A viszontlátás alkalmából rendezett örömünnep hosszabbra is nyúlik a kelleténél, a készítők maguk is átmentek rajongóba, s már a show elején pezsgőt bontanak; két évad szárnyalása után - oh, well - mi baj is történhetne! Legfeljebb annyi - oh, well! -, hogy a szárnyalásról lemarad egy ékezet, de nem marad le, mert a második részre mindenki összeszedi magát és mindannyiunk kedvenc, magasan funkcionáló szociopatája (Sherlock diagnózisa) valóban elkezd magasan funkcionálni; ebben az évadban látható a tévétörténelem legcsavarosabb esküvője, mely az esküvős romkomok paródiájának éppúgy remek, mint zárt szobás rejtélynek és magasan funkcionáló bromance-nek (férfibarátságot megéneklő eposznak). A harmadik részre pedig egy igazi, Sherlockhoz méltó ellenfél is befut, de a magánéleti frontokon is folyamatos az ötletáradat, talán csak Sherlock karosszékéről nem derül ki, hogy korábban valaki más volt; mondjuk egy oroszoknak kémkedő sámli. Ha minden ilyen színvonalon folytatódik, a következő londoni világjátékokon már nem is James Bond, hanem Sherlock fogja jelképezni Cool-Britanniát. Miért is bajlódnánk Bonddal, amikor a sokkal menőbb Sherlock is kéznél van.
