Hogy mi van az Appalache-hegységben? Szén és David Morse szakállas bandája (értsd: hegyi emberek). Ezek békés együttélése egyből problematikussá válik, amint felmerül, hogy előbbit ki kellene bányászni, utóbbit pedig elpaterolni. Mert hiába hosszú évtizedek tűrése és megszokása, az mégiscsak furcsa, hogy a rendes városkánktól egy köpésre az erdő vad sűrűjében (hol máshol?) egy törvények felett álló klán él, ki tudja, mióta, és ki tudja, miért. Tenni kell hát, ami teendő: összecsaphat a gonosz multi és a természeti ember – ez az alapkonfliktus. De mivel ez azért nem egy nóvum, kapunk hozzá kellően recsegős atmoszférát: igazi törzsi szerkezettel, belső törvényekkel, pénz és olvasás helyett leginkább szakállra valamit adó szubkultúrával, rozsdamarta quadokon berregéssel. Mindehhez jön a valami furcsa alkoholféle, ami maga a brutális titok, mert odafönn hozzá mérik az évet is, odalenn meg jobb nem is tudni, mit okoz. Míg a helyi seriff titokzatos okokból igyekszik védeni a belterjes klánt, addig a hegyen trónutódlás körüli csetepaték zajlanak tipikus „tékozló fiú visszatérése”-motívumokkal csipkézve.
Dúl hát a rejtély, a pancsolt whisky okozta alkoholmámor meg a kentuckyi tájszólás. De jól van adagolva, és aki bírja az ilyen hegyi bandázást, és kevéssé bírja a szénmágnásokat, az mindenképp megtalálja a számításait. A fontosabb szereplők jellemében pedig hagynak némi kiderítenivalót is: látjuk, hogy vannak értelmesen kitalált motivációk, de elég sokáig tisztázatlanok maradnak. A kitapogatásuk visz előre. És szép a táj.
Magyar felirat: Th3B1gB4dW0lf
