Tévétorrent

Hostages

Tévétorrent

Egy évad, a kutyával együtt öt túsz, minimális kreativitás - ennyit mutatott a Hostages. Már a cím sem túl titokzatos, könnyű kitalálni, hogy egy high concept túszdrámáról van szó, amely erősen követi a 24 által kitaposott utat.

A túszejtő szerepében egy máskor túszmentésben jeleskedő FBI-ügynök találja magát, aki így próbál gyilkost keríteni az elnök megöléséhez. Az ötlet kézenfekvőnek tűnik: az elnök műtétre készül, mi sem egyszerűbb, mint megöletni a sebésszel, aki természetesen mindenre kész, ha a családja kerül veszélybe. Kvázi metatúszejtés folyik: a túszszedőt túszul ejtik, hogy túszul ejtsen, hogy... Így menne ez bizonyára tovább, ha nem látnák be a készítők (jobb később, mint soha), hogy nem érdemes ezt további évadokban is erőltetni. A sztori persze még izgalmas is lehetne, bár a tizenöt rész csak a túszejtés napjától az elnök csupán egyszer elhalasztott műtétjéig tart. A figurák viszont oly mértékben elrajzoltak, hogy a néző meg sem próbál belehelyezkedni a történetükbe. Két szerencsétlenkedő tinédzser, egy csalfa férj és az eltartó csúcssebész anya látszólagos idilljéhez kapunk még kiégett zsarut meg álszent elnököt - sem a sablonok, sem a pillekönnyű színészi játék itt nem segít (s a kutya is gyorsan lejátszik). Lehetne jó még a képi világ vagy egyedi a vágás: de csak a kötelező, hosszú fekete képkockás kivárások vannak. Persze ha nem vagyunk túl szigorúak és kedveljük a műfajt, akkor igazából a Hostages az, ami: egyszerű, a zsáner szabályaira épülő túszmese, igyekvő, ám forgatókönyvi béklyóikat leszaggatni képtelen színészekkel.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.