Két százalékos előnyt mért az ellenzéknek a Publicus

  • narancs.hu
  • 2022. február 21.

Választás 2022

Állítólag kimozdult a mélypontról az ellenzék. A Závecz Research korábban ezzel ellentétes mozgást mért.

Elmozdult az ellenzéki összefogás a decemberi, illetve januári mélypontrólírja Népszava a Publicus Intézet ezer fő résztvételével, február 10-14. között végzett közvélemény-kutatása alapján.

A felmérés szerint a választásra jogosultak 34 százalékának szavazatára számíthatna az Egységben Magyarországért, míg a Fidesz-KDNP 32 százalékon áll.

A Publicus mérései szerint 2021 utolsó hónapjában még Orbán Viktorék vezettek 2 százalékkal (33-31), januárban 1 százalékra apadt az előnye (33-32).

A Gattyán György-féle Megoldás Mozgalom még nem ütötte át az ingerküszöböt a kutatás szerint. 

A Mi Hazánk Mozgalom 2 százalékon áll

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt pedig jelen mérés szerint1 százalékot kapna.

A Publicus rákérdezett a szavazási hajlandóságra is, az Egységben Magyarországért támogatóinak a 87 százaléka ígérte biztosan a részvételt az április 3-i választáson, míg a kormánypárti szavazóknak a 82 százaléka.

Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy a Závecz Research egy februári felmérésben más eredményre jutott, számszerűen és a tendenciákat tekintve is. A Závecz szerint február elején a Fidesz–KDNP listáját a választókorú népesség 38, az Egységben Magyarországértét pedig 36 százaléka támogatja, vagyis előnyben vannak a kormánypártok. Míg decemberben arról számolt be, hogy szinte fej fej mellett áll a két tömb, míg novemberben még az ellenzék vezetett. 

(Népszava)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.