Mihancsik Zsófia: Kedves Csányi Sándor!

  • Mihancsik Zsófia
  • 2008. október 2.

Publicisztika

Minthogy a bank és az ügyfél kapcsolata nem működhet másként, csak bizalmi alapon, kérem, válaszoljon az alábbi kérdéseimre, hogy felnőtt és pénzügyeit tudatosan kezelő állampolgárhoz illő döntést hozhassunk.

Debreczeni József a Népszabadság szeptember 21-i számában megjelent, A diktatúra árnyéka c. írásában pontosan elemzi az UD Zrt. vezetője és az Ön közt lezajlott telefonbeszélgetést. Úgy látja - szerintem helyesen -, hogy ha Önt értesítik egy politikai célú megfigyelési-adatgyűjtési ügyről, és Ön nem tiltakozik üvöltve, ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy nem először hall ilyesmiről. Amiből a józan ész szabályai szerint az következik, hogy Önnek legalábbis nincs ellenére, ha a titkosszolgálati módszereket alkalmazó politizálás az Ön tudomásával folyik. Ennek pedig mi más lehet az indoka, mint hogy belelásson a politikai kártyákba, és alkalomadtán saját érdekei szerint használja őket? Márpedig az ilyen kémkedéseknek más céljuk nem lehet, mint a célszemély (jelen esetben Dávid Ibolya) majdani megzsarolása, azaz kézben tartása, azaz más politikusok érdekei szerint történő mozgatása. A demokrácia szempontjából ez a választók súlyos megtévesztését jelenti, cselvetést, manipulálást, mélységes lenézését minden elvnek, eszmének és állampolgárnak. Erkölcsi szempontból meg azt jelenti, hogy egy ember magánéletébe tudtán kívül behatolnak, szabad akaratát, mérlegelési lehetőségét, döntését elvonják, megfélemlítik, kiszolgáltatottá teszik, eszközszerepbe kényszerítik. Ez a legcsúfabb merénylet, amelyet szabad individuum ellen bárki elkövethet. Kérem, világítson rá, hol sántít ez a logika. Ha netán nem sántít, rátérhetünk a következő kérdéseimre, amelyek így szólnak.

Hogyan bízhatok én egy olyan bankban, amelynek első számú vezetője nagypolitikai (és gondolom, gazdasági érdekű) játszmák céljából hajlandó - legjobb esetben is - tudomásul venni az én politikai meggyőződésemet és erkölcsi érzékemet mélyen sértő, a bizalmamat mélyen megrendítő módszereket? Honnan tudhatom, hogy ha a megrendelő úgy kívánja - nevezzék S. Istvánnak, T. Andrásnak vagy A. Kornélnak, hogy a mögöttük vélhetően fellelhető politikai erőcsoportokból ne is nevezzek néven senkit -, és az Ön érdekei is ezt diktálják, nem szolgáltat-e adatokat rólam, az ügyfeléről? Nem tájékoztatja a megrendelőt a pénzügyi helyzetemről, a bankkártyám révén a világ bármely pontján nyomon követhető mozgásomról (hol tankoltam, hol aludtam, hol vásároltam, hol fizettem étteremben és feltehetően hányadmagammal vacsoráztam), bevételeimről és kiadásaimról, vásárlási-fizetési szokásaimról? Mi a garancia ezek után arra, hogy az Ön bankjában minden illetéktelen kutakodástól védve leszek?

A kérdésem elvi, én egyelőre nem vagyok tétel a nagypolitikai játszmákban. Ám ha az "alternatív titkosszolgálat" módszerei veszik át az uralmat egy országban, nyilvánvalóan rám is sor kerül, hiszen a kémkedés és besúgás logikája irracionális, ezért totális, amely még egy olyan szép eszmét is simán maga alá gyűrt, amely az emberi egyenlőségvágyra és az emberhez méltó élet iránti igényre épült. Hogyne gyűrne maga alá egy ilyen eszmehiányos és vészterhes ideológiákkal etetett országot, amilyenben évek óta élünk!

Ha egyetért azzal, hogy az OTP Bank legjelentéktelenebb ügyfele és Ön közt - bármekkora szakadékok válasszák is el Önöket egymástól - a bizalom szála az összekötő kapocs, amely nélkül semmiféle banki kapcsolat nem működhet, kérem, tárja elém az Ön szerepének valós magyarázatát - ha van más magyarázat, mint amire jutottam -, ha pedig nincs, kérem, döntsük el közösen és nyilvánosan, melyikünk válik meg a banktól, Ön vagy én.

Üdvözli

M. Zs.

OTP Bank-folyószámla-tulajdonos

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”