Tévétorrent

Hidden

Tévétorrent

Tompa, hideg fények, zöld táj, barna táj, elmosódott ködök, megint egy angol krimi. Pontosabban walesi, hiszen tudjuk, hogy a krimisorozat műfaja vált az utóbbi években a helyi identitások legnépszerűbb kifejezőeszközévé. Erre épít Mark Andrew és Ed Talfan leg­újabb produkciója is; ők a Hinterlanddal már egyszer lefoglalták maguknak a walesi nyelven elkövetett nyomozás részterületét.

Már a táj maga is csupa rejtély, sőt a walesi nyelv is, erős atmoszférát teremtenek, de önmagukban nem viszik el az egész sorozatot. A főszereplő nyomozónőnek nyolc része van arra, hogy megfejtsen egy gyilkossági ügyet, amely egy erdőben megtalált fiatal lány holttestével kezdődik, majd egy sorozatgyilkos-emberrabló pszichopatológiájában végződik. Valamelyest elszoktunk attól, hogy ilyen ügyeket nem 45 percben oldanak meg, néha akadnak is üresjáratok. A történet erénye, hogy legalább annyit időzünk a gyilkos/fogva tartó portáján, mint a nyomozók közt, így aztán szépen lassan mozaikokból simul össze a bűnügy. Mindeközben több szereplő családi életébe, személyes drámájába nyerünk bepillantást, elsősorban persze a főszereplő rendőrébe, aki beteg apját ápolandó költözött vissza a világvéginek tűnő walesi rengetegbe. Meg aztán ott a társadalmi feszültség, valamiféle lecsúszott munkásosztály és lakótelepi elszigeteltség sejlik elő a háttérből, de attól mégis messze járunk, hogy minderről kibontakozzon valami árnyaltabb kép. Így aztán a Hidden egy hosszúra nyúlt, hangulatos és olykor megrázó, de mégiscsak kiszámítható detektívsztori marad.

Magyar felirat: gricsi

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."