magyarnarancs.hu: A szavazásra buzdító kampányt már szeptemberben elkezdtétek, de nem csak akkor foglalkoztok az állampolgári kötelességek népszerűsítésével, amikor választás van, hanem év közben is.
Udvarhelyi Tessza: Mi egy olyan iskola vagyunk, ahol az aktivizmus, az érdekvédelem és az állampolgári tudatosság, az állampolgári jogok témájában lehet elméleti, illetve gyakorlati képzéseket elvégezni. Év közben azt tanítjuk, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel a civil szervezetek és állampolgárok érvényesíteni tudják az érdekeiket. A választás számunkra „csak” egy extra lehetőség arra, hogy népszerűsítsük ezeket a lehetőségeket és módokat arra, hogy nyomást gyakoroljunk a döntéshozókra.
magyarnarancs.hu: Mivel készültetek az idei kampányra?
UT: A nyitó programunk egy kerekasztal-beszélgetés volt a 2017 őszi tanévnyitónkon, ahol azt a kérdést jártunk körbe, hogy mennyire határozza meg a szegénység és általában a társadalmi státus a választási hajlandóságot és a pártpreferenciát. Konkrétan például arról beszéltünk, hogy a közmunka mennyire befolyásolja a hátrányosabb helyzetű választópolgárokat abban, hogy szavazzanak, és hogy kire. Például vannak olyan felmérések, amelyek szerint ott, ahol sok a közmunka, jelentősen többen szavaznak a Fideszre. Ennek részben nyilván a kiszolgáltatottság az oka. Ezen kívül 2018 januárjában segítettük felkészíteni civil szervezeteket a választásra egy többnapos műhelymunka keretében. Nem arra buzdítottuk őket, hogy egy konkrét pártot népszerűsítsenek, pusztán arról beszéltünk, hogy milyen szerepei lehetnek a civil szervezeteknek a választás kapcsán, és hogyan tudnak mozgósítani szavazókat. Azt láttam, hogy ez egy nagy lökést adott a résztvevő szervezeteknek, mert rájöttek, hogy civilként teljesen normális dolog a választásokkal foglalkozni, és ez nem feltétlen jelenti azt, hogy pártpolitizálni kellene. A korábbi évekhez képest ez nagy változás, mert eddig a civil szervezetek nem igazán használták ki például azt, hogy kampányidőszakban érzékenyebbek a politikusok, és könnyebben lehet náluk érdekérvényesíteni vagy bizonyos témákat tematizálni. Ezen kívül készítettünk egy választási kisokost is a Mártát a Magdolnának kampány tapasztalatai alapján, ami arról szól, hogyan lehet alulról felépíteni egy helyi választási kampányt. Végül rendeztünk egy filmklubot, ahol többek között a Vasakaratú angyalok című filmet is levetítettük, amit azért tartottunk fontosnak, mert ez a film arról szól, hogy Észak-Amerikában a nők milyen iszonyatos szenvedések árán harcolták ki maguknak a választójogot. Az emberek ma már hajlamosak elfelejteni azt, hogy a választás lehetősége nem egy magától értetődő dolog. Itthon sokan fanyalognak, mondván, a választások során úgysem történik semmi, miközben száz éve többen majdnem meghaltak azért, hogy ma mi fanyaloghassunk. A további filmek pedig olyan történelmi helyzetekről szóltak, ahol választások útján sikerült elnyomó rezsimeket leváltani, például Chilében, Szerbiában és Ukrajnában. A hazai politikai helyzetet még nem nevezném diktatúrának, de elnyomó rendszernek igen, ezért nagyon jó lenne, ha a magyar választópolgárok ráeszmélnének arra, hogy a szavazás is egy eszköz, amivel változtatni lehet ezen.
magyarnarancs.hu: Szerinted a civilek mostani aktivitásához hozzájárult a kormány ellenük folyó hadjárata?
UT: Abszolút, és szerintem ez sajnos bizonyos szempontból jót is tett nekik. Nyilván nem lennék egy olyan civil szervezeti vezető cipőjében, akit vegzáltak és minden szolidaritásom az övék, ugyanakkor azt érzékelem, hogy ezáltal bizonyos szempontból felnőttek a civil szervezetek ahhoz, ami valójában a civilséget jelenti – legalábbis nekünk itt, a Közélet Iskolájában. A Fidesz-kormány alatt tanultuk meg mindannyian azt, hogy „civilnek” lenni egyet jelent azzal, hogy állampolgár vagyok és élek a jogaimmal. A civilség nem az emberek egy külön kategóriája, hanem egyet jelent a politikailag tudatos szerveződéssel. Ha az ember olyan országban él, ahol mindent szétvernek, ami neki fontos, akkor „civilként” bele kell állnia abba, hogy aktívan alakítsa az őt körülvevő politikai környezetet.
magyarnarancs.hu: A munkád során mennyire tapasztaltad azt, hogy a hátrányosabb társadalmi helyzetben élő embereknek fontos a mostani választást, és nem eladják a szavazatukat, hanem tudatosan akarnak dönteni?
UT: Úgy látom, hogy megnőtt az érdeklődés a választás iránt, és a szegényebb emberek is érzik, hogy számít a szavazatuk, és fontos, hogy elmondják a véleményüket. Éppen ezért tartom hasznosnak azt, amit most például roma szervezetek és aktivisták csinálnak, amikor arra buzdítják a romákat, hogy ne adják el a szavazataikat. Ugyanakkor aggasztónak tartom azt, hogy sok helyen a kiszolgáltatott emberek a közmunka megléte miatt szavaznak a Fideszre, mert ez egy feudális állapotot tükröz, amit nem biztos, hogy le lehet bontani videókampányokkal. Ahhoz, hogy a kisebb településeken a szegényebb emberek ne közvetlenül a polgármester jóakaratától függjenek, hosszú távon sokkal mélyebb változásokra van szükség.
magyarnarancs.hu: Mit gondolsz a Comedy Central tévécsatorna szavazásra buzdító kampányáról, ami azzal próbálja aktivizálni az értelmesebb, műveltebb polgárokat, hogy ne a „hülyék” döntsenek helyettük?
UT: Ezzel kapcsolatban nincs feltétlen egységes álláspontunk a Közélet Iskoláján belül sem, mert van olyan munkatársam, akinek például tetszett. Nekem személy szerint nagyon nem, mert úgy éreztem, megbélyegző azt mondani, hogy azért szavazz, hogy ezt ne a hülyék tegyék meg helyetted. A „hülyeséget” sokszor az alacsony iskolázottsággal, a vidékiséggel, a szegénységgel vagy éppen a romasággal kötik össze a társadalmi képzeletben, így ez a „ne a hülyék szavazzanak” szerintem meglehetősen elitista hozzáállás. Ennél nekem szimpatikusabb például a Civil Kollégium kampánya, amelyben lefotóztak egy parkot vagy egy iskolát, és azt írták oda, hogy „ez a fa nem szavazhat, de te igen”, „ez az iskola nem szavazhat, de te igen”.
