Havasi fülespacsirtát láttak Kunszentmiklósnál

  • narancs.hu
  • 2021. december 4.

Vadonlakó

A XX. század közepén még csapatostul vonultak erre, a 80-as évektől majdnem teljesen eltűntek.

Havasi fülespacsirtát (Eremophila alpestris) figyelt meg a kunszentmiklósi Nagy-réten a Kiskunsági Nemzeti Park területfelügyelője.

Ez a madár a nálunk ismert pacsirtánál szebb énekesmadár, nevét a fején lévő kettős tollpamacsról kapta. Fekete-sárga fejmintázata miatt is feltűnő.  

Gyér növényzetű, kopár vidékeken fordul elő, sivatagokban, hegyvidékeken, a tundrán, sztyeppei élőhelyeken. Az északi féltekén többfelé, a Skandináv-félszigeten, a Balkánon, Erdélyben is költ. Vonuló madár, a telet a tangerpartok közelében szereti eltölteni.

 

A havasi fülespacsirták áttelelő csapatai Magyarország területén is sokáig rendszeresen előfordultak, még a XX. század közepén is, de a '80-as évektől eltünedeztek, és az ezredforduló óta ez a mostani észlelés a 9. volt. 

 
Havasi fülespacsirta, Lóránt Miklós felvétele
 

 „A madár két napig tartózkodott november 25-26-án a kunszentmiklósi Nagy-réten, ami ilyenkor a téli madárközösségek egyik kedvelt előfordulási területe. A telelő túzokcsapatok mellett rendszeresen láthatók parlagi sasok, kerecsen- és kis sólymok, gatyás ölyvek, kékes rétihéják, vagy nagy őrgébicsek” – mondta Lóránt Miklós, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi területfelügyelője, aki a havasi fülespacsirtát lefotózta.

 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.