Debreczeni József a Népszabadság szeptember 21-i számában megjelent, A diktatúra árnyéka c. írásában pontosan elemzi az UD Zrt. vezetője és az Ön közt lezajlott telefonbeszélgetést. Úgy látja - szerintem helyesen -, hogy ha Önt értesítik egy politikai célú megfigyelési-adatgyűjtési ügyről, és Ön nem tiltakozik üvöltve, ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy nem először hall ilyesmiről. Amiből a józan ész szabályai szerint az következik, hogy Önnek legalábbis nincs ellenére, ha a titkosszolgálati módszereket alkalmazó politizálás az Ön tudomásával folyik. Ennek pedig mi más lehet az indoka, mint hogy belelásson a politikai kártyákba, és alkalomadtán saját érdekei szerint használja őket? Márpedig az ilyen kémkedéseknek más céljuk nem lehet, mint a célszemély (jelen esetben Dávid Ibolya) majdani megzsarolása, azaz kézben tartása, azaz más politikusok érdekei szerint történő mozgatása. A demokrácia szempontjából ez a választók súlyos megtévesztését jelenti, cselvetést, manipulálást, mélységes lenézését minden elvnek, eszmének és állampolgárnak. Erkölcsi szempontból meg azt jelenti, hogy egy ember magánéletébe tudtán kívül behatolnak, szabad akaratát, mérlegelési lehetőségét, döntését elvonják, megfélemlítik, kiszolgáltatottá teszik, eszközszerepbe kényszerítik. Ez a legcsúfabb merénylet, amelyet szabad individuum ellen bárki elkövethet. Kérem, világítson rá, hol sántít ez a logika. Ha netán nem sántít, rátérhetünk a következő kérdéseimre, amelyek így szólnak.
Hogyan bízhatok én egy olyan bankban, amelynek első számú vezetője nagypolitikai (és gondolom, gazdasági érdekű) játszmák céljából hajlandó - legjobb esetben is - tudomásul venni az én politikai meggyőződésemet és erkölcsi érzékemet mélyen sértő, a bizalmamat mélyen megrendítő módszereket? Honnan tudhatom, hogy ha a megrendelő úgy kívánja - nevezzék S. Istvánnak, T. Andrásnak vagy A. Kornélnak, hogy a mögöttük vélhetően fellelhető politikai erőcsoportokból ne is nevezzek néven senkit -, és az Ön érdekei is ezt diktálják, nem szolgáltat-e adatokat rólam, az ügyfeléről? Nem tájékoztatja a megrendelőt a pénzügyi helyzetemről, a bankkártyám révén a világ bármely pontján nyomon követhető mozgásomról (hol tankoltam, hol aludtam, hol vásároltam, hol fizettem étteremben és feltehetően hányadmagammal vacsoráztam), bevételeimről és kiadásaimról, vásárlási-fizetési szokásaimról? Mi a garancia ezek után arra, hogy az Ön bankjában minden illetéktelen kutakodástól védve leszek?
A kérdésem elvi, én egyelőre nem vagyok tétel a nagypolitikai játszmákban. Ám ha az "alternatív titkosszolgálat" módszerei veszik át az uralmat egy országban, nyilvánvalóan rám is sor kerül, hiszen a kémkedés és besúgás logikája irracionális, ezért totális, amely még egy olyan szép eszmét is simán maga alá gyűrt, amely az emberi egyenlőségvágyra és az emberhez méltó élet iránti igényre épült. Hogyne gyűrne maga alá egy ilyen eszmehiányos és vészterhes ideológiákkal etetett országot, amilyenben évek óta élünk!
Ha egyetért azzal, hogy az OTP Bank legjelentéktelenebb ügyfele és Ön közt - bármekkora szakadékok válasszák is el Önöket egymástól - a bizalom szála az összekötő kapocs, amely nélkül semmiféle banki kapcsolat nem működhet, kérem, tárja elém az Ön szerepének valós magyarázatát - ha van más magyarázat, mint amire jutottam -, ha pedig nincs, kérem, döntsük el közösen és nyilvánosan, melyikünk válik meg a banktól, Ön vagy én.
Üdvözli
M. Zs.
OTP Bank-folyószámla-tulajdonos
