Vélemény

Magyar Narancs, 2008. szeptember 11.

Primitív, kocsmai sértések hangzottak el az apostoli kettős kereszt alatt Göncz Kinga külügyminiszter asszony és a turul címére: "az a kócos asszony, aki valóban kócos"; "a szerencsétlen" (chudera); "a magyar papagáj" - természetesen jó ismerősünk, Ján Slota szájából. Ő és pártja, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kormányon van, de a szlovák ellenzék sem akart lemaradni. A kereszténydemokraták elnöke szerint "a magyar autonómia egyetlen formája sem reális Szlovákiában"; az autonómia célként tételezését még Dzurinda exkormányfő is "butaságnak" és "nevetségesnek" minősítette.

Alig csengett le a közbeszédben a "szakértői kormány" fantázianevű, a valóságban nem létező lelemény, máris itt van előttünk a következő nettó marhaság: a Fidesz pártelnöke szerint a parlamentnek szavaznia kell a kormányfő augusztus végén publikált Megegyezés című írásáról. Orbán Viktor jogvégzett ember, aki számos alkalommal esküdött már fel a Magyar Köztársaság alkotmányára - most viszont úgy tűnik, e jogszabály már nem sokat jelent az államférfiú számára. Unger Anna

Oroszok állhatnak a megfigyelési ügy mögött; a valódi célpont talán Csányi Sándor volt, a regionális nagybanki címre törő OTP első embere, akinek részesedése van a Molban is, és a Mol megszerzéséért az oroszok (is) lemennének hídba. Orbán Viktor mesélte mindezt a Fidesz-frakció előtt. Az orosz gazdasági nyomulás biztos igaz, ámde a konkrét megfigyelési ügyben semmi nem utalt erre, arról nem is beszélve, hogy az előkerült hangfelvételen Csányi mintha nem a gyanútlan célszemélyt alakítaná. A pártelnöki megnyilatkozás célja kettős: egyrészt irányt szabni az ún. értelmezési és tematizációs versenynek, amely a Fidesz és az MSZP-kormány között zajlik, másrészt, ha már ily remek alkalom kínálkozott rá, erősíteni azt a közhitet, hogy Magyarország a Nyugat utolsó védőbástyája, az Antemurale Christianitatis.

Hogy is mondjuk ezt úgy, hogy ne sértsük meg sem drága olvasóink kifinomult jó ízlését, sem pedig Heinczinger István személyiségi jogait? Tán az lesz a legjobb, hogy: "Anyádat, ha meg nem sértelek!"

Haraszty István, azaz Édeske, a kiváló fémszobrász 1967-től 1989-ig a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat dolgozója volt, miközben ő szerelte, javította az ellenzék stencilgépeit. Egy próbanyomáshoz egy adag festéket vitt el a vállalat sokszorosító üzeméből. Kifelé menet összefutott az igazgatóval, Boross Péterrel. - Hát ilyen szegények a fiúk? - kérdezte Boross: pontosan tudta, mire kell a festék. Két társával Édeske rendezte be a kispesti Patkó vendéglőt. - Mitől tudtok ilyen jól együtt dolgozni? - érdeklődött az igazgató, amikor átadta a pénzjutalmat. - Mert mi elvtársak vagyunk - felelte Édeske. - Elvtársak? - horkant fel az egyik jutalmazott, aki 56 után hosszú éveket töltött börtönben. - Miért, nekünk, hármunknak nem azonosak az elveink? - kérdezett vissza Édeske. - Négyünknek - hunyorított az igazgató.

Richard Dawkins híres könyvét, az Isteni téveszmét sokan úgy tekintették, mint egy ateista, pusztán a tudományra épülő egyház zászlóbontását. Dawkins prófétai hevülettel áll ki az ateizmus eszméje mellett, és abból indul ki, hogy a tudomány teljes mértékben képes helyettesíteni a vallást.

Jobboldalinak lenni a mai Magyarországon - manapság ez sokkal inkább leírható vallásfenomenológiai, mint politikai kategóriákkal. Nemcsak úgy történt ez, hogy a keresztény egyházak bizonyos részei jobboldalivá váltak, hanem egy bizonyos politikai irányultság kapott vallásos mázat, aminek persze nem túl sok köze van a jézusi kereszténységhez; bár az tudni való, hogy sok kereszténynek ez a szempont nem sokat számít.

Minthogy a bank és az ügyfél kapcsolata nem működhet másként, csak bizalmi alapon, kérem, válaszoljon az alábbi kérdéseimre, hogy felnőtt és pénzügyeit tudatosan kezelő állampolgárhoz illő döntést hozhassunk.

"A betegség a szabadság korlátozása" Magyar Narancs, 2008. augusztus 21. Felhígított tudomány Magyar Narancs, 2008.

Van oly nemes ügy, ami mögött a parlamenti pártjaink egyként sorakoznak fel? Van esélye egy minősített többséget igénylő javaslatnak manapság, amikor még a feles törvényekhez is úgy kell kilóra megnyerni a képviselőket? Ha pénzről van szó, a helyzet nem is annyira reménytelen.

Az ún. mesteremberek válogatott hazugságaiból és cselvetéseiből nyilván több - és feltehetőleg szórakoztatóbb, tanulságosabb, az emberi lélekről többet felfedő - kötet jönne ki, mint a Jókai-összes.

Megjött Toldi György, a rókalelkű bátya, / Visszeres seggén csüng szattyánbőr gatyája. / Kókadt kanóc pöcse gubbaszkodva hallgat, / Nemkíván az pinát, csupán nyugadalmat. // Hajdanában ő volt bordélyházak bakja, / Most unottan lóg le bús penészes makkja, / Hogyha egyszer mégis ünnep kerekedne, / Duhaj jókedvében, hogy egyet tekerne. // Hiába nógatja azt a hitvány tököt, / Sunyin és unottan mond az csütörtököt. / Rút irigység marja György barátunk szívét, Látva testvéröccse duzzadó kellékét. // Búsan üldögél hát, kocsányon lóg pöcse, / Mikor arra sétál taligával öccse. / Gondolata támad, mely aljas és kajla: / "Majd elintéz téged a királyi szajha!" - szóval, lehet.

Az ember nem születik civilizáltnak, de ez csak annyira meglepő, mint hogy nem születik felnőttnek. Nagy különbség azonban, hogy az utóbbi hiányosságot a természet magától bepótolja. Idővel ivarérettek leszünk, képesek önmagunk újratermelésére. Ez persze nem nagy kunszt. Annál azért ambiciózusabbak vagyunk, hogysem beérjük az élet újratermelésének képességével, a biológiai értelemben vett felnőttség állapotával. Salamon János