Két százalékos előnyt mért az ellenzéknek a Publicus

  • narancs.hu
  • 2022. február 21.

Választás 2022

Állítólag kimozdult a mélypontról az ellenzék. A Závecz Research korábban ezzel ellentétes mozgást mért.

Elmozdult az ellenzéki összefogás a decemberi, illetve januári mélypontrólírja Népszava a Publicus Intézet ezer fő résztvételével, február 10-14. között végzett közvélemény-kutatása alapján.

A felmérés szerint a választásra jogosultak 34 százalékának szavazatára számíthatna az Egységben Magyarországért, míg a Fidesz-KDNP 32 százalékon áll.

A Publicus mérései szerint 2021 utolsó hónapjában még Orbán Viktorék vezettek 2 százalékkal (33-31), januárban 1 százalékra apadt az előnye (33-32).

A Gattyán György-féle Megoldás Mozgalom még nem ütötte át az ingerküszöböt a kutatás szerint. 

A Mi Hazánk Mozgalom 2 százalékon áll

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt pedig jelen mérés szerint1 százalékot kapna.

A Publicus rákérdezett a szavazási hajlandóságra is, az Egységben Magyarországért támogatóinak a 87 százaléka ígérte biztosan a részvételt az április 3-i választáson, míg a kormánypárti szavazóknak a 82 százaléka.

Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy a Závecz Research egy februári felmérésben más eredményre jutott, számszerűen és a tendenciákat tekintve is. A Závecz szerint február elején a Fidesz–KDNP listáját a választókorú népesség 38, az Egységben Magyarországértét pedig 36 százaléka támogatja, vagyis előnyben vannak a kormánypártok. Míg decemberben arról számolt be, hogy szinte fej fej mellett áll a két tömb, míg novemberben még az ellenzék vezetett. 

(Népszava)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.