlékezetes filmet is produkálni. Pedig a kiinduló helyzet – a végstádiumú rákban szenvedő nővér egy eutanáziát biztosító klinikára csalja tőle elidegenedett húgát, hogy az asszisztáljon halálához – ezúttal is felkavaró. A történet kibontása sem nélkülözi a drámai és érzelmi csúcspontokat, a környezetfestés erőteljes: a méltó elmúlást remélő halálra szántak és bizarr végső gesztusaik korunk emberének identitásválságát és spirituális kiüresedettségét jelenítik meg. Ám az egzisztenciális irányvesztés kimódolt hangsúlyozása felszínes filozofálgatássá szimplifikálja a Vikander és Eva Green által valóban átélhetővé tett emberi drámát. Stéphane Brizének, a Tétova tangó és a Mennyit ér egy ember? rendezőjének hasonló kérdéseket hasonló környezetben (eutanáziaintézet) boncolgató filmje, a Quelques heures de printemps egyszerűbb, nyersebb – és összehasonlíthatatlanul erőteljesebb. És azt sem lehet látni Magyarországon.

Magyar felirat: milren

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.